Edvi Illés Károly

Ügyész, ügyvéd, jogi író, az MTA levelező tagja

Somogyszilban született, atyja gazdatiszt volt; a jogi tanfolyamot 1864-ben végezte Budapesten; 1864-67-ig mint jogtanító működött Szirákon gróf Degenfeld Lajos és József mellett; 1867-ben jogi doktori s ügyvédi oklevelet nyert; 1867-től 1871 végéig mint Pest megyei alügyész a központban, majd a Szegedre delegált bíróságnál volt alkalmazva, ahol részt vett a Bach-korszakban megrendült közbiztonság helyreállításában. 1872-83 között mint királyi ügyész a szegedi várban, Aradon, Budapesten és Pécsett működött; 1883-ban látóképességének elvesztése miatt nyugalomba helyezték.

Ez a súlyos csapás nem akadályozta őt meg ügyvédi és írói működésében és így ugyanazon évben a pécsi ügyvédi kamara tagja lett, ott mint gyakorló ügyvéd 1885. június végéig kiválóan bűnügyekben működött. Azután Aradon folytatta az ügyvédkedést; 1888. végén a fővárosba költözött és itt nyitott ügyvédi irodát. Büntetőjoggal és büntető eljárásokkal foglalkozott; fő műve a Balogh Jenővel és Vargha Ferenccel közösen kiadott büntető eljárásjogi kommentár. Gyomai Zsigmonddal együtt sajtó alá rendezte Csemegi Károly műveit (I–II. Bp., 1903). Irodalommal is foglalkozott Cifra Juci c. népszínművét 1888-ban mutatták be.

Főbb művei

•     M. A bűnvádi perrendtartás magyarázata (I–IV. 1898–1900)
•     A bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntető törvények magyarázata (I–II., Bp., 1905).

Irodalom

•     Angyal Pál emlékbeszéde (MTA Emlékbeszédek, XX. Bp., 1929).

Forrás: Wikipédia