Torvaj

 

Településtörténet

A település neve először az 1200-as években jelent meg Turuwoi személynévként, majd 1265-ben már mint Torwoy helynév is olvasható volt. Az 1332-37-es pápai tizedjegyzék említést tett plébániájáról, a birtokos akkor Ugron Pál özvegye volt, akit rokoni szálak fűztek Koppányhoz, ám ősei nem vettek részt az István elleni lázadásban. 1536-ban Ugron Bernát és Ispán Mihály voltak a környék földesurai, amely a hódoltság idején szinte teljesen elnéptelenedett. Igaz, 1563-ban 3, 1573-74-ben pedig kilenc házat vettek fel az adójegyzékbe, de még száz év múltán is pusztaként tartozott a tihanyi apátsághoz. A hódoltságot követő időkben a Lengyel és a Mérey családoké volt a térség, ők először szlovákokat, majd németeket és magyarokat próbáltak megnyerni a letelepedésre. A lakosság viszonylag gyorsan cserélődött, 1772-ben még magyar nyelvű,  1790-ben szlovák többségű településként tartották számon. A XIX. században a Gotthárd család volt a birtokos, a község 92 házában 116 család lakott, a népesség 578 fő volt. A jobbágyfelszabadítást 1851-ben csak peres úton tudták végrehajtatni a torvajiak a helyi köznemességgel szemben.

Az 1871-es közigazgatási reform során Torvajhoz csatolták Lulla-telepet, Lulla-szőlőhegyet és Kisecsenyt, ezzel a századforduló után  már 1252 főre emelkedett a lélekszám, s az első évtizedben negyvennyolcan kértek kivándorlási útlevelet. Az első világháborúba 196 torvaji vonult a hadszínterekre, közülük tizennyolcan nem tértek haza. Tiszteletükre hősi emlékművet emelt a falu lakossága.

A Nagyatádi-féle földreform során 45 kh szántóföldet és több mint 2 kh házhelyet osztottak ki. 1938-ban a szarvasmarha tartásával foglalkozó gazdák létrehozták a tejszövetkezetet, amely tíz éven keresztül biztosította a  gyűjtést és értékesítését.

A második világháború után hat német család jutott a kitelepítettek sorsára, házaikba a Felvidékről elköltöztetett magyarok kerültek. Torvaj az elsők között volt a megyében a termelőszövetkezet megalakításával: már 1949 októberében létrejött az első csoport. Később a Táncsics nevet vette fel a szövetkezet, s egészen 1974-ig így működött.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva