Király Lajos: Januári jeles napok
Január végi jeles napok
- Január 20. Fábián és Sebestyén napja
Időjárásjósló nap, a tavaszi éledés első hírnöke. Somogyban is úgy tudják, hogy ekkor kezdenek nedvet szívni a fák. A Lábodon gyűjtött kalendáriumi mondóka szerint:
„Fábián és Sebestyén napján,
indul a nedv fának alján.”
- Január 22. Vince napja
Országosan ismert időjárásjósló nap, de nemcsak a magyar nyelvterületen számít jeles napnak. Az ide vonatkozó rigmus a négyszáz éves Csízióból származik, ezt a verses kalendáriumot MÜLLER REGIOMONTANUS poroszországi csillagász írta, és HELTAI GÁSPÁR fordította magyarra 1575-ben. Számtalan kiadást ért meg, valóságos népkönyvvé vált. Vince napjáról az 1909-es kiadásban a következőket találjuk: „De mikor fénylik Vincze, akkor telik meg a pince.” Erre vezethető vissza a következő mesztegnyői időjárási regula:
„Hogyha szépön fénylik Vince,
mëgtellik borral a pince.”
Ennek nem mond ellent a Somogy-szerte közismert rigmus:
„Ha megcsordul Vince,
tele lesz a pince.”
A téli napsütéstől ugyanis a pincetetőn lévő hó olvadni kezd, és csöpög az eresz. Kapolyon azt tartják, hogy amekkora jégcsapok függnek az „isztergyén", akkora cső kukorica terem. Az itteni időjárási regula már részletezőbb:
„Hogyha fényes Vince napja,
Hordó üres nem maradhat,
Hogyha Vince ködös,
a szőllőlevél vörös.”
A boldogasszonyfai németek időjárási jóslása a boron kívül a gabonatermésre is következtet:
„Vinzensi Sonnenschein
bringt viel Korn und Wein.”
= a Vince-napi napsütés sok gabonát és bort hoz.”
Vince napján a somogyi szőlősgazdák megbeszélték az időjárást, ettek, ittak, reménykedtek a jó szőlőtermésben. A mesztegnyőiek ilyenkor néhány tőkét meg is metszettek, szerintük Vincekor sok bort kell inni, hogy minél több teremjen majd.” Göllében, Nagyberkiben és a Vízmente más községeiben 5–6 pincetulajdonos összebeszélt, évente más-más pincéjénél készítettek pörköltet, és mulattak késő éjszakáig. A Vince-napi pinceszeren asszonyok nem vehettek részt.
- Január 25. Pál napja
Január végén egymást érik a tél végét és az előttünk álló esztendő időjárását megjósló jeles névnapok. A régi paraszti gazdaságokban szigorúan be kellett osztani a télire eltett eleséget, a tél vége gyakran nélkülözést hozott, s a tavasz közeledése, a természet ébredése jelentette a reményt a túlélésre. Ezért számon tartották a tél fordulópontját, amely a néphagyomány szerint január 25-ére, Szent Pál megtérésének ünnepére esik. A laikus keresztények ezt a napot népiesen Pál fordulása, pálfordulás néven emlegetik, ezzel a damaszkuszi úton történt csodára utalnak. A keresztények üldözésére induló Saul (római nevén Paulus) egy látomás hatására hitében „megfordult”, maga is Krisztus követője lett, s később Szent Péter mellett az ősegyház apostolfejedelmévé emelkedett.
A pálforduló időjárásjósló szerepét a régi kalendáriumok is kiemelik, a négyszáz évvel ezelőtti Csizióban például a következőket találjuk: „Mikor fénylik Szent Pál, minden termés szépen áll; ha pedig havas vagy eső leend, mértékletes esztendőt jelent. Ha felleges vagy ködös, könyörögjünk az Úristennek, hogy hirtelen haláltól minket megoltalmazzon.” A „hirtelen halál” régen főként a járványokat jelentette, a pestist, a döghalált, ezt egy másik, dél-somogyi eredetű rigmusból is láthatjuk:
„Pál fordulása, ha tiszta,
bőven terem mező, puszta.
Pál fordul köddel,
ember hull döggel.”
A Kapolyról származó mondást is Pál napjához kapcsolják, bár általánosabb tartalmú: „Januári meleg esső | okoz néköd szük esztendőt.”
Pogányszentpéteren a pálforduláshoz a „fele kenyér, fele széna, fele fa” fogalmak is hozzákapcsolódnak: ha a télire eltett élelemnek megvan még a fele, akkor a család és a jószág már kitelel.
Balatonendréden ezt rigmusban is kifejezték: „Pál fordulása | fél tél elmulása.”
Pálfordulókor Lábodon, Göllében rostát fordítottak: ollót dugtak belé, két asszony fogta a fogantyúját, közben ezt mondták: „Szent Péter és Szent Pál, mondd meg, férjhez megy-e ez a lány a télen!” Ha a rosta megmozdult, akkor a család eladó lánya számíthatott a férjhez menésre.
Buzsákon úgy tudják, hogy a hagymát ezen a napon kell a tarisznyába tenni, és a tarisznyát megfordítva kell felakasztani, az így megvarázsolt dughagyma nem magzik fel.
Király Lajos