Szorosad

 

Településtörténet

A falut Zorosad néven említi először az 1332-37-es pápai tizedjegyzék, s a következő században a dömösi prépostság birtokaként szerepelt. A hódoltság idején a koppányi aga területe volt, az adólajstromba 4 adózó házzal vették fel, de hamarosan teljesen elnéptelenedett. A török kiűzését követően a veszprémi püspökség szerzett birtokjogot felette, amely egészen 1945-ig fennmaradt. A püspökség telepítő szándékának köszönhetően a XVIII. század végén 17 jobbágyháztartást jegyezhettek fel. Ez idő tájt kezdett el a településen gazdálkodni 15 német fiatalember is, akik a bérelt földön szőlőműveléssel foglalkoztak, s a bort jó áron adták tovább. 1804-ben már jelentős sváb kolóniaként tartották számon, 45 évvel később 395 németajkú lakosa volt Szorosadnak. A katolikus népiskola 1750-ben alakult, a templom 1835-ben épült, jelenlegi homlokzatát azonban  a századfordulón kapta. 1866-ban teljesen leégett a község, a szorgalmas németség azonban gyorsan helyreállította a károkat. A tízes évekre négyszáznál többen lakták a falut, az egy tömbben élő svábság évszázadokon át megőrizte azonosságát, a múlt században is csak kevesen beszéltek magyarul.

A viszonylag zárt településről ötvenen vonultak be katonának az első világháborúba, a 13 elesettnek a húszas években emeltek emlékoszlopot. A két háború között különböző egyletek, egyesületek alakultak, a kisközség tagja volt a Faluszövetségnek. 1940-ben létrehozták a Magyarországi Németek Szövetségének szorosadi csoportját, akkor még nem sejtve a háború végi nehéz napokat. 1945 január 21-én az oroszok 19 nőt és 7 férfit hurcoltak el malenkij robotra. Az embertelen körülmények, az évekig tartó megpróbáltatások során kilencen haltak meg idegen földön. A lakosságcsere során 17 családot telepítettek ki, s helyükre felvidéki magyarok kerültek Zsigárdról, Bagotáról és Naszvadról.

A termelőszövetkezet 1950-ben szerveződött Új Élet néven, amely az 1959-es újjáalakulást követően 1964-ben egyesült a törökkoppányi Koppányvölgye termelőszövetkezettel.

A megyében addig ritka példaként már 1950-ben közös tanácsot hoztak létre a szomszédos Kárával, később pedig Törökkoppány társközségei lettek. Ez időtől megrekedt a fejlődés, a fiatalok munka hiányában elhagyták a települést, a lélekszám erősen megcsappant. 1990 és 1994 között Szorosad önálló jegyzőséget tartott fenn, majd anyagi megfontolásokból újra csatlakozott a körjegyzőséghez.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva


Fel