Xantus János

Etnográfus

Csokonya településen született, melyet ma Csokonyavisontaként ismerünk Somogyban. Jogi tanulmányait követően 1847-ben tett ügyvédi vizsgát. 1848-ban nemzetőr, majd honvéd, 1849 februárjában érsekújvárnál elfogták hadnagyként, majd Kőnigratz várába zárták. A szabadságharc bukása után az osztrák ezredbe sorozták. Elbocsátása után Prágában magyar emigránsokkal lépett kacsolatba, amiért újra besorozták.

1850-ben Anglián keresztül az Egyesült Államokba szökött. Etnográfiai felmérésket végezve   állat- és növénytani anyagot gyűjtött. a Smithsonian Institut számára. 1858-61 között az USA tengerészeti mérnökkarának kapitányaként meteorológiai megfigyeléseket végzett a Csendes-óceánon. 1861-ben visszatért Magyarországra, de egy év múlva visszautazott. Előbb a washingtoni tengerészeti miniszter titkára, majd mexikói konzul lett.

1864-ben végleg hazajött. Részt vállalt a pesti állatkert létrehozásában, melynek első igazgatója volt. 1868-ban a kormány megbízásából délkelet-ázsiai expedícióra indult. Gyűjteménye lett a Néprajzi Múzeum alapja. 1872-től a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi osztályának őre, majd igazgatója. Budpesten hunyt el, síremléke a Fiumei Úti Sírkertben áll.

Főbb művei:

• X.J. levelei Északamerikából /Pest, 1858/,
• Utazás Kalifornia déli részeiben /Pest,1860/,
• Néhány hét Ceylon szigetén /Bp., 1877/,
• Útiemlékek Singapore és vidékéről /Győr, 1879/,
• Borneo szgetén /Győr, 1870/

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

Bővebb életrajza a Wikipédián olvasható