Király Lajos: Januári jeles napok

Január végi jeles napok

• Január 20. Fábián és Sebestyén napja

Időjárásjósló nap, a tavaszi éledés első hírnöke. Somogyban is úgy tudják, hogy ekkor kezdenek nedvet szívni a fák. A Lábodon gyűjtött kalendáriumi mondóka szerint:

„Fábián és Sebestyén napján,
 indul a nedv fának alján.”

• Január 22. Vince napja

Országosan ismert időjárásjósló nap, de nemcsak a magyar nyelvterületen számít jeles napnak. Az ide vonatkozó rigmus a négyszáz éves Csízióból származik, ezt a verses kalendáriumot MÜLLER REGIOMONTANUS poroszországi csillagász írta, és HELTAI GÁSPÁR fordította magyarra 1575-ben. Számtalan kiadást ért meg, valóságos népkönyvvé vált. Vince napjáról az 1909-es kiadásban a következőket találjuk: „De mikor fénylik Vincze, akkor telik meg a pince.” Erre vezethető vissza a következő mesztegnyői időjárási regula:

 „Hogyha szépön fénylik Vince,
 mëgtellik borral a pince.”

Ennek nem mond ellent a Somogy-szerte közismert rigmus:

 „Ha megcsordul Vince,
 tele lesz a pince.”

A téli napsütéstől ugyanis a pincetetőn lévő hó olvadni kezd, és csöpög az eresz. Kapolyon azt tartják, hogy amekkora jégcsapok függnek az „isztergyén", akkora cső kukorica terem. Az itteni időjárási regula már részletezőbb:

 „Hogyha fényes Vince napja,
 Hordó üres nem maradhat,
 Hogyha Vince ködös,
 a szőllőlevél vörös.”

A boldogasszonyfai németek időjárási jóslása a boron kívül a gabonatermésre is következtet:

 „Vinzensi Sonnenschein
 bringt viel Korn und Wein.”

= a Vince-napi napsütés sok gabonát és bort hoz.”

Vince napján a somogyi szőlősgazdák megbeszélték az időjárást, ettek, ittak, reménykedtek a jó szőlőtermésben. A mesztegnyőiek ilyenkor néhány tőkét meg is metszettek, szerintük Vincekor sok bort kell inni, hogy minél több teremjen majd.” Göllében, Nagyberkiben és a Vízmente más községeiben 5–6 pincetulajdonos összebeszélt, évente más-más pincéjénél készítettek pörköltet, és mulattak késő éjszakáig. A Vince-napi pinceszeren asszonyok nem vehettek részt.

• Január 25. Pál napja

Január végén egymást érik a tél végét és az előttünk álló esztendő időjárását megjósló jeles névnapok. A régi paraszti gazdaságokban szigorúan be kellett osztani a télire eltett eleséget, a tél vége gyakran nélkülözést hozott, s a tavasz közeledése, a természet ébredése jelentette a reményt a túlélésre. Ezért számon tartották a tél fordulópontját, amely a néphagyomány szerint január 25-ére, Szent Pál megtérésének ünnepére esik. A laikus keresztények ezt a napot népiesen Pál fordulása, pálfordulás néven emlegetik, ezzel a damaszkuszi úton történt csodára utalnak. A keresztények üldözésére induló Saul (római nevén Paulus) egy látomás hatására hitében „megfordult”, maga is Krisztus követője lett, s később Szent Péter mellett az ősegyház apostolfejedelmévé emelkedett.

A pálforduló időjárásjósló szerepét a régi kalendáriumok is kiemelik, a négyszáz évvel ezelőtti Csizióban például a következőket találjuk: „Mikor fénylik Szent Pál, minden termés szépen áll; ha pedig havas vagy eső leend, mértékletes esztendőt jelent. Ha felleges vagy ködös, könyörögjünk az Úristennek, hogy hirtelen haláltól minket megoltalmazzon.” A „hirtelen halál” régen főként a járványokat jelentette, a pestist, a döghalált, ezt egy másik, dél-somogyi eredetű rigmusból is láthatjuk:

„Pál fordulása, ha tiszta,
 bőven terem mező, puszta.
 Pál fordul köddel,
 ember hull döggel.”

A Kapolyról származó mondást is Pál napjához kapcsolják, bár általánosabb tartalmú: „Januári meleg esső | okoz néköd szük esztendőt.”

Pogányszentpéteren a pálforduláshoz a „fele kenyér, fele széna, fele fa” fogalmak is hozzákapcsolódnak: ha a télire eltett élelemnek megvan még a fele, akkor a család és a jószág már kitelel.

Balatonendréden ezt rigmusban is kifejezték: „Pál fordulása | fél tél elmulása.”

Pálfordulókor Lábodon, Göllében rostát fordítottak: ollót dugtak belé, két asszony fogta a fogantyúját, közben ezt mondták: „Szent Péter és Szent Pál, mondd meg, férjhez megy-e ez a lány a télen!” Ha a rosta megmozdult, akkor a család eladó lánya számíthatott a férjhez menésre.

Buzsákon úgy tudják, hogy a hagymát ezen a napon kell a tarisznyába tenni, és a tarisznyát megfordítva kell felakasztani, az így megvarázsolt dughagyma nem magzik fel.

Király Lajos