Külső-Somogy

Szerző: Detrich Miklós

A Balatontól a Kapos folyóig terjedő, vízben szegény területet Külső-Somogynak nevezik. Északi része Somogy legcsapadékszegényebb vidéke. A táj szép és igen változatos képet mutat. A száraz fennsíkokká szélesedő dombságot helyenként üde völgyek teszik vonalasan tagolttá. Területét vastag lösztakaró borítja, mely eróziós völgyekkel mélyen szabdalt.

A tájhasznosításban kiemelt szerepet játszik a mezőgazdálkodás – különösen a déli részen, illetve a széles völgytalpakban. A közepes minőségű szántóföldeken főleg gabonaféléket, délen cukorrépát termesztenek. A helytelen gazdálkodás miatt több helyen eróziós talajpusztulás tapasztalható.

A terület ősi növénytakarója az erdő. A dombvidékeken a legelterjedtebb a cseres-kocsánytalan tölgyes erdőtípus, melyek a vízellátottságtól függően száraz helyeken egyenetlen cseresekbe, majd molyhos tölgyesekbe mennek át. Nedvesebb helyeken a kocsánytalan tölgyesek, itt-ott bükkösök is megjelennek, míg mélyebb helyeken a kocsányos tölgy a kőrissel és az égerrel alkot társulást. Az összefüggő erdők a vízmosásokkal szaggatott domboldalakon legelőerdőkkel határosak.

A löszdombok nagy részét zárt löszgyep takarja. Ez a fajgazdagságáról nevezetes gyeptípus minden évszakban pompázik. A felhagyott legelőkön, kaszálókon gyomosodás indult meg, de például a látrányi homoki gyepekben a természetvédelem segíti megőrizni az értékes fajokat (kosborok, csenkesz fajok, gyapjúsás, stb.).

A vidéken viszonylag kevés a természetvédelmi oltalom alatt álló terület. Országos jelentőségű védettséget élvez a Látrányi puszta és a Somogyvári Kupavár-hegy természetvédelmi terület. Helyi jelentőségű védelemben részesül Zalán a Zichy kastély parkja és a család sírhelye, Kötcsén a Keserű valamint a Csepinszky kúriák parkjai és egy szelídgesztenye facsoport, Somogytúron a Kunffy kastély parkja, Somogyváron a Brézai erdo, Siófokon pedig a Töreki tavak.