Schulek Frigyes

Építész, műegyetemi tanár, az MTA tagja

A magyar eklektikus építészet jelentős egyéniségeként tartják számon. 1895-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Pesten született. Akadémiai tanulmányait Bécsben Van der Hüllnél, majd a nagy Dombaumeister Schmidt Frigyes mesteriskolájában végezte.

1870-ben Pesten telepedett le és Steindl Imre irodájában dolgozott. 1871-ben a Mintarajziskola tanára, 1872-ben a Műemlékek Országos Bizottságának építésze, 1903-tól 1911-ig a műegyetemen a középkori építészet tanára volt. Számos magyar középkori építészeti emlék helyreállítása fűződik nevéhez: a Budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom átépítése (1873 – 1896), a jáki templom, a csütörtökhelyi kápolna, a kisszebeni templom, a lőcsei városháza stb. Tervei szerint épült a szegedi református templom (1880 – 83); az 1903-ban felavatott Halászbástya, a budapesti jánoshegyi Erzsébet-kilátótorony (1910). Az utolsó éveit Balatonlellén töltötte, ott is hunyt el.

Főbb műve

A budavári főegyház környékének rendezése… (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. XXVIII., 1894).

Irodalom

Lengyel Géza: Schulek Frigyes emlékezete (Nyugat, 1920)
Forster Gyula: Schulek Frigyes emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1925
Ybl Ervin: Schulek születésének százéves fordulója alkalmából (Szépművészet, 1941)

Schulek Frigyes részletes életrajza