Szapu Magda: 140 éve született Vikár Béla

(1859-1945)

Kaposvártól, a somogyi megyeszékhelytől tizennégy kilométerre, Hetes községben született a sokoldalú tudós, a jeles folklorista, a nyelvész, a műfordító, a tudományszervező Vikár Béla. Édesapja a múlt század közepén költözött e belső somogyi egyházmegyébe, ahol a negyven éves lelkész feleségül vette az eddei tanító tizennyolc éves lányát.
Kíváló nyelvérzékét Vikár édesapjától örökölte, édesanyjától pedig a folklór iránti nagy-nagy szeretetét. A somogyi fiú 1871-ben Pécsen volt diák, ahol megtanulta a gyorsírást is, melynek igen nagy hasznát vette az országgyűlési iroda tisztviselőjeként. Hat évvel később már finnül tanult Budapesten. 1980-ban a parlamenti gyorsíróhivatal gyakornoka lett, majd nemsokára megnősült. Felesége, Krekács Júlia, jómódú és jókedélyű, vállalkozó szellemű asszonya volt korának, aki 1889-ben elkísérte férjét Finnországi tanulmányútjára, de a továbbiakban is nagy segítségére volt férje munkájában.
Vikár a finnországi tanulmányutat követően a finn nemzeti eposzt, a Kalevalát kezdte el fordítani, és húsz évig dolgozott e nagy művön. Klasszikus Kalevala-fordítása 1909-ben látott napvilágot.
Finnország lett a tudós második hazája. Útja során ismerkedett meg a híres somogyi festőművésszel, Zichy Mihállyal, aki őt nem csak vendégül látta, de munkájában is segítette. Hazatérve pedig majd kétszáz tárgyat ajándékozott az akkor éppen alakulóban lévő Néprajzi Tárnak.
Vikár első gyűjtőútja a megyénkben 1890-ben zajlott. Ekkor tizenkét faluból több száz mesét, dalt, balladát, gyermekjátékot, adomát rögzített, s munkája eredményét a Magyar Népköltési Gyűjtemény VI. kötetében tette közzé (Budapest, 1905). Felesége pedig fényképfelvételeket készített, félezer felvételét ma is a budapesti Néprajzi Múzeum őrzi.
Edison zseniális találmányával, a fonográffal elsőként végzett néprajzi gyűjtést Európában. Nemzetközi tekintélye egyre nőtt, és 1901-ben már világhírű tudósként járta utolsó gyűjtőútját Somogy falvaiban.
Vikár zsenialitásának legszebb példája a néprajzi gyűjtőútjai során alkalmazott fonográf volt. E "beszélő gép" úgy működött, hogy a gép tölcsérébe énekelt dal egy tű (zafírkő) segítségével hangrezgést, hangbarázdát vágott a forgó viaszhengerbe, s a szerkezet a hangbarázda segítségével visszaadta a dallamot és a szöveget. A felvétel is megmaradt, sőt lassítva is visszahallgatható volt. Somogyszobon, Alsokon és Csurgón már így gyűjtött Vikár. Kaposváron megénekeltette az akkori főszolgabírót, Pete Lajost, a hetesi gyűjtések eredményeit pedig hét fonográfhenger őrzi.
Vikár nemzetközi tekintélyét, munkája elismerését az 1900-as párizsi kongresszus csak növelte. Miután a kongresszus találmányát megismerte, kimondta, hogy csak úgy lehet hiteles a gyűjtés, ahogy azt Vikár tette! A negyvenöt éves tudós tanította meg a két zenetitánt, a fiatal Kodályt és Bartókot a fonográf használatára. Ők hárman 1905-ben felosztották az ország megyéit gyűjtőterületekre, Vikáré lett Brassó és Hunyad megye, de járt Kolozs, Maros-Torda és Udvarhely megyékben is. Második nagy kötete egy év múlva "A magyar népköltés remekei" címmel jelent meg, amelyben somogyi gyűjtésein túl szinte az egész ország területéről válogatott folklóranyagot.
Vikár somogyi útját két évtized elteltével Lajtha László folytatta, majd újabb húsz évnek kellett eltelnie, hogy Kodály Zoltán feldolgozza a "Karádi nóták"-at. Az ő nyomdokain járt a jeles somogyi folklorista, Együd Árpád is.
Ötven esztendős Vikár, amikor grúz nyelvet tanul és lefordítja Rusztaveli híres eposzát, a Tigrisbőr lovagot. A mű 1918-ban Zichy Mihály híres somogyi festőművész illusztrációival jelenik meg.
A tudós utolsó levele szeretett szülőföldjére, Somogyba érkezett unokaöccséhez, Vikár Gyulához. "Hozzátok költöznék" írta 1945-ben, de rá egy hónapra Vikár már nem volt az élők sorában. Hamvait 1948-ban helyezték el a Farkasréti temetőben.
Vikár Béla születésének századik évfordulójáról nemcsak hazájában, de külföldön - Finnországban és az egykori Szovjetunió területén is - megemlékeztek.
A tudós folklórgyűjtő egyik nagy érdeme volt, hogy elindította azt a korszerű - fonográf segítségével történő - gyűjtőmunkát, amely a szöveget a dallammal együtt rögzítette, figyelve a dialektusokra és a variánsokra.
És Vikár Béla volt az is, aki a magyar népzenekutatást elindította a világhír felé. Egyik méltatója, Volly István mondta: "Vikár Bélát sokáig méltatlanul mellőzték és elfelejtették. A somogyi nép soha!” Gönczi Ferenc kortársa és barátja, Együdnek példaképe volt.
 

Szapu Magda