Király Lajos: Somogyi helységnevek népi és ...

Mindenki szeretné tudni, hogy lakóhelye nevének mi a jelentése, és éppen miért így nevezték el az illető települést. Mivel község- és városneveink eredete több száz, sőt ezeréves múltba nyúlik vissza, érthető, hogy az akkori névadási indítékok már elfelejtődtek, s a helynevek alapjául szolgáló egykori közszavak jelentését csak a nyelvtudomány, a tudományos etimológia módszereivel lehet kinyomozni. A népi helynévmagyarázat általában nem számol a nyelvtörténeti változással, a helyneveket nem a régi, hanem a mai közszavakkal hozza kapcsolatba, ezekből magyarázza; gyakran egy-egy regényes történetet, esetleg történeti mondát is kapcsolnak a falu nevéhez. Amikor népi helynévfejtésről (szakszóval: népetimológiáról) beszélünk, nem csupán a paraszti őslakosságra gondolunk, hanem a nyelvészetben, névtudományban járatlan értelmiségre (egykori falusi jegyzők, papok, tanítók, gazdatisztek stb.), ezeknek gyakran ők voltak a „kifundálói” és terjesztői is.

A népi helynévmagyarázatok jelentős része százévesnél is régebbi, hiszen szerepelnek a Pesty Frigyes-féle 1864-ből származó földrajzinév-gyűjtésben (erre Somogy megye földrajzi nevei c. kötetben (SMFN) és anyagunkban a P. szerint megjelölés utal), sőt már Anonymus Gesta Hungarorumában is bőven találunk ilyeneket. A „P. szerint” megjelöléssel közölt adatok az 1864. évi gyűjtés helyi adatközlőitől (bíróktól, jegyzőktől, stb. ) származnak, amelyet egy országos kérdőívre küldtek be. A népetimológiák létrehozását jó szándék, a lakóhely múltjának feltárása, a lokálpatriotizmus érzése motiválta, a népi folklór termékének tekinthetjük őket. A közelmúltig a tudományos kutatás és az ismeretterjesztés sem elégítette ki a helynevek iránt érdeklődők tudásszomját, ezért a népetimológiákat alig lehetett tudományos érvekkel megcáfolni.

A helynévkutatók örömére 1978-ban megjelent Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára c. munkája, amely megadja valamennyi magyar településnév, jelentősebb hazai és külföldi földrajzi név tudományos magyarázatát (a szótár rövidítése: FNESz). Az említett szótár ismeretanyaga (a később megjelentetett bővített kiadás ellenére is) csak lassan terjed, ezért – talán nem lesz haszontalan –, ha a következőkben felsorolom a somogyi helynevek ismertebb népetimológiáit, és mindjárt utánuk közlöm (elsősorban a FNESz alapján) ezek tudományos magyarázatát. Bár a somogyi földrajzinév-gyűjtés során nem nyomoztunk kifejezetten a helynevek népi magyarázata után, a kötet anyagában (SMFN) mégis több mint ötven községgel kapcsolatban közlünk ilyeneket.

A népetimológiákat az jellemzi, hogy az érthetetlen, ma már köznévi jelentés nélküli helyneveket egy hasonló alakú mai magyar köznévvel „értelmesítik”, s a különbséget egyszerűen csak a mai helynév valamikori „elferdített” ejtésével magyarázzák, így pl. Patosfa régen Padosfa, Szil falu szél, széle, Szulok pedig szurok volt stb.

A másik gyakori magyarázattípus az, amikor a történelmi sorrendet cserélik fel, és úgy okoskodnak, hogy pl. Szentgyörgyi Bálintról nevezték el Balatonszentgyörgyöt, vagy egy Korpádi nevű földesúrról Nagykorpádot stb.

Legtöbbször a puszta személynévből (minden képző vagy utótag nélküli, egyelemű névből) eredő faluneveket magyarázzák kitalált történetekkel (pl. Kára = az ő kára), mert a mai ember nehezen tudja elképzelni a személynévre visszavezethető névadást. Pedig a somogyi község- és városnevek többsége ebbe a sajátosan magyar névadási csoportba tartozik. Ezek a helynevek akkor születtek, amikor a magyarság még nem telepedett le véglegesen, hanem félnomád módra, a téli és nyári szállások között vándorolt. Ilyenkor, ha valakit kerestek, nem a folyton változó hely megnevezése volt a fontos, hanem a keresett személyé, tehát Bogát vagy Juta háznépe után tudakozódtak. Amikor a X–XI. században a félnomád életmódot felszámolták, az állandó településhelyet is sokszor a nemzetség fejéről, annak személynevéről nevezték el.

Később a föld birtoklásának kinyilvánítását jelentette a birtokos személynevéből eredő helynévadás. Természetesen nemcsak előkelők, hanem kisebb, gyakran idegen eredetű birtokosok nevéből is keletkezhetett földrajzi név (pl. Ádánd, Aracs, Barcs, Tab stb.).

A népetimológiás helynevek megyénk északi részén egy összefüggő helynévmagyarázó mondát alkotnak, pl. Karád =kard által, Nagycsepely = nagy sebhely, Kötcse = kösd be, Szólád = szól ám, Szárszó = zárszó.

A népi helynévfejtéseket – helykímélés végett – rövidített formában közlöm, a tudományos magyarázatban is csak a névadási típus megnevezésére szorítkozom, a bizonyító példák a FNESZ-ből kereshetők ki.

• Ádánd

P. adatközlője szerint a község hajdan Ádám volt. Úgy véli, hogy egy Horváth nevű család Ádám nevű tagjáról kapta a nevét. – A községet először 1265-ben Ádámd formában említik, tehát a helynév valóban egy Ádám nevű személynév d kicsinyítő képzős származéka, első tulajdonosának nevéből ered. Horváth Ádámról semmiképpen sem kaphatta a nevét, mert a kételemű személynevek legkorábban csak a 15–16. században jelennek meg.

• Attala

A falu neve a monda szerint a szomszédságában lévő Sülledvár úrnőjének nevéből (Atala) ered. – A községnév bizonyosan személynévi eredetű, egykori birtokosa (aki csak férfi lehetett) a régi, német eredetű Atila ~ Attila nevet viselte. A közelben lévő Sülledvár regéjét éppen ennek a helynévnek a magyarázata inspirálta. P. szerint a vár úrnője Atala volt, aki káromolta az istent, mire a vár elsüllyedt (SMFN 148/91). A régészeti kutatások szerint itt valójában egy római kori erődítmény állt.

• Babócsa

A SMFN adatközlői szerint a Babolchay család birtoka volt, innen ered neve is.– A tudományos magyarázat szerint az innen származó családot nevezték el a községről, és nem fordítva. A helység neve a bab szó szláv előzményével azonos, a község egykori lakosai szlávok voltak, akik a terület jellemző vagy kedvelt növényéről nevezték el településüket.

• Balatonkeresztúr

A hagyomány szerint két út kereszteződésétől kapta a nevét. – Ez a helynév – több somogyi község nevéhez hasonlóan – a falu templomának védőszentjére vezethető vissza, itt a Szent Kereszt, a Kereszt Úr volt a templomcím. A templom köré épült falut általában a 12–14. századtól szokták a templom védőszentjéről elnevezni.

• Balatonszentgyörgy

A hagyomány szerint Szentgyörgyi Bálint birtoka volt, s róla kapta a nevét. – Ez a helynevünk is az itt lévő eredeti templom védőszentjének nevéből ered. A Szent György-kultusz az Árpád-kor legkorábbi szentkultusza, és kapcsolatban van a Koppány leverése utáni idegen népelemek Somogyba telepítésével.

• Bálványos

A hagyomány szerint pogány bálványimádó hely volt. – A helynév a bálvány szó régi jelentéséből (kőoszlop, határkő) magyarázható.

• Bélavár

P. szerint „hajdan Béla herceg lakhelye, mikor apjával megosztozott.” – A községnév azt jelenti, hogy a névadás idején egy Béla nevű birtokosnak kisebb vára állott itt. Nem valószínű, hogy ez Béla herceggel lenne azonos.

• Beleg

A helynév ejtésmódja egy falucsúfolóban népetimológiásan fordul elő: belök, belöki. – A tudományos névfejtés szerint a Biluk ’bélyeg, jel’ jelentésű személynévből eredeztethető, egykori birtokosát hívhatták így.

• Bolhás

A hagyomány szerint egy Bolha nevű vitéz kapta a falut mint adománybirtokot. – A helységnév a terület jellemző tulajdonságával (sok lehetett itt egykor a bolha) hozható kapcsolatba. Több ilyen típusú nevünk van, pl. Rákos, Füred ’fürjes’, Hangyás-mál stb.

• Böhönye

A hagyomány szerint régen Bőhögye volt a neve, mert akkor még az egész határ szőlőterület volt. – A tudományos magyarázat itt is személynévi eredetre gondol, a FNESz szerint a régi Buhun személynév é képzős származékával van dolgunk, tehát a terület eredetileg Buhuné volt.

• Buzsák

A népmonda azt tartja, hogy mikor Jézus Krisztus a földön járt, találkozott egy ide való gazdag emberrel, akinek sok lisztje volt. Hiába kért azonban tőle kenyeret, nem kapott. Erre megátkozta a falut, hogy ezután itt minden ember zsákjában csak búbánat teremjen. Ettől kezdve lett a falu neve: Bu-zsák. – A Buzsák helynév horvát eredetű, a község telepes lakossága is délszláv származású. A helynév eredeti köznévi jelentése az átadó nyelvben: ’sarok, szeglet’. Ez a magyarázata a Kaposvár határában lévő Buzsáki-dűlőnek is, amely a város határának szegletében lévő földeket jelenti.

• Cserénfa

A tréfás hagyomány szerint a falu neve eredetileg Sráglafa volt. Ezt a falubeliek szégyellték, a sráglát befűzték vesszővel, azóta Cserénfának hívják. – a FNESz szerint a magyar népnyelvi cserény ’vesszőből font kerítés, pásztortanya’ jelentésű szóból ered, esetleg egy szláv Cserin személynévre vezethető vissza. A második változatot valószínűbbnek tartom, hiszen a cserény szó a fenti jelentésben a Dunántúlon nem használatos, mert itt – ahogy a tréfás szófejtés is bizonyítja – vesszőből font saroglyát jelent. Az utótag a –falva szóból rövidült le, az 1533. évi adólajstromban még Cherenfalwa alakban szerepel.

• Felsőmocsolád

A község neve P. szerint egy örökségi perrel kapcsolatos, annyi mint: „ma család el tőlem.” – A helynév alapja a népnyelvben egyes helyeken ma is élő mocsola szó, amely mocsárt, pocsolyát, ilyenekben bővelkedő területet, ill. len- és kenderáztató tavat jelent.

• Gadács

A hagyomány szerint Gadács volt annak a béresnek a neve, aki a Hunyady grófok somogyszili uradalmából kihasított gadácsi faluhatárt körülszántotta. Ezért ezt a német telepes községet róla nevezték el. – Gadács helyén már a 12. században is volt egy Gudas néven említett falu. Ez a helynév is személynévi eredetű, első birtokosának nevét viseli. A régi község a török hódoltság idején néptelenedett el, és a német ajkú telepeseket a régi falu helyére költöztették.

• Gige

A helynév régi formája az itt lakók szerint Gége, melyet a népnyelvi giga, gigája szóval is kapcsolatba hoznak. – A népi magyarázatnak ez a része helytálló, csak a Gége szó a helynévadáskor már tulajdonnév volt, első birtokosának neve lehetett. Őt vagy ragadványnévként (jellemző gégeméretéről) nevezték így, vagy Gergely volt a keresztneve, és ennek régen egyik becéző formája volt a Gége.

• Háromfa

Egyes háromfaiak szerint a község valamikor három házból állt. Mások szerint a régi faluban három hatalmas nyárfa volt. (A község egykori bélyegzőjén a három nyárfa látható.) – A második feltevés a helyes, a falu olyan helyen települt, amelynek a három fa volt a jellegzetessége. A helynév régi formája Háromfafalva (FNESz).

• Hetes

A monda szerint hajdan hét házból állt. – Ez a helynevünk is személynévből származik, ami viszont a hét számnévre megy vissza. Megjegyzendő, hogy a községnév ejtése: Hetës, amely Somogyban nem esik egybe a hetes tőszámnév ejtésével, mert abban mindkét e hang nyílt: hetes. Ha a házak számáról nevezték volna el, akkor a ház utótag benne lenne a névben, pl. Hatház.

• Kánya

A falu neve a monda szerint a török időkben Aranyos kánna volt. – A helynév nem a kanna ~ kánna szóból, hanem Kánya nevű egykori birtokosának nevéből ered.

• Kára

A hagyomány szerint Mária Terézia járt egykor a faluban, és elvesztett egy szép dísztűt. Szomorúan jegyezte meg, hogy milyen nagy az ő kára. Erről nevezték el a falut. – A helynév a török eredetű Kara ’fekete’ személynévből keletkezett. Így hívták a terület első birtokosát. Ugyanez a kara szó van Karád nevében is.

• Kéthely

A hagyomány szerint „két hely”, azaz két település (Magyari és Sári) egybeolvadásából keletkezett, innen származik a mai község neve. – A népi magyarázat a helynév mai formájából következtet, bár az ilyenfajta névadás spontán módon nem jöhet létre. A község első említése 1332–7-ben Kedhely alakot mutat, tehát a hetivásár napját jelző településneveink közé tartozik (pl. Hetvehely, Szerdahely, Péntekhely (Látrány határában) stb. Kéthely ~ Kethely (= Kedd+ hely) nevű falu a régi Magyarországon több is volt, az egyik pl. a mai Szentgotthárd város része.

• Kisasszond

A nép úgy tudja, hogy a falu helyén régen kolostor volt, a benne élő három kisasszonyról nevezték el a mellette felépült falut. Mások szerint a falu gróf Bethlen Kataliné volt, aki lányként halt meg. Állítólag azóta hívják így a falut. – A helynév régi formája az okleveles adatok szerint Kisasszonyfalva volt. Egykori templomát Szűz Mária egyik nevéről, Kisasszonyról nevezték el, aztán a mellé települt falu is a templom védőszentjének nevét kapta. A -falva utótag lekopása után az alapnévhez még –d képző járult, ez más helynevekben is gyakori.

• Kötcse

P. szerint „a hagyomány úgy tartja, hogy a falu Költség-nek neveztetett, mert Kupa herceg itt több költséges utazást tett.” A helynevet még a kösd be szóval is magyarázzák – A név 1229-ben Kéccha (olv. kékcsa) formában tűnik fel először. Valószínűleg a kék köznévből keletkezett személynév –csa képzős alakjából ered, így hívhatták első birtokosát.

• Lábod

A község környékén élők találós kérdése: Mi folik a két lábod között? Felelet: A Rinya. Ez a patak ugyanis két részre osztja a falut. Nagy- és Kis-Lábodra. – A tréfás kérdés ezt a helynevet a láb köznév –d birtokos személyjeles alakjának fogja fel. A tudományos magyarázat egy Láb személynév –d kicsinyítő képzős formájának tartja, tehát első birtokosának tulajdonnevéből származtatják.

• Nagycsepely

A hagyomány és P. szerint a falu neve régen Sebhely volt. Ez a községnév beletartozik egy több észak-somogyi falut magában foglaló helynévmagyarázó mondába. – A község neve azonos eredetű a Csepel névvel. Valószínűleg a régi magyar és népnyelvi csepely ~ cseplye szóból ered, amely bokros, cserjés helyet jelent.

• Osztopán

Nevének eredetére két népi magyarázatot gyűjtöttünk: 1. Zdupán nevű vezér harcolt itt, és adományul nyerte ezt a birtokot. 2. Több apró birtokos tulajdona volt: sztopán – tót szóval – száz úr. – A helynév valóban szláv eredetű, Sztupán nevű első birtokosáról nevezték el.

• Őrtilos

A hagyomány szerint a község helyén régen őrhely állott. – A néphagyomány itt helytálló. A falu neve régen Őr volt, ez a középkori magyar határvédő őrök lakhelyére utal. A –tilos utótag csak a 19. században kapcsolódott a névhez.

• Patosfa

A hagyomány szerint a falu régi neve Padosfa volt. Egy nagy fáról nevezték el, amely alatt pad állott. – A név előtagja a régi Potus személynév, az utótagja pedig a –falva szóból rövidült le, tehát a név eredetileg Potus ~ Patos + falva (1463: Patusfalwa).

• Porrogszentkirály

A hagyomány szerint egyszer erre járt Szent László király, akinek a kocsijából kiesett egy kerékszeg. Egy zsellér észrevette, és a lyukba szög gyanánt az ujját dugta. A király megkérdezte tőle, hol lakik, de az nem tudta megmondani, mert falujának nem volt még neve. Az esemény alapján ezután a falut elnevezték Szentkirálynak. – A falu Árpád-kori templomának első szent királyunk, Szent István volt a védőszentje. A későbbi magyar szentek tiszteletére elnevezett templomokat, és a mellettük épült falvakat már a névadó szent királyról (pl. Szentlászló) nevezték el.

• Pusztaszemes

A hagyomány szerint azért Szemes a falu neve, mert a szomszédos Kereki határában lévő Fejérkő várának őrszemei innen adták hírül az ellenség érkezését. – A tudományos magyarázat szerint a Puszta előtag a török hódoltság alatti elpusztásodásra, elnéptelenedésre utal, egyúttal megkülönbözteti a Balaton melletti Szemes községtől. A Szemes helynév jelentheti a határvédő őrszemek települését, de ezek a gyepük vidékén jellemzőek, ezért itt inkább egy Szemes nevű birtokos lehetett a névadás alapja.

• Rinyaszentkirály

Egyes adatközlők szerint a tatárok elől menekülő IV. Béla király itt pihent meg, róla nevezték el a tatárok kivonulása után alapított községet. – IV. Bélát nem avatták szentté, ebben a faluban is Szent István magyar király volt az egykori templom védőszentje, ez a falunév indítéka.

• Ságvár

A hagyomány szerint a községet egy Ság nevű basáról, és az ő váráról nevezték el. – Gyakori, hogy a népi emlékezet csak a török időkig nyúlik vissza, és minden vármaradványt innen eredeztet. A névtudomány a Ságvár helynévre két etimológiát ismer: a ság előtag vagy kabar törzsnévből származik, vagy a régi magyar, mára kihalt ság ’domb, erdős magaslat’ köznévből vezethető le. A –vár utótag egykori erődítményére (itt római kori) utal.

• Somogyaszaló

A monda szerint a falut sok aszalókemencéjéről nevezték el. – Itt is két tudományos magyarázat van: az első azonos a népi helynévfejtéssel, mert az is feltehető, hogy egykori lakóinak a gyümölcsaszalás volt a jellemző foglalkozása. Valószínűbb azonban – a levéltári források is erre utalnak –, hogy a falunév a régi erdőirtással, a fák kiszárításával, aszalásával van kapcsolatban. Lehetséges, hogy az első települők az erdős területen aszalásos erdőirtással teremtettek helyet a falunak.

• Somogyzsitfa

A hagyomány szerint az első ház fehérre volt meszelve, ezért kapta a falu északi része a Fehéregyház nevet. A falu másik részét azért nevezték el Zsitfának, mert első lakója egy Zsitfa nevű kovács volt. – A mai községet Somogyfehéregyháza és Felsőzsitfa falukból egyesítették 1950-ben. A Fehéregyháza nevet a középkorban fehér falu, fehérre meszelt falu egyházáról ’templomáról’ kapta. A Zsitfa név szláv eredetű, gabonát, rozsot jelent. Ez lehetett a névadás idején a hely jellemző növényzete.

• Szenna

A hagyomány szerint a mai név vagy a széna vagy a Szentanna szóból származik. – Az első feltevés a helyes, az országban több helyen is megtalálható Szenna földrajzi név valóban a mai széna szó délszláv előzményéből ered. Zselicszentpál határában is van példa rá, SMFN 167/29: Szenna : Szenna-völgy.

• Szulok

P. szerint „Szulok tulajdonképpen Szurok, eredetét az itt valamikor használt szurokégetéstől veszi.” – A helynév puszta személynévből ered (1193: Zoloc), egykori tulajdonosa a szláv nyelvből átvett Szulk(o) ~ Szulek nevet viselte.

• Zamárdi

Itt többféle népi magyarázatot jegyeztünk fel: 1. A tatárok által elpusztított régi község neve Kis Szent Mártir. A Szent Mártir nevet az itt dolgozó német és tót emberek „elferdítették”, így lett Szamárdin, majd Zamárdi. 2. A régi falu fennsíkon volt. Szamárháton hordták fel a vizet ide a Kút-völgyből. Az idegenek ezt látva, „csufságból” elnevezték a falut Szamárdinak. – A helynév a személynévként is alkalmazott szamár főnévből ered. Ilyen nevű személyek a régi oklevelekből kimutathatók, egykori birtokosát nevezhették így. A z hangértéke a régiségben sz volt, a mai olvasat vagy az eredeti névalak elhomályosodásával, vagy a gúnyolódásra alapot szolgáltató névforma tudatos torzításával magyarázható. Mivel a községnév mai formája már a 12–13. századból kimutatható (Zamard, Somardy, Somard) semmiképpen sem lehet a „Szent Mártir” lerövidítése.

Végezetül egy általános tévhitet kell megemlítenem: A tudományos ismeretterjesztés eredményei ellenére még ma is sokan azt hiszik, hogy a –fa utótagú helynevek fában gazdag területet, esetleg nevezetes fát jelentenek. Ezek Somogyban (és Nyugat-Magyarországon) eredeti formájukban 99 százalékban a –falva vagy a –falu szó lerövidült alakjai, tehát valakinek a -falva, vagy valamilyen –falu (pl. Gálosfalva, Lipótfalva, Simonfalva stb.).

Az előtagban szereplő megkülönböztető nevek (pl. Somogy, Rinya, Porrog, Kis, Nagy, Alsó, Felső stb.) többnyire a 19-20. század fordulóján kerültek a helynévbe, amikor az ország egész területén rögzítették a településneveket, hogy két azonos név ne fordulhasson elő.

Néhány észak-somogyi községnevet egy helynévmagyarázó (népetimológiás)monda kapcsol össze: Talán még a Koppány és István király közötti háborúskodás idején Szent István egyik vitézét kard által (=Karád) megsebezték, a Balaton felé haladva az egyik helyen megpihentek, ám azt látták, hogy nagy sebhely (=Nagycsepely) van rajta, tovább menekültek, de mivel vérzett a seb, a vitéz szólt a társának: kösd be (=Kötcse), a következő pihenőnél a sebesült még megszólalt: szól ám (=Szólád), de a Balaton partján már csak a zárszó (=Szárszó) jött ajkairól, mert elvérzett. (A tudományos magyarázatot l. az említett községek bekezdésében!)

Király Lajos