Szapu Magda: Együd Árpád születésének 75. évfordulójára

(1921 - 1983)

Hetvenöt éve született és hatvankét évet élt Együd Árpád, a kiváló folklorista, Somogy jeles kutatója, sokunk munkatársa és barátja. Huszonöt évesen került el szűkebb hazájából, az egykori Hont megyei Perőcsényből, a palócok földjéről a Dunántúlra. Megyénkben élt harminchét évig, élete végéig. Hosszú utat járt be e majd négy évtized alatt. 1946-ban középiskolai testnevelő tanárként kezdte pályáját és 1970-ben pályát módosítva néprajzkutatóként, folkloristaként folytatta somogyi ténykedését. A csurgói gimnázium, a kaposvári a megyei tanács, a siófoki gimnázium és a Kálmán Imre Emlékház, a marcali múzeum, s végül a kaposvári múzeum voltak főbb állomásai. Munkásságát a tudomány, a kultúra és a sport területén egyaránt elismerték. Somogy méltán büszke rá.

Megyei múzeumigazgató-helyettes volt Kaposváron 1978-ban, amikor kezdő néprajzosként őt megismertem. Ekkor már túl volt első könyvén, a "Somogyi Népköltészet" című kötetén. Együd Árpád segítségével találkoztam Somogy jeles embereivel, népművészeivel, táncosaival és fafaragóival. Bejártuk együtt a megye számos települését, részt vehettem gyűjtőmunkájában. Láttam fáradhatatlanul dolgozni, az éjszakai gépelésektől elkábulva bóbiskolni, végtelenül lelkesedni és tehetetlenül szenvedni, ha nem segítették munkáját. Táncolni is láttam! Úgy táncolt, hogy a legjobbak is félrehúzódva nézték azt, amit ez az aprótermetű, törékeny ember "művelt" két infarktust követően, korát meghazudtolva. Derűs volt, vidám, végtelenül kedves. Utolérhetetlen volt a humora, és nagy csínytevő hírében állt. De ahogy dolgozni tudott! Azt a tempót, amit ő diktált, mi fiatalok sem igen tudtuk követni. Élete során olyan mennyiségű anyagot gyűjtött össze, amely több kutatónak forrásaként szolgálhat tudományos munkájához.

Együd Árpád számára az otthont Siófok, Perőcsény,  és - szeretném remélni, hogy - Kaposvár is jelentette. Bár családja Siófokon élt, ám élete-munkája ide kötötte a múzeumhoz, Somogyország székhelyéhez, Kaposvárhoz. A megye nagyjai - Vikár és Gönczi - nyomdokaiba lépett és hagyott maga után betölthetetlen űrt.

Együd Árpád összegyűjtött kincseit, hagyatékát Kaposváron a megyei múzeum őrzi. Tetemes mennyiségű e kézirat, levél, hang- és filmanyag, amelyet - talán az országban elsőként - a maga vásárolta magnón és filmfelvevőn rögzített. E világi és vallásos, magyar és nemzetiségi folklór-gyűjtemény feldolgozása folyamatos, és várhatóan még hosszú éveket vesz igénybe. A jóbarát, a munkatárs, a tanítvány felelősségével adjuk ki egy-egy kötetben hagyatéki anyagát, forrásként szolgálva érdeklődőnek és szakembernek egyaránt.
Tisztelettel és csodálattal emlékezünk rá, Együd Árpádra, mindannyiunk Árpi bácsijára. Hálásak vagyunk neki mindazért, amit ránk testált, örökségül hagyott. A tiszteleten túl csak az iránta érzett szeretünk volt nagyobb. Tábla őrzi emlékét Perőcsényben, a szülőfaluban és Siófokon, ahol dolgozott és lakott. Születésének 75. évfordulója alkalmából pedig országos konferenciával, kiállítással és gyermekjáték gyűjtéseiből készült kiadvánnyal tisztelgünk emlékének.

Együd Árpád 1921. január 30-án született a Börzsöny hegység lábánál fekvő Perőcsény községben. Szülei Együd József és Bukri Erzsébet voltak. Vallására nézve református volt, származása paraszti. Kilenc éves korában édesanyja meghalt, Irma nagynénje nevelte. "Attya" (nagyapja) puritán szigora, édesapja művészetek iránti érzékenysége öröklődött tovább a korán árván maradt fiúban. Balassagyarmaton érettségizett a reálgimnáziumban. Rajongott a költészetért és a sportért, az iskola legjobb szertornásza volt. Az örökmozgó, nyugtalan ifjú a budapesti Magyar Testnevelési Főiskola hallgatójaként 1946-ban szerezte meg a tanári diplomát. A szer- és talajtornán túl itt ismerkedett meg Molnár Istvánnal, aki nagy hatással volt Együdre. Molnár a siófoki népfőiskola, a paraszti tehetséggondozó vezetője volt, aki ráébresztette a néptánc és a népzenekutatás fontosságára. Tőle sajátította el a kutatás módszereit és tanulta meg azt, hogy a néptánc, a népi sportjáték szépen beilleszthetők a testnevelés oktatásába.

1946-tól tizennégy éven át Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium tanára volt. Katolikus diáktársa helyett ment el a református iskolába, messze kerülve az otthontól és szeretteitől. 1948-ban megnősült, felesége Liebstöckl Jenő festőművész leánya, Olga lett, akitől két fia - Zsolt és Csaba - született. A "Mütyür"-nek becézett csupatűz fiatalember új színt hozott a város és a gimnázium kulturális életébe. 1947-ben Csurgón - az országban elsőkén - létrehozta a diák tánccsoportot, koreografált (buzsáki kopogós), megtette első lépéseit a néprajz felé. (Első adatközlője a berzencei Csalfa Mari néni volt.) Táncolt és tanított, színdarabot rendezett. Magnetofont és filmfelvevőt vásárolva járja a megyét. Berzencén Jankovics Imre dudajátékát örökítette meg. 1953-ban visszament szülőfalujába, hogy felgyűjtse és később feldolgozza Perőcsény község monográfiáját. Sajnos e terv, amelyet egész életén át dédelgetett, nem valósult meg korai halála miatt. A gyűjtés a hagyaték részeként a múzeum tulajdonában van.

Három évig volt Kaposváron népművelési tanácsadó, ám hibás döntését korrigálva 1963-tól ismét tanárként látjuk viszont Siófokon, a Perczel Mór Gimnáziumban. Nevéhez fűződik Siófokon a Balaton Táncegyüttes megalapítása és koreografálása.

Két kitüntetés birtokosaként az iskola igazgatója  így minősítette Együdöt:
"Tárgyi tudása szaktárgyakból kiváló, a testnevelés minden ágához ért, ...kritikai érzéke jó, eredményeit helyesen ítéli meg, a kapott bírálatot szívesen meghallgatja.. .Nevelő tevékenysége: tanítási óráin nagyon közvetlen, emberbaráti kapcsolat van közte és tanítványai között. Tanórákon kívül általában a sportkörben és a szakköri munkában végez eredményes tevékenységet... elsősorban a népi tánc propagálásában játszik jelentős szerepet."

1970-ben búcsút mondott a pedagógusi pályának és kapcsolatba lépett a múzeummal. Felkérték az éppen akkor elkészült Kálmán Imre Emlékház vezetésére, és ezzel egy időben másodállást vállalt a Beszédes József Emlékmúzeumban. Siófokon előadásokat tartott, művészeti együtteseket patronált, művészeti szemléken zsűrizett. Ideje nagy részében pedig szenvedélyesen gyűjtött. Idejét és energiáját nem kímélve dolgozott. A hagyatékban őrzött mintegy hatszáz levél közül az első keltezési éve 1972. Ebben a levélben Együd Manga Jánosnak írt. Együttműködést ajánlott fel a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának egy közös hangarchívum létrehozásához. Az egy évtized alatt összegyűlt anyaga ekkor harmincszalagnyi felvétel, jobbára balladák, népi imák. Ez utóbbit Erdélyi Zsuzsának ajánlotta fel nagy szeretettel. Néprajzi gyűjtéseiből a Somogyi Hírlap hasábjain és a múzeum évkönyvében publikált.

Hatalmas munkát végzett Együd az addig eltelt időszakban. Befejezéséhez közeledett a Somogyi Népköltés című nagy kötetének anyaga, amelyet Kriza Ildikó lektorált, és amely 1975-ben jelent meg Olsvai Imre zenei szerkesztésével, Takáts Gyula ajánlásával, két hanglemez kíséretében, tizenöt hangfelvétellel. A közölt anyagot a megye falvaiban gyűjtötte, Vikár, Bartók és Kodály nyomdokain haladt és egykori adatközlőiket szólaltatta meg. Számos levél, recenzió, méltatás tanúskodik a kötet sikeréről.

1973-ban Siófok után Marcaliban találjuk Együdöt, a Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum vezetőjeként. A kinevező dr. Bakay Kornél megyei múzeumigazgató, aki Takáts Gyulát követte az igazgatói székben. Rendkívüli munkabírása, lelkesedése és ügyszeretete a régészigazgató megbecsülését és támogatását vívta ki. Megkezdte feldolgozó munkája és tudományos igényű dolgozatainak publikálását. 1975-ben már megyei múzeumigazgató-helyettes.

Együd Árpád nemcsak kutatott és írt, de továbbra is vállalt ismeretterjesztő előadásokat. Különböző közművelődési rendezvényeket szakértett (amatőr művészeti szemlék, D-Dunántúli Népművészeti Hetek, Röpülj Páva, Kaposvári Farsang, stb.). Részt vett a Magyar Rádió műsorkészítésében, vetélkedők anyagát állított össze. Filmfelvételeket készített a legkülönbözőbb témakörökben, a Magyar Televízió felkérésére szakértette a berzencei zászlós lakodalom filmfelvételeit, a TV Híradó pedig rövid portréfilmet készített Együddel. Eközben egyre szorosabb a kapcsolata a szakma jeleseivel: Bálint Sándorral, Scheiber Sándorral, Olsvai Imrével, és még sorolhatnám.     Kiadványai és tanulmányai jelentek meg, somogyi népdalokat publikált, számmisztikával és imádságokkal foglalkozott, regősökről írt és a bolygó zsidóról közölt Scheiber professzornak adatokat.  Belekóstolt az irodalomba is, Csokonai patrónusáról, Sárközy Istvánról jelentetett meg írást. Népi sportjátékokat gyűjtött és publikált, Szántódpuszta környékéről közölt néprajzi anyagot. Vikár és Gönczi nyomdokain haladva felsorakozott a megye nagy folkloristái mellé. Gyűjtött a folklór valamennyi műfajában (népzene, néptánc, néphit és népszokások, jeles napok, szakrális néprajz, legendák, mondák, balladák), foglalkozott a betyárok, a pásztorok, a cselédek és a koldusok életével, kutatta a temetők néprajzát. Bedolgozta magát az egyletek, a rózsafüzér-társaságok, az iskolák, kántorok, apácák, szent emberek, "búcsúsok és istóriások" témakörébe, kutatott katolikusok, reformátusok és zsidók, német, horvát és cigány anyanyelvűek között. Néprajzi gyűjtéseit jobbára Somogyban rögzítette, de megfordult más megyékben is a határon innen és túl.

Az 1980-as év Együd életének szomorú időszaka. Második infarktusából lábadozott, amikor elveszítette atyai jó barátját, Bálint Sándort. "Több kilónyi" kézirata a "Búcsúsok és istóriások" címmel a jó barát hagyatékában lektorálatlanul kallódott. Nehezen szerezte vissza. 1982-ben tudományos főmunkatársként még beszámolt a végzett munkáról és terveket készített a következő évre.

A megyei múzeum - utolsó dokumentumként - Együd Árpád munkaviszonyának megszűnését őrzi az alábbi indokkal: "1983. augusztus 17-én Együd Árpád tragikus hirtelenséggel elhunyt".  A csatolt anyag a gyászjelentés, amely értelmében a temetés időpontja augusztus 23. kedd, 13 óra 30. Helye Siófokon, a Kele utcai temetőben.
Együd Árpád nem kímélte magát. Harmadik szívinfarktusa Kaposváron végzett vele. Hagyatéka őrzi életét nem kímélő, pótolhatatlan értékmentését. A hagyaték őrzőinek feladata pedig a nagy mű befejezése, az évtizedek alatt felgyűjtött folklóranyag tudományos feldolgozása és közzététele.

Nevét Kaposváron művelődési központ, Csurgón néptánccsoport vette fel. Emlékét mindannyian, kik ismertük, őrizzük

Szerző: Szapu Magda