Wilczek Ernő

Gépészmérnök

Kaposváron született. A budapesti műegyetemen 1905-ben szerzett oklevelet. 1905-től több külföldi vállalatnál működött (Franciaország, Anglia), elsősorban mint egyen és váltakozó áramú generátorok szerkesztője. 1910-ben a Ganz-féle Villamossági Gyár szolgálatába lépett, s 1933-ban történt nyugalomba vonulásáig ott dolgozott, előbb mint a gépszámítási, utóbb mint a géptervezési osztály vezetője. Bláthy Ottó Titusz belső munkatársa volt. Tudományos-műszaki tevékenységéért 1920-ban Zipernowsky jubileumi díjat nyert. Értékes tevékenységet fejtett ki a szabványosítás terén. 1938-tól a Szabványbizottság elnöke, 1949-től a Magyar Szabványügyi Intézet igazgató-helyettese volt. Az Elektrotechnika című szakfolyóiratnak 1919-től szerkesztője, majd főszerkesztője. Nagyszámú tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban. Budapesten hunyt el.

Főbb művei

•  Adatok az egyenáramú turbógenerátorok elméletéhez (Bp., 1916)
•  Villamossági Zsebkönyv (Bp., 1936, második kiadása a Villamossági Kézikönyv, Gohér Mihállyal és Lenkei Andorral, Bp., 1943)

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon