Győrfi András: Béla, az öreg színész

Béla, az öreg színész alkoholista volt. Valószínű így született, a családi legendárium szerint már pár hónapos korában is a cumi helyett a szintén alkoholista apja borosüvegeit nézegette világoskék, réveteg szemével. Béla, az öreg színész már nem emlékezett ezekre a hónapokra, jószerivel arra sem emlékezett, hogy mi történt vele előző este a színpadon. Béla, az öreg színész alapvetőleg jó színész volt, ma úgy mondanánk, hogy egy sztár volt. Ő legalábbis ezt hitte. A színház autót küldött érte és a sofőr kinyitotta neki az ajtót, a színházi portás előre köszöntötte a művész urat, a színházigazgató elsőnek gratulált neki előadás után. Béla, az öreg színész jelentősége teljes tudatában ment fel a színpadra, elmondta azt a néhány mondatot, amit még rámertek bízni, a tapsrendben még sikerült meghajolnia orrabukás nélkül, majd újra beült a sofőr mögé a nagy szürke autóba és hazament.

Az autó nem azért hozta és vitte Bélát, az öreg színészt, mert sztár volt, hanem azért, hogy ne igyon. Béla, az öreg színész zugivó volt. A zugivók minden rafináltságával játszotta ki az érte aggódókat. A sofőrt, a portást, a színházigazgatót és az összes színészt.

Ő legalábbis ezt hitte.
Természetesen senkit nem tudott becsapni.
A sofőr, a portás és a színházigazgató egy szerepet játszott, hogy Béla, az öreg színész azt higgye, hogy ők nem tudják.
De tudták.
Béla, az öreg színész belenézett a tükörbe, amit két hete összetört egy ütéssel, amikor önmagát akarta felpofozni, hogy már megint részeg.
A tükörből visszanéző arc Béláé volt, az öreg színészé. Ő legalábbis ezt hitte.
De oly sok darabból állt, hogy Béla, az öreg színész aggódni kezdett, hogy szétesik.
Az a sok vágás azon az öreg arcon nyugtalanította.
Béla, az öreg színész elővette a sebtapasz dobozt és gondolkodás nélkül beragasztotta a vágásokat az arcán. Majd hátat fordított és bement a szobába aludni.
Másnap reggel felesége, a jóravaló asszony negyven darab sebtapaszt talált az összetört tükrön.
Béla, az öreg színész többet nem ment be a színházba.
Úgy érezte, hogy már nincs szüksége arra, hogy eljátszák neki, hogy ő nem alkoholista.
Csak a tükörre kellett nézzen, hogy tudja, hogy ő az.