Bertók László

József Attila- és Kossuth-díjas író, költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja

Somogy megyei paraszti családban született Vésén 1935. december 6-án Bertók István és Papp Zsófia gyermekeként. 1942-től 1947-ig a vései evangélikus elemi iskola tanulója volt. 1947-ben különbözeti vizsgát tett az ötödik osztályról, majd az 1947-48-as tanévben a Csurgói Református Kollégium Általános Iskolájának hatodik osztályos diákja lett. Az első félévben magántanuló volt, a második félévben vonattal járt be Csurgóra, mivel rokonoknál lakott Somogyszobon. Az iskolák államosítását követően az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát szülőfalujában, Vésén végezte el.

1954-ben érettségizett Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Általános Gimnáziumban. 1952 tavaszán öt diáktársával megalakította az Arany János Irodalmi Kört. Első versei 1953-ban jelentek meg nyomtatásban a Dunántúl című pécsi folyóiratban. 1955-ben postai tisztviselőként kezdett dolgozni Marcaliban. Az érettségi utáni évben, 1955-ben néhány verséért „államrend elleni izgatás” vádjával nyolc hónapi börtönre ítélte a kaposvári megyei bíróság, ezért szeptember 6-án törölték a főiskolára felvettek sorából. Miután kiengedték a börtönből, először fogatosként, majd könyvelőként dolgozott. 1956. július 19-én katonai szolgálatra hívták be, december 4-én szerelték le. Ezután szülei gazdaságában dolgozott, illetve alkalmi napszámos munkákból élt Vésén. 1958 szeptemberétől jelentek meg újra versei a Somogyi Néplapban. 1959–1965 között segédkönyvtárosként dolgozott a Nagyatádi Járási Könyvtárban, majd 1965–1996 között könyvtárosként Pécsett. 1959 szeptemberében vették fel a Pécsi Tanárképző Főiskola levelező tagozatára, magyar-történelem szakra.

1963-ban diplomázott, ősszel néhány hétig helyettesítőként magyart tanított a nagyatádi gimnáziumban. 1964-ben jelent meg Lengő fényhidak című verseskötete Pécsett, a Jelenkor-Magvető Kiadónál. 1965. június 1-jétől a Pécsi Tanárképző Főiskola Könyvtárában dolgozott.

1970–1973 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtár kiegészítő szakos, levelező tagozatos hallgatója volt. 1971-ben A magunk kenyerén című antológiában huszonnégy verssel szerepelt.

Első verseskönyve, a Fák felvonulása 1972-ben látott napvilágot. 1973-ban jelent meg Így élt Csokonai Vitéz Mihály című életrajzi prózakötete. 1975-től a Jelenkor szerkesztőségének tagja, majd 1999-től főmunkatársa volt. 1977-ben jelent meg Így élt Vörösmarty Mihály című életrajzi prózakötete. Ez év szeptemberétől a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója lett. 1978-ban jelent meg a Magvető Kiadónál az Emlékek választása, majd 1981-ben a Tárgyak ideje című verseskötete.

1986-ban a Magyar Írók Szövetsége Választmányának tagjává választották, itt 1995-ig volt választmányi tag. 1988-ban a Somogy Megyei Tanács Művészeti Díjával jutalmazták, 1989-ben pedig a Furkálja a semmit a szó című verséért Robert Graves-díjjal tüntették ki.

1992-ben a Magyar Írószövetség Elnökségi tagjává választották, de a tisztségről egy év múlva lemondott. 1995-ben 60. születésnapja alkalmából a köztársasági elnök A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjeével tüntette ki. 1996-ban ment nyugdíjba a Pécsi Városi Könyvtárból. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia tagja lett.

2004-ben szülőfaluja, Vése díszpolgárává választották. 2005-ben, 70. születésnapja alkalmából jelent meg Platón benéz az ablakon. Versek 1954–2004 című verseskötete, majd a Duna Televízió bemutatta a születésnapjára készített Hazulról haza. Versfilm Bertók Lászlóról. című portréfilmjét.

Forrás: wikipedia.