Kovács Emőke: "Vizet vettünk, kegyelmes Uram!"
A trianoni békediktátum nem sok jót hozott Magyarországnak. A tények közismertek: elcsatolt területek, szétesett gazdaság, infrastruktúra, harmadára zsugorodott ország. Azonban ha van terület, amelynek pozitívumokat is adott, az a Balaton és vidéke. Hiszen az Osztrák Magyar Monarchia felbomlását követően a neves fürdőhelyeinket – Herkules-, Tusnádfürdő, Trencsén, Pöstyén – mind-mind elcsatolták. Maradtak a fővárosi gyógyvizek és a relatíve nagy, magyar Tenger.
A Balatont a 19. század elején kezdték felfedezni a festők, írók, művészek.
De sokáig nem igazán tudták, mit is kezdhetnének a nagy tóval. Kossuth és Széchenyi összefogott, megálmodták, majd megvalósították a gőzhajózást. A Festeticsek Keszthelyből varázsoltak virágzó települést. A klasszikus fürdőkultúra, a tóban való fürdés csak a 19. század második harmadában vette kezdetét. Füred mellé – a déli vaspálya megépülésével – hamar felzárkózott Siófok és a déli parti települések jó része. A fejlesztések folyamatosan zajlottak, ezt nem törte meg az I. világháború sem. A trianoni békediktátum, 1920 után pedig nagy felfutás kezdődött. Felerősödött a belföldi utazásra buzdítás jelszava, s ezzel egy időben az üdülőtelkek felparcellázása is. Míg a 19. század végén, 20. század elején elegáns balatoni villák épültek, addig a két világháború közti időszak már a nyaralóépületek virágkora volt. A polgárság, az értelmiség mind-mind nyaralóépítésbe kezdett, a kevésbé tehetősek a szintén ekkor létesülő üdülőkben múlatták a nyarat.
Időközben az üdülési szokások is sokat változtak, a Bethlen kormány idején (1923-ban) bevezették a nyolc órás munkaidőt, amely a szabadidő növekedésével, a testmozgás, sportok, életmódváltás előtérbe kerülésével is járt. Megkezdték a közegészségügyi ellátást, vízvezeték-ellátást, csatornázást érintő vizsgálatokat. Lassan az állatok tóban való itatása is megszűnt A legfontosabb szabályozás az 1929-es XVI. törvénycikk lett, melyben a fürdők gyógyhatását minősítették. A gyógyfürdői cím elnyerését fontos kritériumokhoz kötötték. Mindezen folyamatokkal párhuzamosan már 1928. augusztus 5-én megkezdődött a balatoni kultúrnap, amely a kormány Balaton koncepcióját hirdette meg. A program védnöke személyesen a kormányzó lett, Horthy Miklós megjegyezte, a cél: "a balatoni kultúrnap növelje a Balaton iránti szeretetet és vigye előbbre a balatoni fürdők fejlődését!” Miután megszületett az új Balaton-politika és a törvényi háttér is, életre hívták 1932 áprilisában a Balatoni Intéző Bizottságot (BIB). Ez leginkább az 1929-es törvényben előírtak betartását, azaz az üdülőhelyek egészségügyi, útépítési, fenntartási, világítási, köztisztasági, szépítési irányelvek követésének ellenőrzését koordinálta. A BIB a Somogy–Zala–Veszprém megyék balatoni partszakaszainak három kilométeres sávját ellenőrizhette.
Hamarosan elindultak vasár- és ünnepnapokon az ún fürdővonatok (filléres gyors vagy filléres vonat), majd a helyközi forgalomban megjelentek a sínautóbuszok és motorkocsik. A korabeli fotográfiákon már autóutat is látunk, hiszen 1925-ben elkezdték építeni a balatoni körutat, amelyet 1928-ra fejeztek be. Nagy szenzáció volt 1927-ben, hogy rendszeres kompjárat létesült Szántód és Tihany közt. Rohamléptekben fejlődött a tó és vidéke, nézzünk egy korabeli beszámolót a Zalai Közlönyből: „A vonat Balatonszentgyörgytől Fonyódig minden állomáson és megállóhelyen megállt.
Válogathattunk és gazdagnak éreztük magunkat, hiszen minden vasárnap más helyen fürödhettünk. Akkoriban a berényi strand talaja nagyon kagylós volt, akik itt fürödtek, legtöbben sebes lábbal tértek haza estére. Előnye viszont az volt, hogy a legtovább fürödhetett az, aki Berényt választotta.
Balatonmárián közel volt strand a vasútállomáshoz, és sok volt az árnyat adó fa. A balatonfenyvesi strand óriási volt, és a finom homokos parton úgy éreztük magunkat, mintha a tengerparton napoznánk. Alsóbélatelepen gyorsan mélyült a víz és nem kellett sokat gyalogolni, ha úszni akartunk, Fonyód volt a csúcs! A hajóállomást és a strandot csak a móló választotta el, így egész nap láthattuk az érkező és induló hajókat, hallhattuk a hajók dudálását és az indulásjelző kisharang jellegzetes hangját. Sőt, ha valakinek volt pénze, még át is hajózhatott Badacsonyba. A nap legnagyobb részét a vízben töltöttük, így kellően le is égtünk már délutánra. Szüleink vizes zsebkendőt kötöttek a fejünkre, nehogy napszúrást kapjunk. A „filléres vonat” 19 órakor indult vissza Fonyódról. A lesült és strandolástól elfáradt kanizsaiak testét a nyitott ablakokon keresztül beáramló hűvös szellő simogatta, némelyikük álomba is szenderült.
Gyermekként a vonatablakból nézve úgy tűnt, hogy a vonat kerekeinek zajára, ütemére szaladnak a fák. Érdekes volt! Már sötét volt mire a derék 424-es húzta szerelvény befutott az ismerős kanizsai állomásra. Mint egy körmenet, megindult a sok száz ember az Ady úton végig, már lassabb tempóban, mint reggel, otthonai felé. Másnap, ha az utcán, vagy üzletben láttunk napsütötte arcokat, szemünk összenevetett, mert tudtuk, hogy előző nap a Balatonnál együtt nyaraltunk. Egész nyáron izgatottan vártuk már a csütörtöki napokat, hogy ismét megvehessük vonatjegyünket a „filléres vonatra”, és újabb nyaralásnak és élményeknek lehessünk részesei.”
Sok levelezőlapon nemcsak a rendezett fürdőtelepek, hanem hidroplánok is feltűnnek. A tehetősebbek igénybe vehették a Siófok–Almádi–Füred–Földvár–Siófok közt közlekedő hidroplán járatokat. A Junkersek reggelente a Szabadság – egykori Ferenc József - híd mellett lévő pontonról indultak, s esténként oda is tértek vissza. Voltaképpen úszótalpas vízi repülőgépek voltak. A korszakban a Balatont népszerűsítő propagandába nemcsak a MÁV vállalt aktív szerepet, hanem a rádió- és a filmipar egyaránt. A közintézmények levélpapírjain ez állt: Nyaraljunk itthon! A plakátok ezt hirdették: Utazgassunk hazánk földjén!
A sportélet is tovább színesedett, számos kisebb egyesület és vízi sporttelep létesült. Balatonfüreden 1933-ben vitorlás Európa bajnokságot rendeztek. A gazdasági stabilizáció mellett a két háború között bontakozott ki a klebelsbergi kultúrpolitika is, milliós összegeket fordítottak kulturális–tudományos–kutatási célokra. Így született meg a döntés, közvetlenül Klebelsbergtől, hogy Tihanyban egy Országos Magyar Biológiai Kutatóintézetet létesítsenek. Magyary Zoltán, a miniszter titkára így kiáltott fel, amikor meglátta a későbbi intézet kijelölt helyét: „Vizet vettünk, Kegyelmes Uram!” Ennek ellenére, 1927. szeptember 5-én sor került a megnyitóra és elkezdődhetett az Intézet ma is tartó produktív munkája.
Az összehangolt idegenforgalmi és fürdőpolitikának az 1930-as évekre igen szép eredménye lett. Lassan-lassan minden településnek meglett a régi-új epiteton ornansa: Bakonyt a magyar Semmeringnek, Keszthelyt a magyar Graznak, Balatonföldvárt a Balaton királynőjének, Balatonszárszót a gyermekek eldorádójának, Balatonalmádit a Magyar Abbáziának, Balatonfüredet a szívbajosok Mekkájának nevezték. A két világháború közti tótörténet sikertörténetnek is mondható. A tudatos Balaton-politika mellett a tó mellé látogatók ösztönösen is megkedvelték a magyar Tengert, a hírességek sokszor hitet is tettek az egyes települések mellett. A siófoki kaszinót, bárokat, éttermeket a nyarakra leköltöző Karinthy Frigyes és íróbarátai kedvelték, népszerűsítették. Az 1935-ös Elnökkisasszony című filmnek – Muráti Lili és Jávor Pál főszereplésével – is Siófokot választották helyszínéül. A nívós hotelek, a színház, a zenepavilon, a kaszinó, valamint a Fodor Károly műegyetemi vívómester által létesített sportpálya és a színpompás park elbűvölte a Siófokra látogatókat. Balatonföldvár az arisztokraták kedvelt nyaralóhelye lett. A balatonföldvári vitorlástelep kialakítása után, 1939-ben avatták fel a Királyi Magyar Yacht Club klubházát. Így vált Balatonföldvár a hazai vitorlázás egyik fellegvárává. Az 1921-es Balatoni Sporthét egyik fontos állomása volt Földvár, és innen startolt az 1937-es Balaton–Bodeni-tó autómobilverseny is. Tihanyban az 1920-as években telepített először levendulatöveket Bittera Gyula híres vegyész. A levendulaültetvények a múlt század negyvenes éveire már száz hektárnál is nagyobbak voltak. A tihanyi levendulaolaj minősége olyan kiemelkedőnek bizonyult, hogy még az európai árutőzsdén is jegyezték.
Az ország évtizedekig hurcolta a trianoni traumát. Vigaszként hozhatjuk a Balaton példáját, amely „profitált” a trianoni veszteségből. Bele sem merek gondolni, ha a legmerészebb szerb igényeket vették volna figyelembe a Versailles palotában. Eszerint az országhatár egészen a Balaton vonalától délre lett volna. A történelemben azonban nem létező kérdés a Mi lett volna, ha? A mi volt? kapcsán pedig elmondható: a Balaton a két háború közti időszakban a virágkorát élte. Operett betétdal is megörökítette ezt a tavi világot, Lehár Balaton tündére című művében is ezt dalolták: „Szombat este, hogyha leszáll/A szép nyári est,/Készülődik a víkendre,/Aki nem rest./Kora reggel randevú az/Állomás előtt,/Visz a vonat Balatonra,/Sok édes kis nőt. [...]/ Szombat este felpakol a/Sok szerelmes pár,/Egy víkenden, ugye-e kérem/Sok minden jó vár:/Vadevezés, turisztika,/Erdő, mező, rét/Hál’ Istennek, hogy elmúlott/ Ismét ez a hét!”
Szerző: Kovács Emőke
Megjelent a Magyar Idők, Lugas mellékletében, Balaton Anno rovat 2016
