A műemlékvédelem lehetőségei

Szerző: Lőrinczné dr. Szabó Tünde

Magyarországon az építésügyi törvény értelmében a kiemelkedő történeti, építészeti és néprajzi értékekkel rendelkező építményeket, azok tartozékait a törvényben szabályozott, hatósági védelemben kell részesíteni. Az országos műemlékjegyzék szerint "védett" objektumok száma több mint tízezer. Somogyban 538. A védelem lehet "műemlék" - mely a legjelentősebbekre vonatkozik - vagy "műemlék jellegű". A csak homlokzati értékekkel bírók a "városképi jelentőségűek". Azonban a törvényben szabályozott szempontoknak megfelelő épületek, romok, szobrok és sírjelek az országosan még fellelhető, nagyszámú, helyi jelentőségű objektumoknak csak a töredékét jelentik.

Ma nem védi törvény a Balaton-parti, századfordulós villasorokat, vagy a népi építészeti szempontból jelentős falvainkat, ahol nemegyszer 80-100 jellegzetes, hagyományőrző és mindenképpen megőrzésre, védelemre érdemes házat találunk. Ilyen például Somogy megyében Kötcse, Kisbajom, Szulok, Somogydöröcske, s e körbe tartozik több, Balaton-parti teleülésünk is.

Ha az ember nyitott szemmel jár, falvainkban vakolatdíszes házak sorát látja, melyek meghatározói a faluképnek. Sajnos előfordul az is, hogy a vakolatdíszeket eltávolítják a tulajdonosok, nem kellő hatósági odafigyelés miatt, vagy a hagyományos ablakszemeket lecserélik az éppen kaphatóra. Pusztulnak a majorok, az elhagyott, a mai mezőgazdaság számára már felesleges magtárak, a régi olajütők és szeszfőzdék, az út menti keresztek és a régi temetők sírjelei. Természetes, hogy ezek az objektumok nagy számuk - vizsgálataink szerint 4 ezer - és az országosan mért, összehasonlító szempontok alapján nem tartozhatnak a műemlékek sorába. A helyi önkormányzatok feladata ezeknek az objektumoknak helyi törvénnyel történő védelme.

Egy település karakterét nemcsak a műemlék épületek, hanem a rá jellemző, hagyományos településszerkezet, a hagyományos utcaképek, az utcát alkotó jellegzetes házak, azok telepítése, tömege, homlokzata és részletei is alkotják. Ez az eltérő arculat ad egyéni, sajátos vonzerőt a településnek, az ott lakók és az ide látogató idegenek számára is. Somogy 1100 éves történelmét, a román, gót, reneszánsz, majd barokk, klasszicista, végül a századforduló körül a romantika, az eklektika és a szecesszió építészeti stílusai, valamint 538 műemlék, műemlék jellegű és városképi jelentőségű épület őrzi.

Szép számban lelhetők fel Somogyban középkori emlékek, közülük is legnevezetesebb talán az 1091-ben alapított somogyvári bencés apátság. Számos román és gótikus stílusú templom - mint Kőröshegyen, Telekiben, Szenyérben vagy Buzsákon - őrzi a XI-XV. század építészeti sajátosságait. Az 1061-ben alapított zselicszentjakabi bencés apátság Kaposvár legjelentősebb műemléke. Az országos megyei műemlékmentő munka óriási jelentősége, hogy szinte valamennyi középkori eredetű műemlékünk helyreállítása, állagmegóvása megtörtént. Sajnos a műemléki romok őrzése megoldatlan, sok közülük áldozatul esik az időjárás, de nemegyszer az emberi rongálásnak is.

Legjelentősebb középkori romok Somogyban a somogyvámosi, az ádándi Hetye-dűlői, a Balatonlelle-rádpusztai vagy a Somogyszentpál-varjaskéri templomok. De a körbe tartozik a XV. századi, Kerekiben lévő, úgynevezett Fejérkő vára is. Reneszánsz emlékeink közül talán a legjelentősebb az Ötvöskónyi szőlőhegyen lévő, sarokbástyás Báthory-várkastély, melynek régészeti feltárására sor került, de sajnos nem történt meg a romterület műemléki helyreállítása. A XVII-XVIII. századra jellemző a barokk stílus. Ekkor épült legtöbb egyházi műemlékünk, valamint sor került több középkori templom átépítésére is. A kolostorok építésének időszaka is ez, ekkor épülnek az andocsi, a nagyatádi, a segesdi és a mesztegnyői ferences kolostorok. Számos kis falusi templom mellett olyan országos jelentőségűek is épültek, mint a balatonkeresztúri vagy a berzencei katolikus templom. E században a nagy előképek - mint Fertőd, Nagycenk vagy Gödöllő - után indult meg megyénkben a kastélyépítészet is. Somogyban 56 műemléki védelem alatt álló és 116 helyi jelentőségű kastély és kúria található.

Barokk kastélyaink közül talán legjelentősebbek az iharosberényi Inkey-, a somogyvári Széchenyi-, az alsóbogáti, a felsőbogáti és a berzencei Festetics-kastélyok. Számos kisnemesi kúria is épült, Kötcse településen például 12. A barokk korszak jellegzetes emléke számos útmenti és köztéri szobor. A kaposvári Mária-oszlop, a kutasi, a kéthelyi Szentháromság-szobor, vagy a nágocsi, felsőbogáti, balatonendrédi, zamárdi, osztopáni Nepomuki Szent János szobrok a legnevezetesebbek közé tartoznak. Védett szobraink száma 36. A XIX. század első fele a klasszicista építészet időszaka.

Számos kastélyunk - a batéi Gaál-, a kisasszondi Sárközy- vagy a nágocsi Zichy-kastély - mellett jelentős középületeket emeltek, mint például 1832-ben a kaposvári Megyeházát. Több barokk kastély és templom is átépült. A kastélyparkokban egymás után létesültek a klasszicista mauzóleumok, mint Mikén vagy Kaposújlakon a Somssich család síremlékei. A kastélyépítészet utolsó, nagy időszaka a romantika és az eklektika idejére esik. Ekkor készült el például a segesdi Széchenyi-kastély.

Jellegzetes megyénkben a majorok és puszták építészete, közülük is kiemelkedik egységes építészeti karakterével a nagyszámú, agrármúltunkra jellemző épületével az Európa Nostra-díjas szántódpusztai vagy a csokonyavisontai együttes. Falvaink arculatát zömében a XIX. és a XX. században épült lakóházak határozzák meg. Szerencsésebbek a főutaktól távolabb lévők, a somogyi dombok és az erdők között megbúvók, mert nagy számban megőrizték vakolatdíszes házaikat, hagyományos településszerkezetüket. Így például Tengőd, Somogydöröcske, Kercseliget, Kisbajom vagy Somogyszentpál festői fekvésű, kiemelkedő értékű, hagyományőrző települések.

A falvakban a lakóházak egészen a XVII. század végéig szinte teljesen fából épültek, melyhez a helyi építőanyagokat a somogyi tölgyesek adták. A XIX. század elején tértek át a boronafalas építési módról, a már kevesebb fát igénylő, úgynevezett favázas talpasházak építésére, amelyeknél a falak már sártapasztással, vázszerkezettel készültek. A század második felében a vertfalú építési mód is elterjedt. A házakat "kalákában" építették, 2-3 hét alatt készült el egy-egy lakóépület. A férfiak a fafaragást, az ácsmunkát, az asszonyok a sározást és a meszelést végezték. A tetőket náddal vagy zsúpszalmával fedték.

Csaknem 200 népi műemlék őrzi még ma is az elmúlt századok építészeti hagyományait. Az eredeti helyén veszélyeztetett népi műemlékek közül számosat sikerült megyei összefogással áttelepíteni a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjteménybe, amely 1982-ben, az élő faluban történő kialakításáért Európa Nostra-díjat kapott. Városainkban csak kis számban találhatók védett épületek, fejlődésüket legtöbb esetben a XIX. század végi ipari fejlődés, a vasútvonalak megépítése és a századfordulóra jellemző élénk kereskedelem határozta meg. Ekkor épültek az emeletes városi bérházak, a rangos biztosítók és takarékpénztárak épületei, állomások, gimnáziumok, bíróságok, szállodák és egyéb középületek. Ez jellemző akár a kaposvári belvárosra, akár a csurgóira, a marcalira vagy a tabira. Ahol az elmúlt időszakban igényes és odafigyelő, az építészeti hagyományokat értékelő városvezetés volt, ezeket nagyrészt eredeti állapotukban megtartották, és még funkcióváltás esetén is igényesen állították helyre. Közülük talán legkiemelkedőbb a kaposvári "belváros, különösen a Fő utca sétáló" szakasza. Sajátos arculat, üdülőhelyi karakter jellemző a balatoni településekre.

Szinte mindegyikben nagy számban találhatók a századforduló építészetére jellemző villaépületek, melyek értékes, megőrzendő emlékek, még akkor is, ha többnyire nem szerepelnek a műemlékjegyzékben. Számos helyi önkormányzat - így például a fonyódi, a zamárdi - készítette el építészeti értékvizsgálatát, és helyezte védelem alá legértékesebb épületeit. Szükséges megemlíteni még a temetőkben rejlő értékeket; számos védett kálvária található e helyeken, mint például Ladon. Védett a nagybajomi temető, ahol több mint száz faragott, református kopjafa található. A védett emlékek sora még nem teljes. Nap mint nap találunk eddig még nem ismert, jelentős értékeket, és ebben a helyi önkormányzatok mellett a civil szervezetek, településszépítő egyesületek is nagy segítséget nyújthatnak.