Tarany

 

Településtörténet

Mint a környező községek általában, úgy e falu is a vránai perjelség birtokaként szerepel a XV. századból származó első írásos oklevelekben.  Később oly földesurak birtokolták mint Török Bálint vagy Zrínyi György, később Tirunetti Herkules Lajos, majd a Festetics család.  A  mai területhez tartozó Zidinai dűlőben állt a középkori Péter falu, mely  a török hódoltság idején teljesen elpusztult. Csak valamivel később, a XVIII. század elején  telepedtek meg a római katolikus vallású vendek, kiknek ősei Oroszországból indultak, s Lengyelország, Ausztria után főleg Vas megyében állapodtak meg. Jelenlétük jól nyomon követhető az egyházi anyakönyvekből. Hosszú ideig zárt közösséget alkottak, puritán életet éltek, csak falun belül házasodtak.

A XIX. század derekán 1654 lakója volt a településnek,  két évtized múltán pedig már hétszázzal emelkedett a lélekszám. Az 1848-as szabadságharcból kaszával, kapával vette ki részét a taranyi férfinép, amikor Barcsig mentek, hogy szembeszegüljenek a Dráván átkelő Jellasics seregével. 1855-ből egy súlyos tűzvészt őriz a helyi krónika, ekkor égett le a mai Szent István utca elődje. Az egymáshoz közel épített zsúptetős házak között gyorsan terjedtek a lángok, amiből okulva az újjáépítés után ez lett a község legszélesebb utcája. A századforduló táján két kivándorlás is apasztotta a falut, az egyik célja Horvátország, a másiké Amerika volt. A Nagyatádi-féle földreform csak keveseken segített,  igavonó és eszköz híján a szegények nem tudták hasznosítani  földjeiket. A második világháborút követően is szembe kellett nézniük e gonddal, de lassan megindult a munka a kiosztott 2607 kh területen. A tsz-szervezés 1949-ben indult meg, három évvel később súlyos aszály nehezítette a talpon maradást, ekkor az erdőben bőven termő makk mentette meg az állatállományt az éhezéstől.

A fejlődést mutató változások sorát az áram bevezetése nyitotta meg az ötvenes években, amit követett a fontosabb intézmények építése, felújítása. Elsőként az orvosi rendelő készült el, ma önálló háziorvosi és fogorvosi körzettel rendelkeznek. Az általános iskola másfélszáz éves múlttal büszkélkedhet, ma 120 diák tanul az öreg kastély falai között A nyolc évfolyamon 16 pedagógus adja át tudását a gyerekeknek. Az óvodát egykor azért hozták létre, hogy a vendek nyelvét beszélő, magyarul nem tudó gyerekek játszva sajátíthassák el a nyelvet. A faluban a gyerekek már egyáltalán nem ismerik a dédszülők nyelvét, csupán egy-két idős ember őrzi azt. A hagyományoknak sincs istápolója. Az óvodában most 65 apróság tölti mindennapjait, az intézmény fűtés- és konyhai korszerűsítése a közeli tervek között szerepel. A művelődés, kikapcsolódás lehetőségeit a könyvtárral is rendelkező művelődési házban találják meg a helybeliek, a programokat főállású népművelő szervezi számukra. A falu büszkesége a kétszáz éves műemlék jellegű templom, melynek szentélyét Dorfmeister freskók díszítik.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Izményi Éva