Gálné Jáger Márta: In memoriam Troszt Tibor
„A Kapos mentéről indulva utam visszahozott Somogyba”
Troszt Tibor Kaposváron született 1947. május 1-jén szülei egyetlen gyermekeként. Nagyberkiben nevelkedett, ott végezte az általános iskolát, s onnan járt be Kaposvárra, a Táncsics Gimnáziumba. Középiskolás korában irodalmi színpadot vezetett a faluban, s ekkor jelentek meg első írásai a Somogyi Ifjúságban. Jeles eredménnyel érettségizett, majd felvették a debreceni egyetemre. Előfelvételisként tanulmányai megkezdése előtt egy évig tanított a Tolna megyei Gyulajban, s 1971-ben a KLTE bölcsészkarán magyar történelem szakon szerzett középiskolai tanári diplomát, jeles eredménnyel. S bár tehetségét látva nyelvészprofesszora tudományos pályára, egyetemi katedrára szánta, ő mégis az újságírást választotta, és visszatért Somogyba (az utolsó évfolyamot egyéni levelezőként fejezte be), hiszen a Somogyi Néplap főszerkesztője, Jávori Béla már 1969-ben meghívta munkatársnak (a vakációk idején, mint „honoros” dolgozott a szerkesztőségben). Majd, amikor 1971-ben Pécsre távozott az egykori kiváló kolléga, és barát, Wallinger Endre rovatvezető, akkor utódjaként őt nevezték ki a kulturális rovat vezetőjének.
Az újságírás mellett foglalkoztatta a színjátszás is, az akkor országos hírű Fonómunkás Kisszínpad mutatta be többek között egy riportjátékát. Vonzó lett számára a közművelődés gyakorlata, ezért vállalta el 1976-tól az új Siófoki Kulturális Központ igazgatását.
A megye kulturális életében több pozíciót is betöltött – mindig felkérésre, vagy jelöltséget vállalva „ám – mint önéletrajzában írta – szuverén döntéssel, kompromisszumkényszer nélkül”. 1977 és 1988 között volt a megyei tanács művelődési osztályvezető helyettese, majd az MSZMP megyei bizottságának propaganda és művelődési osztályán osztályvezető-helyettes, osztályvezető, majd megyei titkár 1988-ban. A közéleti szerepvállalás során Demokritosz aforizmája volt a mértékadó számára: „Ha vezető leszel megmondom, ki vagy.” Régóta érdekelte a filozófia, 1983-ban az ELTE filozófia szakán kitüntetéssel végzett, majd 1986-ban filozófiatörténetből szerzett egyetemi doktori címet – kiválóan megfelelt minősítéssel. A publikálást sohasem hagyta abba. 1989-ben a két jelölt közül választották meg titkos szavazással a Somogyi Néplap főszerkesztőjévé. A „médiaháború” kaposvári eseményei azonban nagyon megviselték, ekkor a szerkesztőségnek felajánlotta lemondását, de a lap munkatársai nyílt szavazással, egyhangúlag újra megválasztották, s ezt a lapban személyes aláírásukkal is hitelesítették. Az 1989-ben átvett újság példányszáma 53.000 volt, de néhány hónap alatt elérték a hatvanezres „lehívást” is. A sajtó kényszerű privatizálását követően a nevében is megváltozott lap (Somogyi Hírlap) főszerkesztőségét már nem vállalta el, közrejátszott ebben egyre erősödő szívbetegsége is. 1990 húsvétján jegyezte utoljára főszerkesztőként a Somogyi Néplapot (58.700 példányban), azt követően főszerkesztő-helyettesként, főmunkatársként dolgozott. 1993-ban Komáromi Gabriella, a Tanítóképző Főiskola főigazgatója felkérte, hogy vegyen részt a szerveződő kommunikáció tanszék munkájában, melyet örömmel elfogadott. A közélettől fokozatosan visszavonulva egyre fontosabb lett számára a katedra, az újságíróképzésben. Tanított műfajismeretet, társadalmi kommunikációelméletet, az újságírói, vezetői tapasztalatokat az elméleti ismeretanyaggal ötvözve kiválóan hasznosíthatta oktatómunkájában, amelyet nagy lelkesedéssel és lelkiismeretességgel, szakmai elhivatottsággal végzett. Tanítványai tisztelték tudásáért, és szerették emberségéért.
Troszt Tibor önéletírásában, 2004-ben többek között ezt írta: „A Kapos mentéről indulva utam visszahozott Somogyba, amit néhány csábító fővárosi ajánlat ellenére máig sem bántam meg. A megyei napilapok tematikai-műfaji skálája olyan széles volt akkoriban [1971!], hogy a fiatal újságíró úgyszólván minden területen kipróbálhatta magát. Ezért lehettek helyi-megyei orgánumok, az országos lapok (s a rádió és a televízió) talán legfontosabb nevelőiskolái. Mint kezdő publicistát […] természetesen érdekelt a közélet, mindenek előtt Somogy kulturális élete. A közíró ma is szereplője, alakítója a közéletnek, akár akarja, akár nem. Az 1974-ben kapott Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetés részint ezt értékeli, s feltehetően azt is, hogy vonzó lehetőségre találtam az amatőr színjátszó mozgalomban. Az akkor országosan elismert Fonómunkás Kisszínpad számára, főleg Vértes Elemér rendezővel együtt dolgozva Hátrányos helyzetben címmel ironikus riportjátékot írtam, majd színpadra dolgoztam át Madách Civilizátorát és Csokonai Dorottyáját. Az utóbbit bemutattuk a kassai Thália Színházban is. Mint újságírót egyre inkább érdekeltek a gyakorlati lehetőségek, a közművelődés előtt álló feladatok. […] A napi munka közben többé-kevésbé rendszeresen publikáltam is. Egyetlen tényt szeretnék csupán kiemelni; már 1978-ban kezdeményeztem, hogy a megyei tanács addigi vegyes tartalmú szemléjét – jelentős költségvetési „közegellenállásokat” is legyőzve, s a Somogy elnevezést megtartva – rendszeresen megjelenő, logikus rovatszerkezetű, színvonalas periodikává fejlesszük. Leginkább ennek a „számlájára” írom, az 1985-ben nekem adományozott Somogy Megye Közművelődési Díját.” – Fogalmazott szerényen, de mi tudjuk, hogy e kitüntetés érvrendszere mögött felsorakozott a somogyi kulturális élet, a színházi és képzőművészeti tevékenység, a népművészet, a hagyományőrzés, a honismereti és a közgyűjteményi, valamint a közművelődési munka elismert szakmai színvonala is.
Publikációs tevékenysége rendkívül szerteágazó, sokszínű volt. Írásai nemcsak a helyi lapokban, periodikákban, hanem az országos napi- és hetilapokban is megjelentek. Somogyot bemutató kulturális esszéit, dolgozatait, művelődés- és filozófiatörténeti tanulmányait számos közművelődési és tudományos kiadványban olvashatjuk. Több kötetnek szerkesztője is volt: Studium Historicum Simighiense. Szerk. Kanyar József és Troszt Tibor, 1978.; Dunántúli Színházi Találkozó, Zalaegerszeg 1992.; Somogy megye kézikönyve. Magyarország Megyei Kézikönyvei sorozat 14. kötet 1998.; Három évtized a somogyi erdőkben. SEFAG Rt. 2000. Jubileumi kötet (ez utóbbi az európai gazdasági és üzleti évkönyvek németországi versenyén a 7. helyezést kapta). Mindezen kívül több kötetnyi értékes kiadatlan kéziratot hagyott hátra. Tervei között szerepelt – de már nem valósulhatott meg – „egy hézagpótló segédanyag (jegyzet) készítése Bevezetés a tömegkommunikáció elméletébe és a sajtóelemzésbe címmel, kifejezetten az újágíróképzés számára a praxis aspektusából”.
Publikációs munkásságának elismeréseként a megyei közgyűlés 1992-ben Somogy Megye Újságírói Nívódíját adományozta számára.
Troszt Tibor az egyetemes és a nemzeti kultúra szolgálatába szegődött széles látókörű, újító és kezdeményező, alkotó ember volt. A kulturális és emberi értékek, az alkotói tehetség, a szűkebb haza, a szülőföld iránti elkötelezettség, hűség, felelősség és tisztelet jellemezte. Több, mint két évtizedig volt a Somogyi Honismeret szerkesztőbizottságának tagja. Egykori pályatársai, munkatársai, tanítványai, barátai nemcsak kivételes szakmai tudásáért, hanem emberségéért, humán érzékenységéért is becsülték. „Ha vezető leszel, megmondom, ki vagy” – vallotta, s életével igazolta a demokritoszi elveket.
Egyre súlyosbodó betegsége alkotói életútját megtörte, családja – felesége, leánya, két kis unokája – hiába vette körül odaadó gondoskodással, szeretettel, 2007. december 28-án végleg eltávozott közülünk. 2008. január 4-én kísértük utolsó útjára a kaposvári Keleti temetőben. Emlékét megőrizzük!
A nekrológ megjelent a Somogyi Honismeret 2008/1. számában.
Szerző: Gálné Jáger Márta főlevéltáros, a Somogyi Megyei Honismereti Egyesület elnöke