Tab

 

Településtörténet

A terület hajdan Koppány birtoka volt, a szomszédos településeken már 1080-ban királynéi vincellérekről tesznek említést a források.  A Tab határában lévő Csabapusztáról 1222-ből származik az oklevél, melyben Chaba néven írták le. Tabot - mint a Szent Péter tiszteletére emelt templom birtokát - villa Tobként említették 1320-ban. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Vgol formában maradt fenn, s az Ugali család ősi birtoka volt Az Árpád-ház kihalását követő trónviszályok miatt e környék is többször cserélt gazdát: 1385-86-ban még az Ugali családé, amelyre napjainkban a Tab határában fekvő Ugajpuszta elnevezése emlékeztet. 1428-35 között Rozgonyi Istvánné Szentgyörgyi Cecília kapott javadalmat e területre Zsigmond királytól, majd 1438-ban a Batthyányiak s a velük vérrokon Fajsziak nyerték adományul. A török hódoltságot megelőzően Ewleweldi Lászlónak és Tharody Demeternek voltak itt még részbirtokai. Az ország három részre szakadását követően 1542-ben elérték e vidéket a török támadások, de csak 1551-53 között foglalta el véglegesen a budai pasa, és a Koppányi szandzsák birtokába helyezte. Az itt élők egy része a török elleni harcokban elesett, más része elmenekült, s a maradók kéőbb erdők, mocsarak lakói lettek. Az adók kifizetése után lassan visszatértek otthonaikba. A török defter szerint Tab 1573-74-ben 12 adózó házból állott. E korban gyakoriak voltak a végvári csatározások és Tab térsége is a felvonulási területhez tartozott. A végvári harcokban Nádasdy Ferenc és Zrínyi György a pápai várőrséggel rajtaütött a Koppányi agán és a törököket átmenetileg sikerült kiűzniük e vidékről. 1598-ban Tab részeit a Nádasdy birtokok között találjuk, a századfordulótól 1660-ig pedig a szigligeti vár tartozéka volt a település.

Az 1675-ös pereskedéseket követően Tabot és részeit (Csabapuszta, Alsó- és Felső- Ugajpuszta) a Lengyel család birtokolta. 1712-től először magyarok telepedtek meg, később protestáns tótok. A legrégibb somogyi evangélikus anyagyülekezet 1717-18-ban Tabon alakult meg Majtényi György birtokán.

A kontraktus, illetve a "szállólevél" biztosította a  vallásszabadságot, ezért a községben később németek és zsidók is megtelepültek. A tótok főleg Nyitra megyéből, a németek Tolna megyén keresztül Hessenből, míg a zsidók  Oroszországból és Galícia  földjéről érkeztek.

A házatlan jogállású zsellérekből számottevő iparosréteg alakult ki. 1796-ban már  30 kézműves tevékenykedett Tabon és jelentős volt a házaló zsidókereskedők száma is. A 30 falusi műhelyből 24 tót, 2-2 magyar és német mesteré volt.

A Szent Péter tiszteletére 1320-ban emelt templomot Mérey M. Mária bárónő kezdte újjáépíttetni romjaiból 1743-tól, s a templomépítés 1759-ben fejeződött be. A templom szentélyének, mennyezetének képeit Dorffmeister István készítette későbarokk stílusban.

1762-re elkészült a megye egyik legelső zsinagógája is. A zsidók betelepülésükkor nem ingatlanba fektették pénzüket, hanem vállalkozásba. Jól alkalmazkodtak az új közösséghez,  házaló kereskedést folytattak, járták a helyi vásárokat.

1822-ben Tab hetivásárok tartására nyert jogot, ezek forgalma meghaladta a környék országos vásárainak forgalmát. Az országos vásártartási jogot 1847-ben szerezte meg, s ezzel együtt a mezővárosi rangot is.

 A tabi zsidók üzletnyitásai a reformkorban kezdődtek,  1866-ban megalakult a Tab Vidéki Takarékszövetkezet, majd a hitelszövetkezet. 1906-24 között működött az Észak-Somogyi Takarékpénztár RT., mely 1924-ben egyesült az Általános Takarékpénztár RT-vel. Az első világháború alatt jött létre a Tab és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, mely 1923-ban felvette a "Hangya" nevet és egészen 1947-ig működött. A Tabi Szeszfőzde Szövetkezet a szőlő és gyümölcstermesztésre alapozta tevékenységét, s majd negyedszázadon át létezett, az 1938-ban alakult Magyar Általános Hitelbank RT. pedig később Magyar Nemzeti Bankként élt tovább.

A mezőváros gazdasági fejlődése tette lehetővé a nagyobb arányú népesség kialakulását, s a település 1871-ben járási székhellyé vált. A civil szerveződések közül az elsők között alakult meg 1868-ban a Tabi Járási Népnevelési Egylet, majd a Polgári Olvasókör és 1875-ben a Casino. Volt önképző és daloskör, társas- és gazdakör, a század végén Pfeiffer Ignácznak, a századfordulótól Zuckermändel Jakabnak  könyvnyomdája, valamint könyv- és papírkereskedése működött. 1912-ben pedig életre hívták a Chevra Kadisát a tabi zsidóság kulturális és részben gazdasági szervezetét.

Az 1914-től formálódó Sportklub a fiatalokat igyekezett összekovácsolni,  az atlétika mellett  hódított a labdarúgás is.

Az 1908-ban megnyíló Siófok-Felsőmocsolád közötti "vicinális" vasút  bekapcsolta a térséget az országos kereskedelemi hálózatba. Ezzel egyidőben megépült a tabi tégla -és cserépgyár, amelynek termékei a határon túlra, Ausztriába és Olaszországba is eljutottak. 1909-ben  jelent meg Vesztergál Lajos telekkönyvezető hetilapja, amely azonban csak fél évfolyamot élt meg a helyi intrikák miatt. 1912-ben új hetilap, a Tabi Újság jelent meg - Mérei Vajda Elemér szerkesztésében és tulajdonában - 1914-ig. 1913-ban az "Otthon" kávéházban kezdte meg működését a Magyar Királyi Mozgó, a  mozi.

Az első világháborúba 754 férfit hívtak be Tabról katonának, a hősi halottaknak 1926-ban állítottak emlékművet. A húszas évektől ismét fejlődésnek indult a település, a Nagyatádi-féle földreform során 35 kh házhelyet és 548 kh földet osztottak ki. Néhány év alatt 100 lakóház épült, járdák, szilárd burkolatú utak gyarapították a községet.

1926-ban települt Tabra a Szociális Misszió Népművelő Testvérek Társasága, amely előbb óvodát létesített, majd megszervezte a Női Gazdasági Népfőiskolát, és egyben foglalkoztató tanfolyamokat is tartott.

Az 1930-as években újból fellendültek a civil szerveződések, lövészegylet, vöröskereszt, Falu szövetség jött létre, vadásztársaságot szerveztek, megkezdte működését a KALOT.

A második világháborúnak már a korai szakaszában atrocitások érték a helyi nagy számú zsidóságot, a körzeti gettóban embertelen kínzásokat éltek át az 1944-es deportálásukig. Tabon korábban 670 zsidó élt.

 A községben bújtatott lengyel menekültek emlékét márványtábla őrzi a katolikus templomban. Az 57. lövészhadtest 1944. december 2-án érte el a községet, de Bábonymegyer határában ellenállásba ütköztek. A Welsersheimb kastélyt ideiglenes hadikórháznak rendezték be, itt magyar orvosok és ápolónők dolgoztak.

Az 1945-ös földreform során 1036 kh  mezőgazdasági ingatlant osztottak ki a 147 földigénylő között. 1946-ban kidolgozták a község villamosítási tervét, 1948-ban államosították a téglagyárat,  a  malmokat  és  a  felekezeti  iskolákat. A megyében elsőként alakult meg a Dózsa téesz 16 fővel és 325 kh földdel, majd létrejött a gépállomás.

Új közigazgatási határokat állapítottak meg, az igali járásból 8 községet, a tamási járásából 3 községet csatoltak a tabi járáshoz, Tab nagyközséggé alakult, közigazgatásilag Sérsekszőlős, Torvaj, Zala került hozzá s körjegyzőséggé alakultak.

1950-ben létrejött a tabi járási és  községi tanács. 1951-ben 18 kisiparos létrehozta a vegyesipari ktsz-t, a műszaki építő és mezőgazdasági ktsz pedig két évvel később szerveződött.

Az 1956-ban megalakult a tabi járás forradalmi bizottsága, melynek elnöke Dr. Szabó Elemér, míg a járási nemzetőr parancsnok Fűzi Lajos lett. A forradalom leverése után megszüntették a Tab határában levő gyurgyókai magyar honvédalakulatot.  1959-től megindult a téesz szervezés, 1960-ban létrejött Tab törpevízmű társasága.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva