Gönczi Ferenc

Etnográfus

Rádón született. 1880-ban tanítói oklevelet szerzett Znióváralján. Dél-Dunántúlon kezdte működését, 1901-től Budapesten, majd Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Szolnok-Doboka vármegye tanfelügyelőségén teljesített szolgálatot. 1912–22-ben Somogy vármegye tanfelügyelője. 1914-ben a Somogy vármegyei Múzeum Egyesület alelnökévé választották, 1922-től az egyesület kaposvári múzeumát haláláig vezette. Tárgygyűjteményéből alakult ki a múzeum néprajzi anyaga, a Rippl-Rónai gyűjtemény megszerzésével (1920) megalapította a képtárat. Kaposváron hunyt el.

Főbb művei: Muraköz és népe (Bp., 1895); A zalamegyei vendek (Kaposvár, 1914); Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); A somogyi gyermek: a somogymegyei földmívesnép gyermeknevelési módjának s a gyermekek különböző szokásainak leírása. 312 p. (Csurgó: Cs. V. M. Ref. Gimn., 1937.); A somogyi betyárvilág 467 p. (Kaposvár, 1944); Göcsej népköltészete (Zalaegerszeg, 1948); Somogyi gyermekjátékok (Kaposvár, 1949).

Irodalom: Fülöp István: Göcsej Gönczije Somogyé, de az országé is. (Somogy, 1974. 3-4. sz., 1975. 1. sz.)

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon