Tengőd

 

Településtörténet

A település neve besenyő eredetű: a Tenguld  gazdagságot jelent. A honfoglaláskori népesség középrétege katonáskodó csoportokból állt. Lóháton, a jellegzetes nomád harcmodorban harcoltak, s halottaikat is így temették el. Erről a Tengődön és Hékutpusztán feltárt sírok tanúskodnak. A település 1000 körül Szent István birtoka volt, ő adományozta egyik részét a szakcsi főesperességnek, a másikat a pécsi püspökségnek. 1138-ban II. Béla a dömösi prépostságnak juttatta a falut, később a dömösi prépost síremlékét a római katolikus templom torony alatti falában helyezték el. 1263-ban újabb ajándékozás tárgya lett Tengőd környékének egy része: Mojs nádor ekkor adta át szolgáival együtt részbirtokait az ábrahámi cisztercita apátságnak. A következő kétszáz évben számos birtokos nevét jegyezte fel a krónika, a XV. században került a Korothnay családhoz, akik nemesi kúriát is építettek Tengődön.

1543-ban pusztító járvány néptelenítette el a falut, de a későbbi újratelepülésről tanúskodik a török dézsmajegyzékbe felvett 20  nagytengődi és 13 kistengődi ház. A török hódoltság idején Ferdinánd király  Bornemissza Mihálynak adta a falut, a birtokosok ezután is gyakran cserélődtek. A település a hódoltság alatt református lett, ám körükben a jezsuiták erőteljes hatást fejtettek ki később a visszatérítésre. A református hitben maradók inkább áttelepültek a mai Kányára. Az 1696-os kamarai összeírás szerint akkor Tengőd a pápai pálosoké volt, tőlük vásárolta meg később herceg Esterházy. A kuruc harcok idején elnéptelenedett falut ő telepítette újra, ekkor tértek vissza  a reformátusok is Kányáról, s felújították az 1717-ben épített templomukat.

Az 1848/49-es szabadságharcban több falubeli is részt vett Zsebeházi István vezetésével, aki Perczel Mór hadtestének volt a századosa. Annakidején két nagy földbirtokos osztozott a vidéken: Esterházy herceg és gróf Kornifeld Mór. A lakosság 1870-ben 1303 fő volt,  a szám a századfordulóig némileg csökkent. Az első világháborúban elesett katonák nevét emléktábla őrzi.

Először a községháza készült el 1939-ben, ezt követte a református iskola, melyet a katolikus iskolával együtt 1948-ban államosítottak. A második világháborút követő földosztásra 110 család adta be az igényét, s közöttük 1100 kh földet osztottak ki. 1949-ben alakult meg a Tengődi Állami Gazdaság, melyhez csatolták Hékutpuszta és Okrádpuszta területét is. 1952 és 1956 között két termelőszövetkezet is működött, ezeket 1958-ban két újabb követte, s egyesülésükből jött létre az Új Élet szövetkezet.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva