Simon Ottó: Versek

Kereszt

ősidők óta a kereszt ágai
         a világ koordinátatengelyei
rajtuk fut a végtelenbe
az elképzelt idő
         múlt és jövendő kereszteződése
         Jelen Létünk
az Itt és a Most
erre vagyunk fölfeszítve
         mi is
kik így vagy úgy
         szabadulnánk e kereszttől
van ki rohanvást fal habzsol szerez
a fogyasztás templomaiban
van ki tökéletességre tör
és fölvállal rogyásig sok szerepet
         csakhogy önmaga tükrébe
         ne maradjon ideje belenézni
és vannak persze
akik próbálnak a Fennséghez emelkedni
e jelkép nélkül
         lassan talán ráeszmélünk
a Keresztet letenni nem lehet
mert az immár nem csak
a megalázás a szenvedés
de a megváltás az örökkévaló jelképe is

Fonyód, 2003. okt. 23-án

Sóvárgásaid sűrűjében észrevétlenül beprogramoznak

az új évezred
úgynevezett szabad államainak
diadala
         ennyi rabszolga
         még sohasem volt
         sem ezekben az országokban
         sem a Földön
csakhogy régen
tartóik nyíltan és büszkén
rabszolgának nevezték őket
ma pedig álszenten
a verseny mindenhatóságát hirdetve
megpróbálják ezt leplezni
miközben félő az elbódított elbutított tömeg
         mint rezervátumokba zárt vadak
egyszer csak kitör a karámból

Fonyódon, 2003. dec. 9-én

Lombosodik a hiányok fája

Sóvárgó bolyhos gyökerek
reszketőn szívják zöld esők
dús nedűit
          lombosodik a hiányok fája
ebben a fagyos szentek kedvében járó
meghasonlott tavaszban is
pedig fölbérelt vásári kikiáltók
harsányan hirdetik
          ez itt az Ígéret-Földje
csak vedd magadhoz áhítattal
          hívő az Isten testét
amit ők itt és most kínálnak
s mindettől részegedetten
vesszőfutásod napról napra
csak az áldozatok stációja
fényeskedések vakítanak
tévhitek szédítenek
s a csikorgó fogaskerekek robaja
szétzilálja benned
          az égi orgona
          fölemelő rezgéseit

Fonyód, 2004. máj. 26.

A mindenség szerelme Anyám szeméből rám sugárzik

Vannak égígérő hegyek közt
rejtőzködő tengerszemek
és van az egyetlen tengerünk
         benne a nárcisztikus szerelemmel
         tündérkedő hegyekkel
anyám szemében
nem csak láthatom magam
de a Mindenség szerelme
         belém átsugárzik
még ha sírnék is
amiért emlőiről leválasztott
         a nyirkos de mégis védő
bunker mélyén két évesen eszmélek rá
apám fölött is e gépek húznak át
s dobják le gyilkos terhüket
míg Ő rádióján titkos kódolt üzeneteket küld ott hadszintéren
         s évek múltán anyám is
         még szinte gyermekként
         csak vár csak vár
         egy-egy nyílt tábori levelező lapra
         és rajta húsvét táján láthatom
         a karácsonyra rajzolt fenyőfát
         és most túl a hatvanon
         újra két évesen
         anyám szemében látom
         a gyerekkori Édent
         a Kertet lombsátras fáival
         hol a gyümölcsök közt
         ringok én is meztelen
ebben a mindent átható Szeretetben
lettem újra gyermekké
csak kicsit szégyenlem magam
         miért nincs bennem is
         ily önfeláldozó szeretet

Fonyód, 2004. jún. 2.

A démoni önpusztítás ellen, mielőtt eljő a végitélet napja

vannak akik
kezükkel gyógyítanak
ha kell húst sütnek
amely nem romlik meg
még hónapig sem
és születnek gyerekek
most az új évezred
         hajnalán
akik a kezükkel is
         olvasnak
elgondolkodhatunk azon
         a Mű
hogyan is változik
és merre terelgeti
a Teremtő az evolúciót
és mivé formálja át
         akit saját képére teremtett
az embert
ma már tudjuk
a gyermek az anyaméhben is
         kap impulzusokat
majd a dajka beszéd
szerelmetes hangzói
ráébresztik anyanyelve ritmusára
s a működő agy az észlelésekből mindig
valami Egészet alkot
de tudjuk azt is
és elborzadunk
         az ózonlyuk miatt Ausztráliában
         megvakultak a nyulak
         a tengerpartra csak fölöltözve
         lehet kimenni
         az üvegházhatás miatt
         az utóbbi évtizedben
                   ritkult a légkör
         olvad az északi sark jege
         mennyi idő amíg
         csukott szemhéjaink mögül is
         eltűnnek a vizeinken mozdulatlan
         úszó haltetemek
         és van persze a fekete mágia
         a nagy titokban kiképzett parakatonák
         akik ha parancsot kapnak
         képesek porrá égetni valakit
         akár a Földkerekség másik felén is
folytathatnánk még a sort
segítene-e rajtunk
         Isten fiának újra eljövetele
vagy egy új Bólyai
aki más dimenzióba
         áthelyezve létezésünket
megvilágítaná az utat
hogyan is védekezzünk
az emberiség meg-megújuló
démoni önpusztítása ellen
         mielőtt eljő a végitélet napja
s kimondatik
         elpusztítottuk éltető terünket a Földet

Fonyódon 2004 febr. 15-én

Bebábozódva várni egy jelre

Vannak az időnek
         torlódási pontjai
amikor az élet folyója
         fölgyorsul
míg a haszonélvezők fényeskednek
         háborúznak
         elhomályosult tekintettel
         háborodott elmével
         a globalizáció szentségesült
         zászlaja alatt
         pusztítják életterünket
addig mellettük
elbutított tömegek sodródnak
kenyeret és cirkuszt sóvárogva
a pusztán biológiai létezésben
legjobb lenne
bebábozódva várni egy jelre
mely az új idők jele
s újjá születve
élni egy jobb korban
bár a fényhozók egyre többen vannak
úgy tűnik mégis
kevesen ahhoz
hogy a tobzódó világbirodalmat  megfékezzék

Fonyódon 2004. dec. 21-én