Császár Elemér, dr.

Fizikus, egyetemi tanár, a MTA levelező tagja (1928-49)

Vallásos családban nevelkedett. Édesapja, Császár István, Gige református lelkipásztora volt. Az elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát a Csurgói Református Gimnáziumban végezte. Tanulmányait a budapesti és a berlini egyetemen folytatta. A fővárosban, az Eötvös kollégium tagjaként 1914-ben matematika-fizika szakos tanári, majd négy évvel később bölcsészdoktori oklevelet szerzett.

1915-től 1921-ig tanított a Pápai Református Gimnáziumban. A fekete sugárzás újabb elméleti és kísérleti vizsgálata című székfoglaló beszéde az iskola évkönyvébe is bekerült. 1921-től budapesti egyetemeken tanársegédként dolgozott, később adjunktusi és egyetemi magántanári beosztásba került. 1938-tól a pécsi egyetem orvostudományi karán a fizika nyilvános rendkívüli, két évvel később rendes tanára. 1942-43-ban pedig már dékánként tevékenykedett. 1946-ban elbocsátották, 1948-ban politikai okokból börtönbe került. Kiszabadulása után a budapesti Medicor gyárban dolgozott. Bírósági ügye miatt akadémiai tagságát megszűntették.

Főként a kvantumelmélettel, a Röntgen-sugárzással, a fajhővel, a statisztikai mechanikával és a termodinamikával foglalkozott. Munkássága során több kötetet is megjelentetett. A röntgensugárzásról szóló könyvében több példát is említ annak felhasználására, mint például a festmények eredetiségvizsgálatát, a beteg fák törzsének feltárását, zárvány és folytonossági hibák keresését a különböző anyagokban. Budapesten hunyt el.