Hernesz Ferenc
Újságíró
A Somogyi Néplap szerkesztőségében töltötte egész életének több mint felét. Dél-Somogyban, Németladon született 1937. november 28-án. Megrázkódtatásoktól teli gyermekkora volt, édesapjára alig emlékezhetett: elvitte a háború és soha többé nem láthatta. Édesanyja remények és kétségek között nevelte, mígnem őt is felkapta a világégés szele. 1944-ben a faluból többedmagával együtt könyörtelenül elhurcolták kisfia mellől "málenkij robotra". A magára maradt gyermeket édesanyja testvére vette magához. Ő ápolta, gondozta, nevelte, indította az iskolába, mert édesanyja csak két és fél év múlva térhetett haza.
Ez az emlék végigkísérte egész életét: a megrázkódtatás éppúgy, mint a falu, a földből élő emberek szeretete. Tanítónak készült, de mégsem állt soha iskolai katedrára.1960-ban képesített könyvelői oklevelet szerzett és a szuloki termelőszövetkezetben dolgozott. Első írásait innen küldte a Somogyi Néplaphoz, az olvasók ezekből ismerhették meg mély érzésű, igaz, szép gondolatait az ott élők mindennapjairól, örömeikről, fájdalmaikról.
1961. október elsején lett a szerkesztőség munkatársa, hűen, pontosan, elhivatottsággal, nagy szeretettel végezve mindennapi munkáját. 1974 nyarán családi élete is révbe ért: feleségül vette Schmidt Annát, az akkori gamási szövetkezet főkönyvelőjét. Egy év múlva családjuk teljessé vált: megszületett kislánya, Krisztina. Ezt a harmonikus helyzetet támadta meg a súlyos betegség 1988-ban. Infarktus után hónapokig tartó gyógykezelést követően épült fel annyira, hogy immár nyugdíjasként ismét bekopogott a szerkesztőségbe. Ő indította útjára a nyugdíjas rovatot, immár belülről is ismerve az időskorúak gondjait. Ezt a hetente megjelenő oldalt szerkesztette, írta élete utolsó pillanatáig. A szerkesztőségbe indulva ragadta el a végzet 1996. január 16-án. Mintha elbúcsúzott volna... Halála után két nappal jelent meg az az utolsó nyugdíjas oldal, melyet még ő készített elő nyomtatásra.
