Nagy Imre

Politikus, miniszterelnök, közgazdasági író, egyetemi tanár, az MTA tagja

Az 1956-os forradalom és szabadságharc vértanuja. Kaposváron született, szegényparaszt családból származott. Felső kereskedelmi iskolát végzett, majd lakatos mesterséget tanult. Mint segéd Diósgyőrben és Kaposváron dolgozott. 1914-ben bevonult katonának és orosz hadifogságba esett. 1918-ban belépett az oroszországi Kommunista Párt Magyar csoportjába és a Vörös Hadsereg tagjaként harcolt. Hazatérte után (1921) Somogy vármegyében szervezte a földmunkásmozgalmat. 1925-től 1927-ig az MSZP tagja volt. 1925. november 28-án feleségül vette Égető Máriát. 1928-ban Bécsbe emigrált. 1929-ben visszatért a SZovjetunióba és a moszkvai Agrártudományi Intézet, majd a Központi Statisztikai Intézet munkatársa lett

. A II. világháború idején a magyar nyelvű Kossuth Rádió egyik vezetője Tbilisziben. 1944 végén hazatért Magyarországra, tagja lett az MKP, majd az MDP Központi vezetőségének és a Politikai Bizottságnak. 1944. december 22-től 1945. november 12-ig földművelésügyi, nov. 15-től 1946. márc. 20-ig belügyminiszter. 1950. december 18-tól 1952-ig élelmezési miniszter. 1948-ban az országgyűlés elnöke. Ezután a tanítást választotta és megszakításokkal 1948–1956 között a budapesti közgazdasági egyeten tanított. Egy rövid időre megszűnt a vezető szerepe a Pártban a mezőgazdaság szocializálásával kapcsolatos ellenvéleménye miatt 1952. jan. 5-től nov. 14-ig begyűjtési miniszter. 1952-ben miniszterelnök helyettes. 1953-tól majdnem két évig miniszterelnök. (1953. júl. 4. – 1955. ápr. 18.).

A törvénytelen bebörtönzések feloldása, a kitelepítések megszüntetése és hatálytalanítása, az életszínvonal emelésére tervezett intézkedések szembe állították a Rákosi–Gerő személyi kultusszal. 1955. áprilisában tisztségétől megfosztották és a pártból kizárták. Ezzel felszámolták az első magyar reformkísérletet: két éven át tartó miniszterelnöksége alatt született meg és bontakozott ki az a sztalinista rendszert elutasító politikai és szellemi mozgalom, mely az 1956-os forradalom és szabadságharchoz vezetett. 1956. október 24-től november 12-ig ismét minszterelnök.

Miniszterelnöksége alatt megszűnt az egypártrendszer, visszaállt a 45-ös szabad választások alapján alakított demokratikus koalíciós rendszer. Az ő nevéhez fűződik, hogy a kormány Magyarországot semlegesnek nyilvánította (1956. nov. 2.) A Kádár-kormány bíróság elé állította, halálra ítélték és 1958. június 16-án kivégezték.

Kivégzésének 30. évfordulóján 1988. június 16-án Nagy Imre emlékművet avattak Párizsban a Père Lachaise temetőben. 1989. június 16-a óta ezen a napon emlékezett meg az ország Nagy Imréről és a szabadságharc többi résztvevőjéről.
 

Művei:

• Agrárproblémák (Bp., 1949);
• Egy évtized I–II., (Bp., 1956);
• Vitairatok és beszédek (1955-1956),
• Adalékok az újabbkori magyar történelemhez (Magyar Füzetek, Párizs, 1986).

Forrás: Magyar életrajzi lexikon

További adatok a Wikipedián