Polgár Tamás: A szőlőhegyi statútumok szerepéről, használatáról Somogy megyében

Korreferátum Égető Melinda előadásához

Bevezetés

A szőlőhegyek történetét vizsgáló kutatás elsőrendű forrása a szőlőhegyi statútum. A szőlőhegyi statútumok tematikájuk szerint a szőlőbirtoklás jogi vonatkozásait, a szőlősgazdák termelő tevékenységét, személyes magatartását érintő, és kötelező jellegű normákat, illetve ennek változásait rögzítik. Tartalmilag ennél sokkal többet nyújtanak, tárházát képezik a 17-19. századi paraszti gazdálkodás és falusi társadalom életének számos más területére vonatkozó információknak. A hegytörvények önmagukban való elemzése nem tájékoztat arról, hogy a bennük foglaltak miként valósultak meg a gyakorlatban, a hegybéli közösségek működésének vizsgálatát nem elég csak ezen forrástípus alapján vizsgálni. Arról, hogy a mindennapi életben hogy használták a hegytörvényeket, és hogy ezek milyen szinten épültek be a társadalmi tudatba, milyen módon élte meg a közösség az egységes szabályozást, más levéltári forrásokból is tájékozódhatunk.

A forrásbázisról

A Somogy megyei kutatásunk időhatárait, behatárolja a megyei levéltárban őrzött anyag minősége. Pauler Gyula írta még az 1881. évben Századokban megjelenő írásában, „ a törökök uralta keleti és déli megyék – köztük Somogy – levéltárai egy-két jelentéktelen töredéket kivéve csak a XVII. század legvégével és a XVIII. század elejével kezdődnek”.
A kormányzat a török hódoltságtól érintett vármegyék közül többet egyesített a 16. században. Ez lett Somogy vármegye sorsa is. Az 1596. évi pozsonyi országgyűlés 41. törvénycikkelye szerint, Somogyot egyesítették Zala vármegyével. Ez az állapot de jure 120 – gyakorlatilag azonban csak 115 – évig tartott: az 1715. évi országgyűlés 86. törvénycikkelye választotta el újra egymástól a két törvényhatóságot.
Eltekintve néhány jegyzőkönyvi töredéktől, valamint a jelentősebb Somogy megyében is nagy birtokkal rendelkező családok (Festetics, Széchényi, Zichy) levéltáraitól, kevés 16-17. századi irattal találkozhatunk.

A statútumokról

A források szegénysége miatt nem csodálkozhatunk azon, hogy a 17. századból nem ismerünk szőlőhegyi rendtartást Somogyból. A 18. századból sem sok statútumot találunk. 1740-ből Marcaliból egy Széchényi Antal által kiadott hegytörvény áll rendelkezésünkre. Három hegytörvényről van tudomásunk, melyet Festetics Kristóf adott ki (1751 Szentgyörgyvár, Bagola, Látóhegyi; 1758 Tikosi és Bári hegyi; valamint az 1764. évi Fehéregyházi hegy). Egyházi kiadású hegytörvényként említhető még az 1767. évi Kőhegy (Zamárdi), melyet a Tihanyi Apátság adott ki. A 18. század első feléből származó 19. századi átírt másolatban maradt ránk a Veszprémi Püspökség Karád számára kiadott hegytörvénye. A karádi kivételével ezen hegytörvények gyakorlati alkalmazásáról és társadalmi kötődéséről nem sok információnk van.

Annál inkább többet tudunk mondani a 18. század második harmadában kiadott megyei rendtartás szerepéről, használatáról. Somogy megye már 1758-ban és 1765-ben is hozott szabályrendeletet a szőlőhegyi birtoklással kapcsolatban, jelesül a szőlőhegyben lakó emberekkel kapcsolatban, de az átfogó szabályozásra 1776-ig várni kellett. Az 1776. augusztus 18-i közgyűlésen tárgyalták a Helytartótanács által megerősített megyei rendtartás ügyét. Végeredményképpen egy 26 pontos megyei statútum jött létre, melyet kőnyomatos példányban adtak ki. A statútum rögzítette a szőlőhegyekben követendő viselkedési normákat, a gazdálkodás mikéntjéről is szóltak pontok, de sok cikkely szólt a helység bíráskodásával kapcsolatos módozatokról is.

A megyei szabályozás a szőlőhegyi rendtartásalkotás harmadik korszakában született, amikor már a megnövekedett igényeknek megfelelően nagyobb számban készültek articulusok. Ilyenkor előfordult, hogy egy-egy megye szabványosította a rendeletkiadást és ha egy község articulusért fordult hozzá akkor a már meglévő rendeletből szolgáltattak ki egy példányt. Somogy esetében is ez játszódott le. A megyei statútum megalkotása után a folyamodók a megyei statútumot kapták meg, vagy írták át saját adataik szerint. Eddig Nágocs (1783), Csokonya (1787), Apáti (1807), Várda (1825) és Istvándi (datálatlan, 19. század eleje) esetében kerültek elő olyan példányok, ahol a tartalom szinte szóról szóra megegyezett a megyei rendelettel. Ezen statútumok közül 2 kőnyomatos és három kézzel írt példány van birtokunkban. A megmaradt példányok állaga is arra enged következtetni, hogy használták őket. Az Istvándi articulus borítóján ceruzával láthatóak bejegyzések, ahol a helység időről-időre változó tisztikarát rögzítették. Nágocs esetében pedig a szövegben láthatóak kihúzások, melyek valószínűleg már a polgári átalakulás jegyében születtek, hiszen pont azokat a pontokat érintették ezek a korrekciók melyek a társadalmi egyenlőtlenséget mutatták a korábbi rendi társadalomban. Az egyes pontoknál kihúzták azokat a részeket, melyek a nemesekre és nem nemesekre eltérő büntetéseket róttak ki. Az utólagos javításokban kitörölték a testi fenyítésre utaló részeket, és mindenkire egységes pénzbeli büntetést róttak ki. Csokonya hegytörvénye érdekes módon került be a megyei levéltárba. 1830-ban küldte be a község új rendszabást kérve ezzel a kommentárral: „Minekutána szőlőhegyünk articulusa a régiség által haszonvehetetlenné tétetett, könyörgünk a Tekéntetes Nemes Vármegye színe előtt a végett, hogy elrongyollott Articulusunk helyébe, ujjat adatni méltóztasson.” Tehát ebből is látható hogy bizony-bizony a használat során lett hasznavehetetlen a csokonyai articulus.

A statútumokra utaló egyéb források

A szőlőhegyi rendszabást minden évben legalább egyszer elő kellett venni, mikor a helység törvénynapját tartotta. Ekkor felolvasták az új birtokosok számára a helység hegytörvényét, kivizsgálták a felmerült panaszokat, megbüntették a kihágókat, valamint megválasztották a közösség elöljáróit a hegymestereket, hegybírákat, esküdteket, hegypásztorokat. Ezekről a napokról a rendtartás szerint kötelező volt jegyzőkönyvet vezetni. Két teljes hegyközségi jegyzőkönyv van meg a Somogy Megyei Levéltárban a Csökölyi 1833-1923 közti, és a Szennai 1802-1910 közti. Töredékként került elő a Kacskovics család levéltárából a Lipóci 1827-1840 közti és a János hegyi közösség  1823. április 30-i törvénynapjának jegyzőkönyve. (Lipóc hegy, János hegy mindkettő Szőllőskislak közelében feküdt. A János hegyről tudjuk, hogy báró Pongrác János Landord pusztai birtokos kért a megyétől 1820-ban articulust szőlőhegyének.) A helység törvénynapjain az articulus felolvasása közben a megfelelő pontnál az egyes birtokosok megtehették felszólamlásaikat, panaszaikat. Megjelenés egyébként büntetés terhe mellett kötelező volt. Itt meg kell jegyezni, hogy mind a négy szőlőhegyben a megyei statútumnak, az adott szőlőhegyre aktualizált változata szerint folyt az élet. A Csökölyi jegyzőkönyv nagyon szűkszavú, csak annyi olvasható benne, hogy az articulusok felolvastattak, a vétkeseket megbüntették, az elöljárókat megválasztották. A többiben azonban konkrétumok is vannak. Van az utat elhanyagoló gazda elleni felszólamlás, vagy a tiltott helyen álló gyümölcsfa kivágását sürgető panasz, de olyan drasztikus lépésre is találunk példát, mint a János hegyen történt 1823-ban. Itt Szalay János szőlejét nem művelő, hegygyűlésre nem járó gazdának a birtokát a közösség elbecsültette és eladta. De az új birtokosok közösségbe való felvétele is ezen a napon történt.
 

Az articulusok használatára más források is adnak támpontokat. A megyei articulusban, nagy szerepet kapnak a kihágásokkal kapcsolatos szankciók. Ezek elsőfokon a helység joghatóságán belül maradtak, azonban a birtokosok egymás közti perében, vagy a szőlőbirtokosok és földesuruk közti perekben, a megyei rendszabás fellebviteli fórumként az úriszéket és a megyei törvényszéket jelölte meg, tehát a helység keretein kívül is zajlottak perek. Erre jó példa a Kacskovics család és az ecsenyi birtokosok pere. Az 1836. évi mocsoládi úriszéken a per tárgyát egy 50 évvel korábban telepített terület képezte, melyet a birtokos meg szeretett volna venni de a contractus alapján bérletet folytató birtokosok kevesellték a felkínált összeget és a megbecsültetéssel is elégedetlenek voltak. A telepítéskor létrejött szerződés jogi alapot adott a birtokosoknak a földesúri akarat ellen szegülni. A per egyébként a királyi kúriához is eljutott. A vrászlói szőlőbirtokosok és földesuruk Zichy Károly viszonyát is rögzítette az eddig még meg nem talált articulus. Létezésére az a bizonyíték, hogy a szőlőbirtokosok 1841-ben folyamodtak, az articulusban rögzített szőlő felvallások után a földesúrnak járó pénz mérséklése érdekében. Ezt a pénzt birtokcserék, vagy eladások alkalmával kellett fizetni a gazdáknak.

A hegyi articulusokra és használatukra a megyei közgyűlési anyag is hatalmas bázissal rendelkezik. A megyéhez beküldött folyamodványok, kérelemlevelek, fontos adalékokkal szolgálnak a hegyközségek működésére. Sok esetben, articulus hiányában csak ezen felszólamlások alapján tudjuk kideríteni, hogy egyáltalán volt e a településnek rendszabása.

Ezeket az iratok tárgyunk szempontjából két csoportra oszthatjuk.
1. Kihágásokkal kapcsolatos folyamodványok, kérelemlevelek, melyekben a szőlőhegyi articulus szerinti büntetést kérik kivetni a rendszabás ellen vétő birtokosokra.
2. Kimondottan a helységek articulusával kapcsolatos beadványok, melyek közül, van ahol újat kérnek a régi elhasznált, vagy elveszett rendszabás helyett, van ahol egy formálódó közösség ( vagy annak nevében földesura) kér articulust a megyétől.

Kihágási instanciaként említhető:
Nagygombai szőlősgazdák panasza a gyepűjüket elhanyagoló társaik ellen. (1833.)
Kisgombai gazdák a rendetlen legeltetés ellen panaszkodnak. (1834.)
Szendi, zsippfalvai hegyi elöljárók kérése, akik a szőlőkben lakó kártékony gazdák kitiltását szorgalmazták. (1834.)

A kötcsei közbirtokosok panasza azon közbirtokos társaik ellen, akik a szüretet nem a meghatározott időben kezdték meg. Kaposvár, 1841. augusztus 1. Ehhez kapcsolódóan a kötcsei közbirtokosok egyébként 1842-ben újabb statútumot alkottak. (E kérés indította meg a megyei törvényhatóságot, hogy egy újabb megyei rendszabást alkosson. A felállított bizottság ha kicsit későn is, de 1847-re elkészítette a dokumentumot.)
Statútumokkal kapcsolatos kérelmek:

Újat kérnek régi elhasznált, elveszett példányaik helyett: Gadány 1833, Szilvásszentmárton 1836; (elszakadozott); Homokszentgyörgy 1836(elveszett); Csertő 1844 (haszonvehetetlen); Fonyód 1822 (indoklás nélkül kért újat).

Teljesen újat kérnek: Ötvös (Svastits Antal birtokos kér statútumot, 1806); Heresznye és Bolhó közös szőlőhegye (1814); János hegy (Pongrác János birtokos kér 1820); Porrog (1820); Kisasszond (1821 ; újat kérnek 1842-ben); Vámos (Jankovits István úr kér a vámosi határban lévő hegybéli birtokosok számára articulust, 1825); Ecseny kis hegy (Az ecsenyi dézsmások kérték meg földesurukat, hogy kérjen a megyétől számukra articulust, 1828); Nemesdéd (Nemes és nemtelen közbirtokosok, 1829); Sand vagy Tótgyugy (1830).

Mindezek a példák azt bizonyítják, hogy a már meglévő és az alakuló hegybéli közösségek is fontosnak tartották, hogy legyen aktuális, érvényben lévő hegytörvényük. Vagyis szükségét érezték annak, hogy legyen egy olyan dokumentum, amely a szőlőhegyi életet szabályozza és világos kereteket ad az ottani munkához, élethez. Véleményem szerint ezt nem a kényszer szülte, hanem a közösség tagjainak jól felfogott érdeke diktálta. 

Hozzászólásomban most csupán adalékokkal kívántam szolgálni a szőlőhegyi rendszabályok gyakorlati megvalósulásához, és a helységek működéséhez. Reméljük, hogy a folyamatban lévő forrásfeltárás és elemzés a későbbiekben árnyaltabb kép felvázolását teszi lehetővé a Somogy megyei szőlőhegyek életéről.

Irodalom:

• Égető Melinda (összeáll és bev.)  - 2001 Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17-19. századból. (=Szőlőhegyek történetének forrásai I.) Budapest
• Égető Melinda (összeáll és bev.) -  2002 Hegytörvények forrásközléseinek gyűjteménye (1470-1846). (=Szőlőhegyek történetének forrásai II.) Budapest.
• Knézy Judit    - 1991 Történelmi-tárgyi néprajzi fejezetek Marcali és környéke népéletéből. In: Kanyar József (szerk.) Marcali története 461-503. (=Várostörténeti tanulmányok I.) Marcali
• Pauler Gyula - 1881 Adatok megyei levéltáraink ismeretéhez. In: Századok 15. (1881) 402-410.
• Tóth Péter  - 1990 Somogy vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei. In: Somogy megye múltjából 21. (1990) 15-66.