Szőlősgyörök

 

A Balaton forgalmas, zajos útjait délfelé elhagyva a külső-somogyi dombvidék változatos felszínű, nyugalmat, pihenést ígérő tájára, a Pogány-völgyi kistérség legészakibb településéhez érünk. Egymást követik itt a dombhátak, a legmagasabb a 305 méteres Bánom-hegy, de a Szőlősgyörök területén fekvő Hava-tetőt megmászva is 209 méteres magasságból nézhetünk szét. Az itt oly gyakori löszmélyutakba, horgokba tévedve alagútban érezhetjük magunkat, olyan boltozatot alkotnak a fák a fejünk felett. Érdekes képződmény – sok van belőle errefelé – a löszmélyút, amely egy-egy dombhátat szel keresztül. Ezek a 10-15 méteres magas függőleges falú horgok jellemzői a vidéknek: Katykó-tetőt például a Mester-horog, Hava-tetőt a Géri-horog vágja át. Az időjárás folyamatosan alakítja a felszínt, a nagy esők nyomán helyenként löszszakadékok is kialakultak.

Érdemes kiszállni az autóból ezen a vidéken, s jókora sétát tenni gyalogosan. A domboldalakon szőlőskertek igazolják Szőlősgyörök nevét, jó bor is terem errefelé. Nagy hagyománya van a szőlészetnek, a Banyászó-hegyen már másfél évezrede virágzott a szőlőkultúra. A magyar Árpád-házi királyok idején királyi szőlőbirtok volt a vidék, később a Jankovich birtokon termett borokat a XIX. században messze földön nagyra tartották. Ám az egyszerű paraszti gazdaságokban is fontos volt a szőlő és a bortermelés, olyannyira, hogy borral, musttal rótták le járandóságukat az egyház felé.

Évszázados erdők határolják a falut, az egykori grófi birtokon hozzáértő erdőmérnök irányította az erdőművelést, az államosítás után a Szőlősgyöröki Erdészet lett a kezelője. A közeli mediterrán vidéket idézi az ezüsthárs és a szelídgesztenye jelenléte. A fenyők közül a boróka őshonos, míg a többi fenyő – a duglasz, a luc, a jegenye és a vörösfenyő – későbbi betelepítés révén került a környékre. A lombos fákból a bükk és a gyertyán ősi errefelé, ám ma csak kisebb területen található. Jóval nagyobbak a tölgyes erdőségek, amelyek olyn érdekességgel is szolgálnak mint a Géri-mezőn magányosan álló kb. 250 éves molyhos tölgy: törzsének körmérete 6,23 méter, koronaszélessége egykor 24 méter volt. Az öreg tölgy már nem tudott ellenállni az 1984-es őszi tornádószerű viharnak, s kettészakadt. A sűrűben gímszarvas, őz és vaddisznó él, az erdőszélek művelt területeire foglyok, fácánok, nyulak járnak eleségért, a kukoricaföldekről pedig borz cseni földalatti vackába a kukoricát. Az elhagyott pincék padlásaira fehér torokfoltú nyest lopakodik fel, amely sárga kerek torokfoltú nyuszt rokonával együtt védett állata a vidéknek.

Sok ezer éves kultúrák nyomait őrzi az egykori homokbánya, ahol a felszín alatt rejtőző emlékek után több alkalommal is kutattak a régészek. Bár a homokbányászat óvatlanul megbolygatta a munkák során a történelemről árulkodó maradványokat, de így is a felszínre kerültek bronzkori kerámiatöredékek, díszített cserépdarabok. A letűnt kultúrák tanult ismerőjének sokat mondanak az apró leletek is, nem beszélve az olyan sírokról, amilyent a szőlősgyöröki bányában is találtak. A bronzkori temetőn kívül ugyanitt tárta fel egy másik ásatás egy római kori idős katona sírját, ahol élezett bronzollót és bronz evőkészletet leltek a csontváz mellett. Az edények az első században Galliában készülhettek, mívesen díszítettek. Dr. Koltay Péter tanár úrtól, Szőlősgyörök múltjának jó ismerőjétől, a települési monográfia szerkesztőjétől azt is megtudhatjuk, hogy a hagyomány szerint a VI.-VII. században avar földvár-gyűrűvár lehetett a település helyén, s nevét is innen kaphatta: Györk-Körk, azaz gyűrű. Arról azonban már írásos emlék is van, hogy III. Incze pápa Gyrky néven említette az 1215. évi levelében, de a XIII. és XIV. században Gerc, Gyrki, Gerek alakban is előfordult a dokumentumok szerint. Az 1333-35-ben készült pápai tizedjegyzék Gerek falu Benedictus nevű papjáról tett említést, aki a fehérvári egyházhoz tartozott. A Szőlős név a XVI. században került a Györök név elé, az 1534. évi tizedjegyzékben már így szerepelt. Érdekességként azért még azt is megemlítjük, hogy a falut már a korabeli térképek is jelölték: Lázár deák 1514-28 között készült térképén például Zeus névvel tüntette fel. A környező terület az Ujlaki család birtokában volt az 1400-as években, majd Újlaki Lőrinc halála után 1524-től Móré Lászlót jegyezték fel tulajdonosként. A középkorban egy Tömör nevű falu is állott a közelben – a török időkben pusztulhatott el, valószínűleg annak nyomait találták meg a Kopaszberek dűlőben. A török hódoltság idején a koppányi szandzsákhoz tartozott Szőlősgyörök. Az 1565-ben készített török összeírásban 19 családfő szerepelt. 1563-ban Ferdinánd király Tahy Ferencnek adományozta e vidéket, amely benősülés révén 1642-től Jankovich birtok lett háromszáz éven keresztül. Szintén a krónikaíró dr. Koltay Pétertől tudjuk, hogy Jankovics István némileg részese volt a Rákóczi-szabadságharcnak. A család több tagja fontos tisztséget töltött be a megye közéletében, Jankovich Antal például országos tisztséget is kapott udvari kamarásként. Jankovich László 1865-1886-ig Somogyvármegye főispánja volt, akinek negyedszázados munkássága elismeréseként 1885-ben grófi címet adott a király.

Szőlősgyörök 1778-ban emelkedett mezővárosi rangra, és ezzel együtt évi négy vásár tartását is engedélyezték. Ez fellendítette az árutermelést, fejlesztette a pénzgazdálkodást, kibontakoztatta a helyi ipart. A györöki vásárban a helybéli takács céh szőtteseit, a vargák, csizmadiák, szűrszabók, kádárok munkáit árulták, s a környező falvak is odavitték portékáikat. Az 1800-as évek elején gyakran szállítottak árut a környező piacokra is: híresek voltak a Jankovich uradalom Banyászó-hegyen termett borai, s kelendő a Boglár- Révfülöp közötti komppal szállított gabona a veszprémi vásárlók körében.
Szőlősgyörök történetében nyomot hagyott az 1848/49-es szabadságharc: amikor 1848. szeptember 30-án ellenséges utánpótlási szállítmány érkezett Jellasics fehérvári táborából Györökre. A helybéliek – szövetkezve a környező települések lakóival – úgy döntöttek, hogy feltartóztatják a horvát katonaságot, amely 200 szekérből és 600 kísérő lovasból állt. Mindössze két órán át tartott az összecsapás, a harctéren 116 halott maradt, a győztes györökiek 233 foglyot ejtettek, míg csapatukból négy társuk esett el. Kossuth Hírlapja is megemlékezett az eseményről 1848. október 11-én.

A közigazgatási reformok során 1872-ben Szőlősgyörökön körjegyzőség jött létre öt község részvételével. A XX. század elején megindult kivándorlás érdekes módon nem érintette olyan erősen Szőlősgyörököt, mint a környező falvakat: Hácsról 25-en, Somogyvámosból 32-en választottak új hazát maguknak, itt mindössze négyen fogtak vándorbotot. Az első világháborúba 142 férfi vonult be Györökből, s közülük 61-en hősi halált haltak, húsz hadiözvegy és két árva maradt utánuk. A második világháborúban 36 helybéli esett el az orosz fronton, huszonegy zsidót pedig haláltáborba hurcoltak. A front közeledtével az egész lakosságot kitelepítették Somogybabodra, Vityapusztára és Karádra. A község nem szenvedett háborús károkat, a harctéren azonban maradtak györöki áldozatok. Emléküket márványtábla őrzi az első világégésben elhunytakéval együtt az 1848-as emlékművön.
A háború után 195-en kaptak földet a Jankovich-birtok felosztásakor, s egyben 142 házhelyet is kijelöltek, új utcákat nyitottak. Az 1980-as évekig csaknem kétszáz új házzal gyarapodott a falu. A gyönyörű Jankovich-kastélyban évtizedekig a fővárosi gyermekotthon működött, míg a helyiek a „László tanyát”, a kiskastélyt kapták meg, melyben iskolát nyitottak. A szomszédságában lévő egykori grófi málnáskert helyén 1959-ben adták át az újonnan épített általános iskolát.

Az első termelőszövetkezet 1950-ben alakult, majd hamarosan fel is bomlott. A hét évvel később létrejött Kossuth Tsz már jó termelési eredményeket könyvelt el. 1992-ben átalakult szövetkezetté, jelenleg már nem gazdálkodik. A hetvenes években 13 évre Lengyeltóti társközsége lett a falu; majd 1990-től ismét önálló önkormányzata van.

A Balatontól mindössze 9 kilométerre fekszik Szőlősgyörök, Balatonboglár és Lengyeltóti között. A nyugati lankás részeken takarmányt termesztenek a lakosság nagy része a mezőgazdaságból él meg. Sok család felkészült a vendégfogadásra, a Balatonhoz utazó külföldiek szívesen szállnak meg itt, távol a zajtól, nyüzsgéstől, ám autóval mégis közel a vízhez. Nyári estéken az udvarokban vidám társaságok készülődnek a kerti vacsorához, a helybéliek szívélyes vendéglátók. Érdemes meglátogatni a szőlőskertek borospincéit, ahol a nemes ital mellett  bográcsban főtt gulyást kóstolhat a vendég. A német turistáknak olyannyira megtetszett ez a környék, hogy többen már házat is vásároltak, s itt töltik egész szabadságukat. A falu központjában áll a Jankovich család 1820 körül épült klasszicista stílusú kastélya, amelynek angol minta szerint telepített parkjában számos hazai és külföldi ritka dísznövény is található. A XIX. század elején telepített angolkert egyetlen páfrányfenyője a kápolna előtt magasodik. A mauzóleumként is használt kápolnát 1891-ben építtette gróf Jankovich László. A sírboltban – ahová vörös márványlépcső vezet – 24 temetkezési helyet alakítottak ki. A kert legmagasabb pontján álló kápolnát 1997-ben újították fel, teteje valódi palakővel fedett. A park útjain járva számos fenyőt láthatunk, van közöttük tiszafa, kolorádófenyő, selyemfenyő, oregoni ciprus. A park legszebb díszei a liliomfák és a tulipánfák, melyek májustól virágba borulva gyönyörködtetnek. Az Amerikában honos feketediófák télen a mókusok kedvelt helyei, melyet a fürge kis állatok a keményhéjú termésért keresnek fel.
A Jankovich családnak köszönhető Szőlősgyörök barokk stílusú temploma, amely 1782-ben épült a földbirtokos felesége, Fekete Julianna jóvoltából. Később ő készíttette férje emlékére a Szent Antal oltárt is, amely ma már műemlék. A római katolikus lakosság búcsúját szeptember 8-án, Mária napkor – a helybéliek szerint Kisasszony napkor – tartják, ami a családok fontos összetartó ünnepe. Ilyenkor az elszármazottak is visszatérnek látogatóba.

A hagyományok között méltó helyen áll Gárdonyi Géza író emlékének ápolása. Györökhöz az írót édesanyja kötötte, akinek szülőfaluja volt e hely. Édesapja Ziegler Sándor, az 1848-as pesti forradalom hírére eladta bécsi vasgyárát és Kossuth mellé állt. A szabadságharc után uradalomról uradalomra járt, s gőzmalmok felállításával foglalkozott. Így került Szőlősgyörökbe, ahol az ő tervei szerint készült el a Piros gőzmalom 1859-ben – tudjuk meg a falukrónika szerkesztőjétől. Gárdonyi szülei 1860-ban házasodtak össze, vándorló természetű apja 1879-ben halt meg. Gárdonyi az egri tanítóképzőt elvégezve 1881 szeptemberében kezdte meg az első tanévet néptanítóként a szintén somogyi Karádon, ahol egy évet töltött. Utóbb anyja falujában mindössze egy szavazaton múlott, hogy nem választották meg tanítónak. Újságíróként a Göre Gábor történetekkel lett ismertté, de nevét novelláival, színműveivel, s az Egri csillagok című regényével írta be az irodalomtörténetbe. Édesanyja házán tábla őrzi emlékét, s az utca – ahol a ház áll – az ő nevét viseli.
A település kedvező fekvése, szép környezete, jó bora és vendégszeretete miatt kedvelt célja a turistáknak. Az itt élők arra törekednek, hogy a kikapcsolódáshoz, sportoláshoz mind szélesebb kínálatot nyújtsanak. at szélesítéséhez.

(Forrás: Pogány völgye, 1999. Szerző: Izményi Éva)

Utoljára frissítve: 2017. 02. 28. 14:31

Fel