Király Lajos: Áprilisi jeles napok

Somogyi népszokások. Jeles napok április.

• Április 1. Április bolondja

Hogy miért éppen április elseje az ugratások és a bolondozások napja, arra nincs biztos magyarázatunk. Vannak, akik a Julius Ceaser-i és a Gergely-féle naptárreformmal hozzák kapcsolatba. Hajdan ugyanis több népnél a tavaszi napforduló után, az április hónappal kezdték az évet, s amikor január elseje lett az esztendő kezdőnapja, az április elseje jelentősége elenyészett, komolytalan újévvé vált. Valószínűleg az áprilisi szeszélyes, „bolondos” időjárás is oka lehet, hogy ezt a napot a „bolondok napjának” tartják.

Ezen a napon a felnőttek meg szokták tréfálni a gyanútlan kisgyerekeket, sokszor pénzt is adtak nekik, és nagy komolyan a boltba küldték őket, hogy vegyenek „baltamagot”,  „trombitahúrt”,  „hegedűbillentyűt”,  „pepita gépselymet” vagy egyéb képtelen dolgokat. A felnőttek egymást is igyekeztek „beugratni": „Menjen át a szomszédba, segíteni kell a tehenet lefogni;” „hivatják a jegyzőségre” stb. A gyerekek ilyenféle tréfákkal kísérleteztek: „Eloldózott a cipőfűződ”,  „leetted magadat”,  „vár anyukád az iskola előtt”,  „hivat az igazgató úr” stb. Ha sikerült a beugratás, akkor az illetőt ezzel a mondókával csúfolták ki:

     „Április bolondja, május szamara,
     fölnézett a toronyba,
     megnézte, hogy hány óra.
     Féltizenkettő
     bolond mind a kettő!”

Iskoláinkban ma is él az április elseji tréfálkozás hagyománya. Néhol „fordított napot” csinálnak: az osztályok elköltöznek a szokott helyükről, a tanárok csak hosszas keresgélés után találnak rájuk; beragasztják a tanteremajtót; háttal ülnek a katedrának; beszappanozzák a táblát, hogy ne lehessen írni rá stb. Újabban szokássá válik a tréfás jellegű öltözködés és a bohócos arcfestés is.

Néhány évtizede ezt a napot tréfásan a nőnap ellenpárjának, a férfiak napjának is emlegetik, bizonyos hölgyek ilyenkor viszonozzák a nőnapi jókívánságokat. Ehhez a naphoz fűződik az a telefontréfa is, miszerint egy bizonyos Jónás vagy Hugó kéri, hogy feltétlenül hívják vissza. A megadott telefonszámon persze az Állatkert jelentkezik, ugyanis ott lakik az ilyen névre hallgató víziló. Egykor még az újságok is vállalkoztak április elseji tréfák megjelentetésére. Egyszer a Somogyi Néplap egy jól sikerült fotót közölt, mely azt ábrázolta, hogy Kaposvár főutcáján ettől a naptól kezdve villamos közlekedik.

Az áprilisi időjárásra a boldogasszonyfai németek azt mondják, hogy „Der Ápril macht, was er will”,   tehát április azt tesz, amit akar. A Kapolyon gyűjtött kalendáriumi rigmus szerint az „áprilisi mennydörgés, ígér bő szénatermést”.

• Április 10. Századik nap

Az esztendő századik napját különösen az apró magvak (hagyma, sárgarépa, mák, lóhere) vetésére tartják alkalmasnak, így – a hiedelem szerint – biztosan jó termés lesz.

• ÁPRILIS 14. TIBOR NAPJA

Mesztegnyőn a következő időjárási jóslások kapcsolódnak ide: „Ha virágzik a cseresznye, jó lesz a szőlő.” „Ha szép zöld a vetés, jó termés várható.” Kapolyon erre a napra várják a kakukk érkezését.

• Április 24. Szent György napja

A legelőre járó állatok kihajtása.

A néphagyomány szerint ez az igazi tavaszkezdő nap, ősi pásztorünnep, ilyenkor szokták először kihajtani a legelőre az állatokat. Ezt a munkát nagyon sok óvó, varázsló, babonás cselekmény kísérte.

Mesztegnyőn a csordás felkereste a gazdákat, szalonnát, bort kapott tőlük. A ház legfiatalabb menyecskéje pedig annyi tojást gurított utána, ahány tehenet küldenek a legelőre. Ugyanez a szokás élt Lábodon is, ahol a csordás egy fölöntő gabonát és egy kenyeret kapott Szent György-napi járandóságként. Bodvicán, Táskán a kihajtott marhák számának megfelelő mennyiségű tojást tettek a hídra. Ezeket a csordásné gyűjtötte össze kosárba. A tojás adományozását mindenütt azzal magyarázzák, hogy a legelőre hajtott állatok őszig olyan szép gömbölyűre hízzanak, mint a tojás. Sokfelé a csordás zöld ággal is megcsapkodta az állatokat, hogy egészségesek legyenek.

Somogyban a pásztorok a nagy ünnepeken (karácsony, húsvét, pünkösd) és a kihajtás napján kaptak pásztorajándékot. Kihajtáskor a pásztor és a bojtár vitt magával kosarat, vékaruhát, s abba gyűjtötték a tojást (húsvétkor hímeset), a kelt tésztát, kalácsot stb. A pásztorház előtt átadták a feleségüknek, sokáig éltek belőle. Amikor a kalács megszáradt, megöntötték puporának (öntött tészta).

Annak érdekében, hogy a kihajtott állatok hazataláljanak, különféle praktikákat alkalmaztak: a táskai gazdaasszony az etetős kötényét az istálló küszöbére terítette, azon vezették ki a borjút, a disznók kihajtásakor egy marék kukoricát megforgatott a szájában, azt adta nekik, hogy hazataláljanak a fókából.

A pásztorfogadás

A hagyományos pásztorvilág idejében április 24-én volt a pásztorfogadás. Takáts Gyula somogyjádi kanász adatközlője erre így emlékezik: „Pásztorfogadásra dobulás szerint hívták össze a pásztorokat a kocsmába. Ott a bíró fölkérdezte, kit akarnak pásztornak. A többség döntött a pásztorról. A bíró csinálta meg a pásztorszerződést. Ezt aláírta a pásztor, a bíró és az esküdtek... A pásztorfogadások április 24-én, Szentgyörgy napján voltak mindig. Ekkor fogadták a csikóst, csordást, a kanászt és a kovácsot, mert a községé volt a műhely. Volt úgy, hogy a pásztorságra hat-nyolc pásztor is jelentkezett, de volt úgy is, hogy a pásztor csak visszamaradt.” Buzsákon  a községi legeltetési társulat által fogadott pásztor fizetsége általában a következő volt: „Egy fölöntő rozs, fél fölöntő búza, 1 hold szántó, 1 hold rét, 1 rakat fa; ezeket a társulás fizette, darabonként 1 kenyér, kihajtáskor tojásszedés, búcsúkor bocskorpénz, karácsonykor minden gazdától 1 liter bor megjárt.”7

A harmatszedés

A György-nap a magyar néphitben a boszorkányos napok közé tartozik, ilyenkor – a boszorkánypörök tanúsága szerint is – különösen nagy a hatalmuk. Aki e nap hajnalán kimegy a keresztútra, megláthatja őket. A boszorkányok harmatot szednek a mezőről: egy lepedőt végighúznak a búzavetésen, otthon kicsavarják belőle a nedvet, így állítólag ellopják a fele termést. A régi lábodiak is vállalkoztak ilyen varázsló cselekményekre: A lányok a Szent György-nap előtti éjszakán lepedőket húztak a legelőn, közben ezt mondták: „Szedem a hasznát.” Fejéskor ezt a nedves lepedőt ráterítették a tehén farára, és hitük szerint, ettől a varázslattól több tejet adott. A boszorkányok azonban – ha nem akadályozzák meg őket – Szent Györgykor megbetegítik az embereket, megrontják az állatokat, a tehenet (véres tejet ad), elveszik a hasznot, a szerencsét. Ezért a nap legfontosabb szokása a boszorkányrontás elleni védekezés.

A boszorkányrontás elleni védekezés

Szent György-nap hajnalára mindenütt nyírfaágakat tűznek a kerítésre, kapura, ajtóra, ablakokra, mert ez távol tartja a boszorkányokat. Mesztegnyőn, Bizén, Kutason nyírágat tettek a disznóólhoz, tyúkólajtóra, a kulcslyukba is, még a marhák szarvára is kötnek. Balatonszentgyörgyön is elmondták, hogy a lovaknak a kantárgyukba, a kötőféktyükbe, a teheneknek a szarvára is kötöttünk.” Buzsákon piros rongyot kötöttek kihajtáskor a kisborjú kötelére, hogy megvédjék a rontástól.  A véseiek nemcsak zöld nyírfagallyat, hanem tüskés ágakat is tűztek a kerítésre, ők is bedugták a kulcslyukat. Kaposváron – Hoss szerint – még az 1940-es években is szokás volt zöld gallyakkal díszíteni a kaput.

A mesztegnyő cigányok ezen a napon úgy mentek gyógynövényt gyűjteni, hogy a szekér kerekét és a lovak szerszámát befonták fűzfaággal, a lovakat pedig fűzfakorbáccsal hajtották. Hitük szerint így a gonosz nem tud felmenni a szekérre.

Szent György-napi varázslások

Szent György nap hajnalának harmatához Somogy-szerte az a hiedelem fűződik, hogy ha abban a lányok megmosakodnak, nem lesznek szeplősök, hanem szépek és egészségesek lesznek (Kapoly, Balatonszentgyörgy, Somogyszentpál, Mesztegnyő, Kaposvár stb.). Kutason a György-nap előtti este a fejőkét kitették a mesgyére. Ameddig reggelre a harmat belepi, addig adja tele majd a tehén tejjel.

A Szent György-nap varázserejét tükrözi, hogy a néphit szerint az ekkor szedett füvek (pl. a kakukkfű) gyógyító erejűek. Aki az április 24. előtt előbújó gyíkot megtapogatja, annak a keze varázserejű lesz a torokbetegségek gyógyítására.

Somogyban még elég sok ősi pásztorbabonát lehet gyűjteni, Tóth Mihály felsősegesdi kanász, később juhász (híres faragó népművész) mesélte a következőket Takáts Gyulának: „Tóth Józseftől, nagybátyámtól láttam (1956-ban 98 éves korában halt meg), hogy amikor a kígyót Szentgyörgy nap előtt agyonütötte, a nyelvét kivette, és azt az ostor végébe fúrt lyukba tette, és a lyukat visszaszögezte szilvaszöggel. Ezt azért csinálta, mert az ilyen ostorral őrzött fóka nem szélledős, és több szerencse volt az ilyen állatokkal. Új szegődéskor is ilyen ostorral durrogtatta végig a kanász a legelőt, hogy a jószág ki ne szökjön belőle.

Közismert hiedelem az is, hogy ha valaki Szentgyörgy előtt piros pillét fog, szerencsés lesz; van aki ezt a pénztárcájába is beleteszi. A niklaiak szerint a piros lepke egészséget, a sárga betegséget jelent. Ha ezen a napon a kapolyi eladó lány páros vadludat lát az égen repülni, még a zöldfarsangban férjhez megy.

Ez a nap jó az uborkavetésre, mert így nem lesz kesernyés (Mesztegnyő, Somogyszentpál). Berzencén hajnalban vetnek uborkát, mert ettől jobban nőnek, szaporodnak. Tilos viszont varrni, mert aki ezt megteszi, másnapra megvakul (Tapsony). Berzencén ezt rigmusban fejezik ki: „Szent György napján inget varrtam | Márok napján megvakultam.”

Az eredetileg horvát lakosságú Berzencén egy másutt nem ismert hiedelmet is feljegyeztek: „Sz. Györgykor nem szabad víz mellett elmenni, mert boszorkány ül a parton, és babát mutat a gyermekeknek, mire behúzza a vízbe.”

A somogyi uradalmak cselédei régen ezen a napon költöztek új szegődési helyükre, ilyenkor a puszták népe mozgásban volt. A népi emlékezet szerint mindig esni szokott az eső, megáztak az úton lévő cselédek. Egyes helyeken Szent György napján közmunkákat is végeznek, pl. Szennában régen ilyenkor volt a högyláttatás, azaz a hegyközség tagjai ekkor végezték el közösen a tavaszi mezsgyetisztítást, útrendezést.

A Szent György-napi harmattal kapcsolatos egy régi történeti mondánk, melyet a századelőn megjelentetett Somogy megye monográfiája is megemlít. Ezt 1992-ben Némethné Boncz Hajnalka főiskolai hallgatónak Mesztegnyőn még sikerült az élő emlékezetből rögzíteni: „Szentgyörgy harmatját, pünközsd záporát mindig várhatjuk. Mer abba az üdőbe elfogta a török vezér a magyar katonát. Aztá mondta neki, hogy átkozza mög Magyarországot, akkor mögmenekűhet. Letérdet a magyar katona, főnézött az égre, összetötte a kezit, és aszongya: – Verd mög Isten a szép magyar hazát Szentgyörgy harmatáva, pünközsd záporáva.”

• Április 25. Márk napja

A római katolikus egyházban a búzaszentelés napja. Régen templomi zászlók alatt körmenettel vonultak egy közeli búzatáblához, melyet a pap a liturgia szabályai szerint megszentelt. A hívek gazdag termésért könyörögtek. A megszentelt búzaszálaknak gyógyító és mágikus erőt tulajdonítottak, mindenki vitt haza belőlük. A férfiak néhány szálat a kalapjuk mellé tűztek, az asszonyok pedig imakönyvükbe préseltek le szentelt búzát. Volt aki a kislibák eledelébe is szelt belőle, hogy egészségesek legyenek. Böhönyén a búzát zöld takarmányba keverik, hogy az állatok föl ne fújódjanak. Tesznek egy keveset a száraztakarmányba is, hogy meg ne dohosodjék. Általános szokás volt a megszentelt búzaszálakat otthon a házi oltár vagy valamelyik szentkép fölé helyezni.

A régi kaposváriak uborkamagot is vittek magukkal a körmenetre, s ahogy hazaértek, nyomban elvetették. A hiedelem szerint ebből korán lesz uborka, és bőségesen terem.

Somogyban közismert hiedelem, hogy ha ezen a napon a búzából fürj vagy béka hangja hallatszik ki, akkor biztosan jó termés lesz.

Király Lajos