Király Lajos: Nyelvtörténeti emlékek Somogy megye ...
A Somogy megye földrajzi nevei c. monumentális névgyűjtemény rejtett kincseinek feltárásában még sok a tennivalónk. Csak most értékelhetjük igazán, milyen nagy tett volt a hatvanas években megvalósított anyaggyűjtés, és igazán örülhetünk az 1974-ben, az Akadémiai kiadó gondozásában megjelentetett rangos kötetnek. A nevek gazdag anyagából ezúttal nyelvészeti szempontból válogatunk.
Sok dűlő, erdőrész, legelő stb. neve szinte kövületként őriz olyan régi szavakat, amelyek a köznyelvből már kipusztultak, tehát nyelvtörténeti emléknek számítanak. Tájszók is akadnak közöttük szép számmal, értelmüket a somogyi születésűek sem tudják mindig megfejteni. A fiatalok számára – akik a régi világot legfeljebb csak könyvekből és az idősebbek elbeszéléseiből ismerik – majdnem mindegyik itt közölt szó ismeretlen lehet. A földrajzi nevekben előforduló, a magyar nyelv története szempontjából tanulságos szavakból a következőkben egy kis értelmező szótárt adok közre. Ehhez a részletesebb példaanyagot a névgyűjteményben találhatják meg. Higgyék el, érdemes végigböngészni a Mutatót, hiszen a százötvenezer somogyi névadat között rengeteg értékes, tudást, műveltséget gyarapító példa akad!
Még egy dolgot elöljáróban: a névmagyarázathoz, akárcsak a futballhoz, állítólag mindenki ért, legalábbis megpróbálkozik vele. Éppen ezért számtalan tudományos mezbe öltöztetett, valójában azonban csak tudálékos, ún. népetimológia van forgalomban, a most közölt nevekkel kapcsolatban is. Összeállításomnak célja, hogy a tudományos értékű névmagyarázatokat a szélesebb közönséggel is megismertessem.
Akadó. Halászóhely a Balatonban, pl. Zamárdi előtt: Kühëgyi-akadó : Templomi-akadó.
Allé, állé. Erdei kocsiút, fasorral szegélyezett szélesebb mezei út, vagy a kastélykertből kivezető fasor, sétaút.
Ánglus. A kastélyok szépen gondozott angolkertje, parkja. Rendszerint ritka fafajták, bokrok is találhatók benne.
Árëndás. Haszonbérletbe adott föld.
Aszalás. Az erdőirtás egyik módja, amikor a fákat a kéreg egy részének levételével kiszárították, „aszalták”. Az első években, a lombjától megfosztott erdőrészben kapásokat termeltek, majd a fák fokozatos kiirtásával vált a terület szántófölddé. Az így nyert szántókat Aszalás-nak nevezték, ilyen vidéken jött létre Somogyaszaló község is. Ugyanerre az erdőirtási módra vonatkoznak a Keritëtt-irtás, Kerëngetés helynevek is.
Aszó. Régi, ma már nem élő magyar szó, kiszáradt folyómedret, állandó vízfolyás nélküli száraz völgyet jelent. Gyakori, hogy az összetett szavakban csak a rövid alakja (-szó) fordul elő, pl. Szárszó (= százaz+aszó); Nyárszó (= nyárfás+aszó); Farkasszó (= Farkas nevű tulajdonos aszója, földje). Lényegében az aszal igében is meglévő asz tő ó igenévképzős származéka.
Avas. Nagy fákkal borított már öreg (ó ~ avas) erdőt jelent. Ha ma esetleg egy szántót neveznek így, biztos, hogy egykor erdőirtással tették szántóvá. Vízparton a nádasnak azt a részét nevezik Avas-nak, ahol már régóta nem vágtak nádat.
Bodonkut, Bodony, Bodonyos. Olyan kútról, forrásról nevezték el (a körülötte lévő területet), amelynek gödrét odvas belű vagy kivájt fatönkkel, bodon-nal bélelték ki.
Böngyölös. Egy gyékényfélével benőtt terület. Lisztes, gumós gyökerét a pásztorok a krumplihoz hasonlóan készítették el, a szegények pedig ínséges időkben kenyeret és pogácsát sütöttek belőle.
Bugyberëk. A vizenyős, mocsaras, nádas, berekfás rétek tréfás neve. Néhol a mélyebb fekvésű falurészt is így „csúfolják”.
Bürü. Az árkon vagy patakon keresztül fektetett keskeny deszka- vagy gerendahíd neve. A gyalogosok átkelésére szolgál.
Csarnok. Tejbegyűjtő épület, helyiség. Az 1970-es évekig minden faluban volt tejcsarnok, azóta, mivel a háztáji szarvasmarhatartás lényegében megszűnt, ezeket az épületeket más célra hasznosítják.
Csepit, csepőtés, csepitös. Sűrűn sarjadzó hajtás az erdőben, vagy bokros, bozontos rész.
Csuhis, csuhitos, csuhus. Olyan terület, ahol sűrűn nő a sás, a csuhi.
Csörge, csörgő, csurgó. Csepegő, kifolyó forrás, és az innen induló csörgedező vízér neve.
Dërékut. Általában a falu határának vagy szőlőhegyének a közepén, esetleg a hegygerincen átvezető, több dűlőt összekötő fontos mezei út.
Diás. Diófás rész.
Diászó. A diós+aszó szavak összetételéből jött létre. Olyan aszóvölgy, ahol diófák is vannak.
Doboga, Dobogó. Általában egy fából készült hidat és a mellette lévő határrészt értik rajta. A lovas kocsi ugyanis dobogó hangot ad, amikor átmegy rajta. A népdalok is emlegetik a „dobogós” hidakat.
Dörc. Alacsonyabb, főleg vizenyős területből kiemelkedő kisebb terület.
Eresztvény. A névadás idején fiatal, sarjadó erdőt jelentett.
Fájészó = faizó. A tulajdonos engedélyével az itt lévő erdőből lehetett rőzsét gyűjteni, száraz ágakat, gallyakat hazavinni. Sokfelé a jobbágyoknak külön biztosították a fájészás jogát.
Fej, fé, fő, féi, fői. A patak, tó, nádas stb. kezdete, feje, a folyóvíz forrása, pl. Kaposfő, Tófé, Tófej, Nádfé stb.
Fok. Régi magyar szó, víznévi jelentését az élő nyelv már nem használja, csak földrajzi nevekben maradt meg. A (magas vízállású) folyóág, tó fölösleges vizét elvezető csatornát nevezték így. Somogyban csak tulajdonnévi szerepben fordul elő: Siófok, Foki major. Siófok neve kétszeresen is jelzi földrajzi fekvését, hiszen a sió szó is elvezető csatornát, zsilipet jelent.
Gát. A szó régen mindenféle töltést jelentett, így nevezték pl. az árkok, patakok felmagasított partját és zsilipjét is. Mivel régen majdnem minden élővíz mellett vízimalom volt, sok kisebb gátat kellett építeni. Somogyban száznál is több gát-tal kapcsolatos földrajzi név található.
Görönd. A rétből, berekből kiemelkedő, kicsit magasabb, szigetszerű rész. Általában sík vidéken, közszói szerepben fordul elő. Pl. Berzencén: Csicsókás-görönd, Dinnyés-görönd, Kuka-görönd stb.
Granárium. Uradalmi magtár.
Gurgyán. Gidres-gödrös, bokros terület az erdőben.
Gustya. Szakadékos, bozótos terület.
Gyepü. Élő sövény a szőlőhegy határvonalaként, a csordajárás mellett, a telkek végében stb.
Gyóta. Köznévként ma nem él, régen erdőt, ritkás fás legelőerdőt, nagyobb erdei tisztást jelentett. Somogyban mintegy ötven ilyen nevű földrajzi hely ismeretes.
Gyümölcsény. Gyümölcsöt termő fákkal, bokrokkal benőtt terület, erdőrész.
Hálás, Ökör-hálás. A szabadban éjszakázó jószág pihenő helye, elkerített hely a legelőn. A nappal dolgozó ökröket éjszaka legeltették.
Haraszt. Tölgyerdő; tölgyes, bozótos, iszalagos erdőrész. Gyakran araszt formában találkozunk vele, pl. Csurgón Bálint arasztja.
Háskó. A belterületen, vesszőből font átlépő keresztben a gyalogúton, hogy a háziállatok el ne kóboroljanak, ne tudjanak kimenni a veteményes kertbe, a határba. A külterületen rendszerint cölöpökből álló útelzárást jelent, vagy a szőlőhegyi magánút sövényfonásos kapuját nevezik így.
Hékut. Meleg vizű forrás, kút, télen nem fagy be. A heves ~ hé ’meleg, forró’ jelentésű szó van benne, akárcsak a Hévíz helynévben.
Horgos, horha, horhó. A löszmélyút különböző somogyi táji megnevezései.
Horog. Vízmosta mély bevágás, szűk kanyargó völgy, esetleg rövid löszmélyút neve.
Hostél. A házak végében lévő kert, kukorica vagy krumpliföld. Rendszerint a gazdasági épületek, pajták után következő, veteményekkel beültetett telekrészt jelenti. Német eredetű jövevényszó.
Hupolag. Kis dombocska, kissé dombos, hupolagos terület.
Irtás. Az egykori erdőterület szántónak feltört helye.
Ispita, Ispotály. Általában alkalmi járványkórház, vagy a szegények, betegek menhelye volt.
Járás, Birka-járás, Ökör-járás, Csira-járás. Egy-egy, a névben megjelölt állatcsoport legelőjét, járását jelentette. A Csira-járás a tehenek legelőrésze volt.
Kács. A Kovács szó régi, rövidült formája. A Kács móna jelentése: Kovács malma.
Kabakos, Kobakszárosztó. A kobak Somogyban lopótököt jelent, ezeken a helyeken sok termett, itt szárogatták meg.
Kalamász. Az ilyen nevű erdőrészeken fenyőgyantából kulimász-nak, kalamász-nak nevezett kocsikenőcsöt és szurkot állítottak elő.
Kalló, Kallói-malom. A posztó tömörítését, kallózását végző vízimalom neve. Kaposváron a 19. század első felében a Császárrét mellett a Kapos folyón lévő Kalló-malomban a megyei börtön rabjait dolgoztatták.
Katykó. Mélyedés, horpadás a dombon, vagy kisebb, rendszerint kanyargó, szűk völgyecske.
Kerék. Általában kerek erdőt jelent, pl. Sötét-kerék, Kerék-erdő, Kerék-araszt. Ritkábban mást is, ami kerek vagy annak tűnik: Kerék-tó, Kerék-rét stb.
Keritëtt-irtás, Keröngetés. Az erdőirtás egyik módja, amikor a fák kérgének körülvágásával és lehúzásával a fákat kiszárítják. L. aszalás.
Kotyor. Gödrös, bokros, gazos hely, legelőnek is alkalmatlan.
Körtélës, Körtönye. A körte régi magyar nevéből, a vadkörtefás területeket nevezték így. A határban vagy az erdőben lévő gyümölcsfákat a falusiak gondozták, ebből többen kiegészítő jövödelemhöz jutottak. A vadkörtét a padláson, búza vagy árpa között érlelték meg.
Kukolla. Szeszfőzde.
Kutyaszorittó. Általában a keskeny zsákutcák, sikátorok tréfás elnevezése.
Láz, Lázok, láza. Ma már nem használatos, szláv eredetű jövevényszó. Irtással nyert kisebb szántóföldet, rétet, legelőerdőt, kaszálót jelentett. Példák Csurgóról: Lázi-berök, Lázi-rét, Kámán-láz stb.
Lénia. Erdei kocsiút, nyiladék.
Limbus. Vizenyős, bozótos, nehezen járható terület.
Mál. Régi magyar szó, a mell mély hangrendű változata. Az élő nyelvben már nem használatos, a somogyi helynevekben azonban megőrződött. Jelentése: a hegy- ill. domboldal napsütötte, legtöbbször délre néző lejtőjét nevezték így, pl. Meleg-mál. A kaposvári Hangyás-mál az elnevezés idején sok hangyájáról volt nevezetes. A Szigetvár melletti Szulimán eredeti, Árpád-kori neve: Szőlő-mál, szőlőben bővelkedő domboldal. Mivel a 16–17. századra a mál szó már elfelejtődött, a helynév jelentését nem értették meg, ezért értelmesítették Szulimán-ra. Aztán regét is költöttek hozzá magyarázatul, felhasználva ehhez II. Szulejmán szultán szigetvári ostromát és a környéken bekövetkezett halálát.
Melënce. A somogyi tájnyelvben fából készült tálat, kisebb, kerek formájú teknőt jelent. A földrajzi nevekben a hasonló alakú völgykatlanokat nevezték el róla.
Mocsola, Mocsolád, Mocsila. Szláv eredetű jövevényszónk, mocsaras, tócsás helyet jelent. Sok helyen a kenderáztató tavakat is mocsiláknak mondják.
Öreg-hëgy, Öreg-erdő. Általában nem a legrégibb, hanem a legnagyobb szőlőhegyet, szőlőterületet jelenti, persze a kettő egybe is eshet. Erdőben pedig a megritkított, szálas erdő neve, vagy itt is a legnagyobb erdőé.
Pajtáskert. A majorokban a pajták melletti terület.
Part. A földrajzi nevekben gyakori ’meredek domboldal, szakadék’ jelentésben is. Pl. Vörös-part, Temető-part, Nagy-part, Váradi-part stb.
Páskom, páskum. Egykor legelő, legelőerdő neve volt, később ezeket a területeket feltörték, és sokfelé szántóföld lett belőlük.
Pëtërkás, pëtyërkás. Kavicsos, rosszul termő föld.
Pirsut. Erdei magán gyalogút, amelyet a vadászok használnak, és állandóan gondoznak, hogy be ne gyomosodjon. A somogyszobi erdőben a pirsutak kötik össze a magasleseket.
Postaut. A régi postakocsijáratok útvonalának egy-egy szakasza.
Séd. Vízfolyás, patak elnevezése, főleg a Balatontól északra jellemző tájszó.
Sió-árok, Malom-sió, sió. Köznévként Észak-Somogyban a malomároknál lévő zsilipet jelenti, illetve a vízimalomtól a fölösleges vizet elvezető csatornát.
Szár-hëgy, Szár-homok. A szár a régi magyar nyelvben növényzet nélküli, kopár hegyet, dombtetőt, esetleg sárgás színű talajt jelentett.
Szëg ~ szög. Falurész, az északit általában Főszög, a délit Aszög néven nevezik, de lehet más részhez kapcsolva is, pl. Gátszög, Malomszög stb.
Szelëncés. Orgonabokros terület.
Tabán. Somogyban Balatonlelle, Bedegkér és Törökkoppány községekben található meg ez a török eredetű helynév. Általában egy belterületi, patak vagy kisebb vízfolyás menti részt neveznek így. Ez annak az emléke, hogy egykor itt laktak és dolgoztak a bőrkikészítő tímármesterek.
Tanárok, Tanorok, Tanárok rétje. A tanorok szláv eredetű jövevényszó, sok somogyi község földrajzi neveiben megvan az emléke. Egykor a belterület szomszédságában lévő bekerített, korláttal védett, elsáncolt szántóföldet vagy rétet jelentette. Néhol így hívták a gyepű kapuját, vagy a mezőre vezető, kapuval elzárt utat is. A korlátokkal és a sáncokkal a kijáró állatcsordák kártétele ellen védekeztek. A tanítókkal és a tanárokkal összekapcsolt névmagyarázat tipikus laikus népi szófejtés, un. népetimológia.
Téglaszín. Téglaégető és -tároló hely.
Tilos, Ökör-tilos, Ló-tilos. Azokat a legelőket nevezték így, ahol nem volt szabad a legeltetés, mert azt fenntartották egy-egy állatcsoport számára, annak, amelyik a névben szerepel. Az Ökör-tilos-ban csak a nehéz őszi szántást végző ökröket legeltették, más állatokat tilos volt oda hajtani.
Tulátuli-ódal. A szemben lévő utca vagy hegyoldal somogyi tájneve.
Zanóc, Zanócos. Bozótos, nádas, sásos, átjárhatatlan terület.
Zuggó, Zuhogó. A patak zsilipes részét a lezuhanó víz hangjáról nevezték el.
Zsiba-domb, Zsiba-gyöp. Itt legeltették a kislibákat, somogyi tájszóval a zsibákat.
Király Lajos
