Somogyacsa

 

Településtörtént

A települést  1406-tól említik az oklevelek Acsa alakban, mint a kisnemesek és a veszprémi püspök birtokát. A község határában lévő Jutompuszta már 1397-ben is szerepelt az iratokban a tolnai Duró vár tartozékaként. Egyetlen lakással ma is lakott hely. "Poss.Acha" 1480-ban már egészében a veszprémi püspöké volt, az 1563-as török defterben 5 házzal jegyezték fel. A XVII. század végén új tulajdonosok, Perneszi Zsigmond és testvére, Babócsay Ferencné nevét is bejegyezték. Az elnéptelenedett pusztát 1746-ban Padányi Bíró Márton püspök telepítette újra. A római katolikus templom a XVIII. század második felében épült későbarokk stílusban, tornyát azonban csak később fejezték be, s mivel a mesteremberek túladtak a téglán, így alacsonyabb lett a tervezettnél. A később feltárt épületmaradványokból arra lehet következtetni, hogy  e helyen egy középkori templom is állhatott.

A község határában található Gerézdpusztát már az 1332-37-es  pápai tizedjegyzék is megemlítette. Később a veszprémi püspökség birtoka volt, majd 1484-től Tolna megyéhez tartozott. A török adólajstrom még nyolc házat jegyzett fel itt, ám a hódoltság idején elnéptelenedett. A XVIII. század végén Keresztipusztaként szerepelt, s keresztül vezetett rajta a Koppány-völgy közútja. Elhelyezkedése kedvező volt az újratelepítéskor, mivel a többi község az úttól távolabb feküdt. Gerézdpuszta ma is lakott hely, 25 házában 33-an élnek. Figyelemre méltó épülete  az 1892-ben épült Szent Márton kápolna.

A hódoltságot követő betelepítéskor sokác családok leltek e vidéken otthonra, a Somogyacsát választók gyorsan asszimilálódtak. A község gazdálkodására előnyösen hatott, amikor Kurbéri György veszprémi püspök szabályoztatta a Koppányt. A meder kitisztításával kiszáradt a falu körüli berek és a föld alkalmassá vált a mezőgazdasági termesztésre.

1750-ben már megindult a felekezeti oktatás, de az iskola épülete csak 1874-ben készült el.

Az 1871-es közigazgatási községtörvény megjelenése után Somogyacsa az andocsi körjegyzőséghez tartozott. A századfordulón a település csaknem 10 százaléka kivándorolt a jobb megélhetés reményében. Az 1910-es népszámláláskor 225 lakást és 1232 lakost írtak össze, s a következő időben folyamatosan csökkent a lélekszám. Az 1932-es földreform során 233 kh szántóföldet és 1,8 kh házhelyet osztottak ki a nincstelenek és a kisparasztok között. 1935-ben megépült a Bonnyapusztánál leágazó koppányi kövesút, melyről négy évvel később a község is bekötőutat kapott.

A második világháború harcaiban harmincöten haltak meg, hamincketten pedig hadifogságba kerültek a somogyacsai férfik közül. Mindkét háború hősi halottainak nevét emlékmű őrzi, az ismeretlen katonák is sírhelyeit kegyelettel gondozza a falu.

A háborút követően valamennyi földigénylő család birtokhoz jutott, a Hangya szövetkezetet földművesszövetkezetté alakították és megoldották helyben a terményfelvásárlást is. A villanyt 1948-ban vezették be az otthonokba, két évvel később megalakult az önálló tanács is.  A téesz szervezések idején több csoport jött létre majd szűnt meg, 1960-ban szerveződött  az Aranykalász szövetkezet, amely 14 évvel később beleolvadt a Koppányvölgye tsz-be.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva

Utoljára frissítve: 2016. 10. 22. 19:58

Fel