2022. Megyenap

Ismét csendben ünnepel Somogyország, akárcsak egy évvel ezelőtt. A járvány megint nem tette lehetővé, hogy közösen emlékezzünk Vízkeresztkor megyénk legnagyobb dicsőségére, a címeradományozásra. Ma ugyan elmarad az ünnepi Megyenap, de egy későbbi időpontban, talán a nyár elején eljutunk Lengyeltótiba, hogy ismét együtt lehessünk, hogy személyesen adhassuk át jól megérdemelt elismerését mindazoknak, akik sokat tettek ezért az országnyi megyéért - közölte az ünneppel kapcsolatban Biró Norbert.

A Somogy Megyei Közgyűlés elnökének ünnepi üzenete: Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon célba érnek-e üzeneteink, hogy valóban magának érzi-e minden somogyi azt a dicsőséget, ami 524 évvel ezelőtt Vízkeresztkor történt? Vajon tudja-e minden somogyi, hogy Vízkereszt nem csak a kereszténység ünnepe, hanem a múlt és a jövő találkozásáé, a somogyi embereké, a megyéé? Tudja-e mindenki, hogy mit is jelent nekünk a címeradományozás? Tudják-e, hogy mi voltunk az elsők a vármegyék között, s hogy miért is kaptuk? Tudják-e, hogy évszázadokon át a vármegye kiadványai az alispán és a négy szolgabíró neve alatt keltek? Ők hitelesítették azokat saját címeres pecsétjeikkel, míg 1498. január 6-án II. Ulászló király Somogy vármegyének, különös kegye jeléül, címert adományozott, hogy azt pecsétjére vésetvén, kiadványain alkalmazza. II. Ulászló az adománylevelében kifejtette, hogy ezen adománnyal a vármegyét a Mátyás halála utáni trónkövetelő római király, I. Miksa hadainak 1490. évi betörése alkalmával tanúsított hűségéért és áldozatkészségéért óhajtja kitüntetni. Több mint fél évszázadnak, 52 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a többi vármegye is megkaphassa ezt a kitüntető jogot. Erre a dicsőségre emlékezünk minden év január 6-án ünnepi közgyűléssel, ám az évtizedeken keresztül sikeres, színes, mozgalmas Megyenap és Megyehét eseményeit ismét háttérbe szorította a vírus.

Akárcsak tavaly, amikor rendhagyó év után rendhagyó időpontban, ősszel érkeztünk Barcsra, hogy közösen emlékezhessünk megyénk legnagyobb dicsőségére, a címeradományozásra. Rendhagyó volt a tavalyi év, hiszen sohasem tapasztalt nehézségekkel kellett szembenéznünk a koronavírus járványnak köszönhetően. Fájdalmas veszteségeket kellett elszenvednünk, talán nincs is olyan család, ahol ne járt volna közvetlenül vagy az ismerősi körben áldozattal. És sajnos az idei év sem indult felszabadultan. A vírus továbbra is közöttünk van, továbbra sem élhetjük gondtalanul életünket. Továbbra is aggódnunk kell azokért, akik elutasítják a vakcinát, akik úgy gondolják, hogy erős szervezetük mindent legyőz. Sajnos nagyon sok esetben beigazolódott, hogy ez nem így van. Ettől függetlenül van mire büszkének lennünk. Büszkék lehetünk elért eredményiekre, büszkék lehetünk az itt élőkre, megyénkre, hiszen Somogyország ország az országban. Egyetlen megyét sem hívnak így. Összetartó, erős közösség a miénk, s még a legnehezebb időkben sem húzott szét. Ennek az összetartozásnak az eredményét nehéz lenne pár mondatban összefoglalni, de néhány példán keresztül szemléltethető. Bizonyították összetartozásukat a somogyiak az előző évben is, amikor a horvátországi földrengés, majd a megyénket ért viharkárok helyreállítása érdekében fogtak össze. Amikor a Magyarok Kenyere program keretében 306 gazda összesen 34 tonna gabonát adományozott jótékony célokra, és immár ötödik alkalommal őrölték ingyen lisztté az egyetlen korabeli technikával működő somogyi malomban, Barcson. Büszkék lehetünk mindannyiukra, ahogy arra is, hogy ismét közösen tervezhettük településeink jövőjét, a közel 72 milliárd forintos keretösszegű TOP Pluszt.

Többek között ezért is hiszem, hogy a megye összetartó erő. Ez az összetartozás tartott meg bennünket a hódoltság, a terror, és a diktatúra évtizedeiben, éveiben is. Ez az összetartó erő az, amelynek segítségével a legnehezebb válságos helyzetekből is győztesen kerülhetünk ki. Ezért, a közösség építéséért, az összetartozásért, s ezen keresztül minden somogyi ember boldogulásáért vagyunk felelősek, mi, a megyei közgyűlés tagjai. Az elmúlt évtized döntései talán bizonyítják, hogy ezt a felelősséget valóban magáénak érezte mindenki, hiszen nem teljesíthetetlen álmokat kergettünk, nem légvárakat építettünk. Nem szépészeti beavatkozásokat álmodtunk, hanem valós, a somogyiak érdekeit érvényesítő fejlesztéseknek voltunk részesei. Ahogy korábban sem, most sem várjuk a csodát, hanem teszünk érte. A somogyi adottságokra épülő tervvel vághatunk neki az új uniós pénzügyi ciklusnak. A somogyiak hite, akarata és szorgalma kijelölte az utat mindannyiunk számára, ismét bebizonyította, hogy csak közösen tehetjük boldogabbá életünket. Az a példaértékű összefogás, mellyel jövőnket terveztük, kötelez bennünket arra, hogy ne térjünk le a kijelölt útról, folytassuk közösen a megkezdett munkát.

Erre köteleznek bennünket az elmúlt évtized somogyi fejlesztései is. Azok a beruházások, melyek a somogyi polgárok előrelátásának, összefogásának köszönhetőek. Közös sikerünk mindez. Olyan érték, melyet meg kell védenünk, és tovább kell építenünk. Ezért ismét összefogásra lesz szükség tavasszal, hogy elért eredményeink megmaradjanak, hogy a folytatás lehetősége biztosított legyen. Döntenünk kell, hogy mi magunk tervezzük a jövőt, vagy ismét felülről vezérelt elképzelések mentén mások mondják meg, hogyan kell élnünk Somogyban. Döntenünk kell a fejlődés és a visszalépés között. Az itt élők tudják, nem a vidéki emberek sértegetése, lenézése visz előre, hanem a partnerség. Olyan partnerség, mely épít és nem rombol. Mely egyenlő félként tekint mindenkire. Mely összekovácsolja a közösségeket, mely világos jövőképet ad minden korosztály számára. Tudom, hogy a somogyi polgároknak fontos szűkebb pátriájuk, mindig bölcsen döntöttek, szem előtt tartották családjuk, településük érdekeit. Erre a bölcsességre lesz szükség hamarosan, amikor döntenünk kell, hogy a közösen megtervezett jövőkép valósággá válik-e vagy marad egy szép álom. Isten éltesse Somogyországot, a somogyi polgárokat!

A Megyenap nem csak a megemlékezésről szól, évről-évre ezen a napon ismerjük el azon kiváló somogyiak teljesítményét, akik sokat tettek szűkebb és tágabb közösségükért, településükért, megyénkért. A megyei közgyűlés döntése ezúttal is megszületett, de akárcsak egy éve, a jelenlegi vírushelyzet miatt az elismerések személyes átadása egy későbbi időpontban történhet meg. A Somogy Megyei Közgyűlés 2021 szeptemberi döntése értelmében a megye legmagasabb szintű elismerését, Pro Comitatu Somogy kitüntetést adományozott Prof. Dr. h.c. Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetemért Alapítvány Kuratóriumának elnöke, a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémia alapítója számára. Somogy Polgáraiért Díjjal ismerte el Balatonszabadi Népdalkör Egyesület, Bánkuti Béláné bárdudvarnoki nyugalmazott gyógyszerész, a százéves Siófoki Bányász SE, dr. Gippert Róbert kaposvári állatorvos, dr. Fogas János, a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház osztályvezető főorvosa, Katona István Jánosné, a barcsi LOGOSZ Egyesület elnöke, Koppány Zoltán Miklós, a Magyar Veterán Repülők Somogy Megyei Egyesületének elnöke, Németh Julianna, a Somogyiak Baráti Körének elnöke, Németh Nándor, junior világ- és Európa-bajnok, felnőtt világbajnoki bronzérmes, többszörös felnőtt magyar bajnok siófoki úszó, dr. Simonics Zsolt, a KMOK Marcali Telephely Sürgősségi Betegellátó Osztály osztályvezetője és Zana István, a Koppányvölgye Idősek Otthonának ügyvezető igazgatója tevékenységét. Somogy elismert értékeiről is közgyűlési határozat született. A döntés értelmében a megye vonzerejének növeléséhez, megyénk népszerűsítéséhez nagymértékben hozzájárult a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székháza és a benne folyó kulturális tevékenység, a Szőkedencsi Polgárőr és Tűzoltó Egyesület valamint az őrtilosi, Nemzeti Emlékhellyé nyilvánított Zrínyi-újvár, ezért számukra az Örökségünk - Somogyország Kincse kitüntető címet adományozza a Somogy Megyei Közgyűlés.