A honlap teljes felülete akadálymentes

Som

 

Településtörténet

A Tibold nemzetség ősi birtoka volt valaha Som környéke, az írásos emlékek szerint Tibold és Kozma szerezte a birtokot 1231-ben. Tőlük Kozma fiai örökölték az időközben elpusztult Kapurévvel együtt. A török megszállás előtti évtizedekben Hédervári István birtokában található a terület, az 1571-72- es adólajstrom 21 adózó házat tartalmaz. A hódoltság idején a török portyázások és a végvári csatározások színtere volt a település, majd 1703-ban Viczay Ádám lett a földesura. Ekkor honosodott meg a szőlőtermesztés, amelyhez a lankás vidék és az éghajlat kiválóan alkalmas volt. Szőlőhegyén harminchárom Veszprém és Tolna megyéből átköltöző család bérelt kertet, mert számukra négyéves adókedvezményt ígért a földesúr. Velük egy időben két német család is megtelepedett a hegyen. 1726-tól már az Apponyi családé a község. A gazdasági felvirágzásnak az 1731-es kolerajárvány vetett véget. A betegségek és az állatpusztulás sok családot tett tönkre, mások elmenekültek a járvány elől, a földek műveletlenül maradtak. Ebben az időben szerzett birtokot Kenessey István, aki újabb telepesekkel kívánta a munkaerőhiányt pótolni. 1766-tól újból a Viczay család lett a település többségi birtokosa, de már Pallavicini őrgrófnak is jelentős területei voltak itt. A 780 lelkes faluban 21-en vallották magukat németnek, 22-en pedig izraelitának. A zsidók megtelepedésének kedvezett a község jó földrajzi fekvése és a köznemesi tolerancia. Az őrgróftól a föld egy részét bérlő László Antal  korát meghaladó gazdálkodást honosított meg: használta már az ötös vetésforgót, korszerű felszereléssel, cséplőgéppel,  jó állatállománnyal rendelkezett

1867-ben Somban született Iványi - Grünwald Béla festőművész, aki müncheni, párizsi utazásai után a nagybányai iskola egyik megalapítója lett. Dolgozott Rómában, Egyiptomban, Tuniszban, részt vett a barcelonai világkiállításon, a római múzeumok három gyűjteményét is őrzik. A húszas évektől rendszeresen dolgozott a Balaton-parton, impresszionista tájképeinek témája volt a lellei cigánytelep is. Somogytúron többször meglátogatta Kunffy Lajost. 1940 szeptember 24-én halt meg Budapesten.

1879-ben tűzvész pusztított a községben, melynek a fele leégett. A falu lassan épült újjá, 1890-re 908 lakosa volt, s a nagyberényi körjegyzőséghez tartozott. Az első világháborúba 95 férfi vonult hadba, az elesetteknek szentelt emlékművet a református templom kertjében állították fel. A század első negyedében sorra alakultak a civil szerveződések, szövetkezetek, volt polgári olvasókör, vadásztársaság, tejszövetkezet.

A második világháborúban sok falubeli harcolt a frontokon, a háború után 63 család jutott földhöz. Ekkor alakult meg Daránypusztán az állami gazdaság, amely hosszú évtizedekig biztos megélhetést nyújtott az embereknek. A termelőszövetkezet  1950-ben jött létre, s többszöri átalakulás után 1966-ban egyesült a nagyberényi szövetkezettel.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva


Fel