Az ispán (megyésispán) eredetileg a megyék élére állított királyi tisztségviselő. Az 1290:3 tc. szerint csak nemes ember tölthette be ezt a tisztséget. A középkorban a megyésispánságok jelentős részét országos vagy udvari főméltóságok viselték. A megyésispánt a király nevezte ki meghatározatlan időre. A XIV. század közepéig authentikus pecséttel rendelkezett, és az ország bárói közé számították. A megyésispánok főispán elnevezése csak a XVI. század elejétől vált általánossá. A főispán a középkorban a király előtt tette le esküjét. A XVI. századtól a vármegyék megkövetelték, hogy az eskütétel előttük történjen. II. József idejében (1785-1790) szünetelt a főispáni állás, helyette királyi biztosok töltötték be a tisztséget. A XIX-XX. században többször is változtattak a tisztség tartalmán, de fő funkciói megmaradtak: a főispán az állam képviselője volt a törvényhatósági közigazgatásban, akit ekkor már a belügyminiszter előterjesztésére az uralkodó nevezett ki, és a törvényhatósági közigazgatásban a főispán volt a törvényhatósági közgyűlések elnöke. A tisztséget 1950-ben megszüntették.
Az alispán a megyésispán, illetve a főispán - azzal magánjogi viszonyban álló - helyettese, a megyei hierarchiában az utána következő tisztviselő. Kezdetben csak bíráskodási funkcióiban helyettesítette az ispánt. Az alispán (vicecomes) elnevezés a XIV. században vált általánossá. Kinevezése a megyésispán joga volt, aki többnyire familiárisi szerződésben kikötött feltételek mellett tetszése szerinti időre alkalmazta. Az 1291:4 tc. tiltotta meg a nem nemesek kinevezését erre a tisztségre. A XIV. század végére már az alispán elnökölt a megyei törvényszékeken, gyakran helyettesítette urát, a megyésispánt a közgyűléseken. Számuk nem volt meghatározva, rendszerint egy-kettő, de néha három-négy is lehetett. Mátyás uralkodásának idejére (1458-1490) válik jellemzővé az a későbbiekben meghonosodott gyakorlat, hogy a megyebeli nemesség befolyással bírt az alispán megválasztására. 1504-ben rendelték el, hogy az alispánt a vármegyei nemesség megegyezésével nevezze ki a főispán, majd az 1548:70. tc. kimondta, hogy az alispánt a vármegye nemessége válassza. Ettől kezdve az alispán volt a vármegyei közigazgatás feje, aki mint a vármegye közönsége által hat évre választott legfőbb tisztviselő már nem volt a főispánnak alárendelve, hanem önállóan intézte a megyei közigazgatást. Számuk továbbra is általában kettő, ritkábban három volt. Bár a XIX. század második felétől a XX. század közepéig terjedő időszakban a vármegyei hivatalok jelentősége csökkent, az alispánok a közigazgatás fejeiként komoly hatással voltak a megyék közéletére, és mint Somogyban is tapasztalhattuk, az alispánok sokoldalú tevékenysége és lokálpatriotizmusa meghatározta megyénk arculatát, fejlődését.
Somogy vármegye ispánjairól 1266-tól vannak pontos adataink. A középkori ispánokat okleveles említések alapján tudjuk beazonosítani. Tevékenységük pontos időhatárait nem ismerjük, csupán az adott forráshely idejét jelöljük.
Kiemelkedő szerepet játszó főispánok és alispánok
Főispánok:
1444-1458, 1460. Újlaki Miklós
Újlaki Miklós erdélyi vajda és macsói bán a XV. század közepén szerezte meg a kaposvári várat, amely ekkor már stratégiailag igen fontos volt. Újlakiék hatalmi központját, Székesfehérvárt, illetve a Balatontól északra fekvő Újlaki-birtokokat és a Szlavóniában lévő macsói bánságát Somogy megye kötötte össze. A megyének a fekvéséből adódó fontossága határozta meg a szívében fekvő, addig jelentéktelen újvári vár további történelmi szerepét. Mindemellett egyértelművé vált, hogy a törökök elleni harcokban is kulcsszerepe lesz Kaposvárnak. Ezt ismerte fel Újlaki Miklós és ezért ragaszkodott somogyi pozícióihoz. A déli végek őrzése szempontjából Kaposújvár várának jelentős szerepe volt. Biztonsága érdekében mindent megtett az Újlaki család, ugyanakkor a szomszédos birtokosokkal szembeni hatalmaskodástól sem riadt vissza.
1645-1664. Zrínyi Miklós
Szigetvár hősének, Zrínyi Miklósnak (1508-1566) dédunokája, a költő és kiváló hadvezér Zrínyi Miklós (1620-1664), aki Zala és Somogy megye örökös főispánja volt. Győzelmeivel európai uralkodók csodálatát és elismerését vívta ki.
1860, 1865, 1867-1886. Jankovich László
Az Októberi Diploma kibocsátását követően Somogy vármegyében szintén megkezdték a megyei önkormányzat újjáépítését. Jankovich László kapott főispáni megbízatást, aki - jelzés értékűen - a decemberi közgyűlésre valamennyi 1848-ban megválasztott bizottmányi tagot meghívta. A neoabszolutizmus évtizedeiben - mindennek ellenére - Somogyban is megindult a modernizálódás. A pénzintézetek mellett az iparosok és kereskedők száma is gyarapodott. A mezőgazdaság és a kereskedelem számára rendkívüli jelentőségű lett a 1861-ben átadott Déli Vasút. Nőtt a postautak száma, fontossága és forgalma, egyre több út kapott burkolatot. A megye nagybirtokosai az 1850-es évek második felétől kezdték újraéleszteni a vármegyei gazdasági egyleteket. Ennek lelke, vezére Jankovich László volt. Köréje csoportosultak a vármegye nemes családjai, akik "tettek, búzdítottak és vigasztaltak, akik a hazaszeretet megőrizték, a lelkesedést elaludni nem engedték, a közszellemet fenntartották a legnehezebb napokban" - írta Roboz István.
1885-ben nagy ünnepe volt a vármegyének. November 3-án tartott díszközgyűlésen köszöntötték Jankovich Lászlót, főispánsága negyedszázados évfordulója alkalmából. Az ünneplésében Somogy vármegye egész közönsége pártállástól függetlenül részt vett. Széchényi Ferenc indítványára ezt a napot, az ünnepség lefolyását, s így Jankovich emlékét, megörökítették a jegyzőkönyvbe, majd díszes albumot ajándékoztak neki, a vármegye összes tisztviselőinek fényképével.
Alispánok:
1824-1830. Somssich Pongrác
Az 1786-ban Somogysárdon született Somssich Pongrác 1811-ben már szolgabíró volt. A vármegyei gyűléseken tartott beszédeivel korán felhívta magára a köz figyelmét. Az 1820-as évek elején a nemzeti ellenállás idején szinte az egész Dunántúl őt tekinti a "patrióták" egyik vezérének. Alispánná választása a vármegyei ellenzék győzelmét jelentette. 1825-től országgyűlési követ, 1830-tól alnádor, 1833-ban királyi személynök, 1836-ban pedig Baranya vármegye főispánja lett, 1845-ben pedig grófi rangot kapott.
1928-1945. Stephaich Pál.
A XX. század első felének nagyformátumú alispánja Stephaich Pál (1928-1944) volt. Tevékenysége alatt a megye nagy infrastrukturális változáson ment keresztül. A megyei levéltár első emeleten látható bútorzat és a címeres üvegablakok is az ő személyes indíttatásának és közbenjárásának köszönhetőek.
| Főispánok | Alispánok |
|---|---|
| 1294-129. Héder nembeli Ivánka 1301-1309. Kőszegi Henrik főispán 1310-1316. Kőszegi János 1316-1318. Szécsi Pál 1319-1324. pozsegai Gilétfi Miklós 1325. Felsőlendvai Miklós 1325-1328. Ákos nembeli Mikcs 1328-1333. Druget János 1333-1336. Jolsvai Leusták 1336. Paksi Olivér 1336-1340. Jolsvai Leusták 1340-1349. Frangepán Bertalan 1349-1362. Paksi Leusták 1362-1367. Paksi János 1371-1374. Vásári Tamás 1374. Nelipčić Iván 1375-1376. Ostfi János 1387-1392. Lackfi István 1394-1395. Dabi?a István 1395-1401. Kanizsai István 1405. Szerdahelyi Ders Márton 1409-1413. Marcali Miklós 1413-1422. Marcali Dénes 1427-1444. Marcali Imre 1440-1444. Marcali János 1441-1444. Marcali György 1444. Marcali István 1444. Tamási Henrik 1444-1458. Újlaki Miklós 1449-1458. Marcali János 1460. Újlaki Miklós 1470-1474. Marcali László 1479. Korotnai János 1480. szenterzsébeti Forster György 1481-1490. Korotnai János 1490-1493. Derencsényi Imre 1493-1505. Butykai Péter 1505-1534. Báthory György 1516-1530. Báthory István 1532-1566. Báthory András 1535-1543. Török Bálint 1545-1552. Tachy Ferenc 1552-1555. Kányaföldi Kerecsényi László 1556-1561. Horváth Márk 1563-1566. Báthory András 1567-1584. Báthory Miklós 1569-1570. Báthory György (Báthory Miklóssal együtt) 1573-1584. Báthory István (Báthory Miklóssal együtt) 1585-1605. Báthory István (egyedül) 1605-1643. Bánffy Kristóf 1644-1645. Bánffy István 1645-1664. Zrínyi Miklós 1670-1683. Esterházy Ferenc 1683-1691. Zrínyi Ádám 1691-1703. Esterházy Gábor 1703-1734. Nádasdy Tamás (1731-) 1734-1740. Sigray József. 1740-1747. Patachich Sándor 1747-1772. Batthyányi Károly 1772-1785, 1790-1798. Sigray Károly 1785-1786. Széchényi Ferenc (királyi biztos) 1786-1790. Splényi József (királyi biztos) 1798-1811. Széchényi Ferenc 1811-1821. Teleki László 1822-1830. Sigray József 1831-1845. Kaposmérei Mérey Sándor 1845-1848. Czindery László 1848-1849. Nádasdi Sárközy Albert 1860. Jankovich László 1861. Mérey Károly 1865, 1867-1886. Jankovich László 1886-1892. Vizeki Tallián Béla 1893-1906. Vizeki Tallián Gyula 1906-1910. Kapotsfy Jenő 1910-1917. Makfalvy Géza 1918-1919. Széchényi Aladár 1919. Svastics Nándor (kormánybiztos) 1920-1926. Sárközy György 1926-1931. Keresztes-Fischer Ferenc 1931- 1935. Szapáry Lajos 1935-1938. Igmándy Hegyessy László 1938-1939. Nagybarcsai Barcsay Ákos 1939-1944. Széchényi Endre 1944-1945. Szathmáry Lajos 1945-1946. Vidovics Ferenc 1946-1947. Fekete Tibor 1947-1950. Bobánovics Jenő | 1266. Ders fia: István, alispán. 1294. Pál alispán, aki Héder nembeli Ivánka főispán alispánja volt. 1298-1299. Péter ispán, Ivánka alispánja. 1303-1322. Miklós mester alispán. 1322. István alispán. 1322. Pál alipán. 1325. Rádi Márk alispán 1328. Tamás alispán. 1336. Pál 1342-1343. Endryo, Frangepán Bertalan alispánja 1346-1349. Konth, Frangepán Bertalan alispánja 1353-1361. Nagy Pál Paksi Leusták alispánja. 1367. János. 1372. Zalai György Vásári Tamás alispánja. 1375-1376. Herbord 1383. Misserof László 1384. Athinai István 1384. Kisbándi Miklós 1390. Hetyei János 1394-1396 Nagy Domonkos 1397-1400. Chernel István 1405. Pál 1407. Szentpéteri Kiss György 1409-1410. Garázda Dénes és Kalaznói László 1410. Acsai György és Acsai Péter 1412. Sulyok Miklós és Szilágyi Gergely 1418. Kürtösi Gergely, Vityai Balázs, Sulyok Miklós 1418-1421. Garázda György 1421. Krewz Miklós 1424. Szentlászlói Mihály 1427. Kutasi Gergely és Keszői György 1428-1430. Gellyei János 1428. Osztopáni Péter 1428-1430. Jánosi István 1429. Garázda? és Bicskele Imre 1430. Berkesi János 1433. Oroszi János és Szakadáti Balázs 1435. Perneszi Pál és Zicsi Balázs 1435-1437. Vityai László és Osztopáni Zöld Péter 1443. Derecskei István Marcali György alispánja. 1444-1446. Perneszi Pál Marcali Imre alispánja. 1444, 1450. Fajszi Miklós Marcali Imre alispánja. 1444-1446. Laki Thúz Péter Újlaki Miklós alispánja 1444, 1449. Berekfalvi Zopa Péter Újlaki Miklós alispánja 1444, 1452-1454. Endrédi Somogyi Imre Újlaki Miklós alispánja 1446, 1450. Mesztegnyői Szerecsen György Újlaki Miklós alispánja 1449. Torvaji Ugron Imre Újlaki Miklós alispánja 1452-1458. Dombai Miklós Újlaki Miklós alispánja 1452-1455. Szentgyörgyi Vince Tamás Újlaki Miklós alispánja 1453. Szerecsen György és Fajszi Miklós 1454. Endrédi Somogyi Imre, Dombai Miklós és Szentgyörgyi Vince Tamás 1455. Dombai Miklós és Szentgyörgyi Vince Tamás 1458. Dombai Miklós és Laki Thúz Miklós 1460. Alapi András és Szentgyörgyi Vince Tamás 1463. Mesztegnyői Szerecsen György, Torvaji Ugron István és Korotnai János 1467. Billyei György és herántfalvi Heránt Péter. 1468. Billyei György és kölkedi Sós Balázs 1468. siklósi Kakas Mihály, Körtvélyesi Miklós és kölkedi Sós Balázs 1469. szenterzsébeti Forster György és kölkedi Sós Balázs 1470. Laki Márton és Kis Mihály 1473. Dombai Miklós és siklósi Kakas Mihály 1474. Dombai Miklós és Bajoni Balázs 1475. Fajszi Gergely, Varaszlói Mihály és Gellyei Ferenc 1476. Andyas zákányi várnagy és Orczi Péter 1476. bári Rácz Miklós és Megyeri Miklós 1480. bári Rácz Miklós és besenyői Nagy Tamás 1480-1481. bári Rácz Miklós és Varaszlói Mihály 1483. bári Rácz Miklós, besenyői Nagy Tamás és kékcsei Porkoláb Balázs 1486. szenterzsébeti Szólát Lőrinc és zágorhidai Tárnok Gáspár 1487. szenterzsébeti Szólát Lőrinc és Recski István 1488. Recski István, nagyvölgyi Fosztó Péter és Szentbenedeki Péter 1490. Recski István, nagyvölgyi Fosztó Péter és Gellyei László 1491. Billyei Péter 1492. Billyei Péter, Tőli Imre és Derzsi Kelemen. 1493. Gordovai Fáncsy János, Gellyei László és Andocsi János 1494. ági Horváth Péter, Gellyei László és Andocsi János 1495. ági Horváth Péter és Andocsi János 1496. ági Horváth Péter, Gellyei László és Andocsi János 1498. ági Horváth Péter és Kürtösi Izsép János 1499-1500. Kürtösi Izsép János és herántfalvi Heránt Bertalan 1501. Kürtösi Izsép János 1501. Kürtösi Izsép János, Kutasi Balázs és Gellyei László 1504. Kürtösi Izsép János és túri Szántai János 1505-1508. Fajszi János 1509-1514. túri Szántai János és Keresztúri Benedek 1515. Perneszi Miklós és túri Szántai János 1516. Perneszi Miklós 1519. Fajszi János és Perneszi Miklós 1520-1523. Fajszi János 1524. endrédi Somogyi ferenc és Keresztúri Benedek. 1617. Eördögh Simon és Pethő Gáspár 1625. Osztopáni Perneszi Ferenc 1639. Nádasdy Darabos László és Osztopáni Perneszi Ferenc 1648. Nádasdy Darabos Miklós és Osztopáni Perneszi Ferenc 1660-1661. Széplaki Botka Ferenc 1661. Lipics Márton 1673-1675. Sándor Gergely 1673-1675. Chernel Mihály 1695-1703. Bezerédy István 1703. Gábor György 1703-1709. Szegedy Pál 1708. Sankó Boldizsár 1708-1709. Lengyel Miklós 1709. Bessenyey László 1710-1727. Madarász László 1713. Sankó Miklós 1727-1736. Festetics Kristóf 1736-1748. Somssich Antal 1748-1759. Zalapatakai Nagy János 1759-1770. Vizeki Tallián János 1770-1785. Vizeki Tallián Gábor 1785-1790. Paiss Boldizsár 1790-1800. Gaál László 1800-1807. Inkey Károly 1807-1813. Csapody Gábor 1813-1824. Kováts Antal 1824-1830. Somssich Pongrác 1830-1840. Czindery László 1840-1848. Sárközy Albert 1848-1849. Mérey József 1849. Vizeki Tallián János 1849. Berzsenyi Farkas 1860. Mérey József 1861. Bernáth József 1865, 1867-1889. Csépán Antal 1889-1893. Vizeki Tallián Gyula 1893-1903. Maár Gyula 1904-1907. Sárközy Béla 1907-1919. Kacskovics Lajos 1919-1928. Vizeki Tallián Andor 1928-1945. Stephaich Pál. 1946-1948. Tömpe István 1948-1950. Horváth János |