Sérsekszőlős

 

Településtörténet

A település területén késő avarkori temetőt fedeztek fel az ásatások során, a feltárt gyermeksírból nagyméretű gyöngyök, kar- és nyakperec, sőt Berengár itáliai király 888-915 közötti időből származó pénzérméje is előkerült.  Szőlőspuszta régen Zala községhez tartozó külterület volt, elnevezése már a Szent László király által 1082-ben a veszprémi káptalan részére kiállított oklevélben előfordult. Az Árpád-korban a térség jelentős szőlőterülettel rendelkezett, és többnyire királynéi szőlőművesekről szólnak a források. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között találjuk Szőlőst, az ott készült bort  pedig a budai vásárba és Szegedre is eljuttatták. 1411-ben Csapi Andrást, 1438-tól a Batthyány famíliát, majd a velük rokon Fajszi Ányosokat iktatták be birtokukba, akik aztán száz év múltán megosztoztak rajta. A hódoltág idején az állandósuló rablások miatt elnéptelenedett a falu. 1703-ban már Zichy-birtok. Zichy Ádám a magyarok mellett a németeket is igyekezett  betelepíteni a pusztára: 1856 táján  hetven magyart és nyolc németet írtak össze.

A szomszédságában volt Sérsekhegy, szintén lakott település, amely 1402-ben a Marczaliak birtokába került. A település eredeti neve Saarsok (Sársok).

A mai Sérsekszőlős a két település összevonásából jött létre 1921-ben, és Szőlőssérsek néven nyilvánították községgé. A könnyebb kiejtés érdekében 1926- ban módosították nevét a maira. Ekkorra tehető a községben a nagyobb arányú megtelepedés, miután földet és házhelyeket parcelláztak megváltással. A jó adottságú termőtalaj a sváb családok beköltözését is fellendítette.

Az első világháborúba 35 férfi vonult be a településről. A harmincas években 384 lakosa volt, a felekezeti népiskolát 1932-ben létesítették. 1939 és 1948 között tejszövetkezetet tartottak fenn, akkor még jelentős volt a szarvasmarha tartás olyannyira, hogy a felesleget a tabi tejüzembe szállították.

A faluban élő svábok 1940 őszén létrehozták a Magyarországi Németek Szövetségének  helyi csoportját, a második világháború végén sokan elhagyták az országot, az itthonmaradottak rejtőzködve próbálták elkerülni a "malenkij robotot". Az 1945-ös földosztásra húszan jelentkeztek, közöttük 105 kh szántóföldet osztottak szét. 1947-ben 45 családot telepítettek ki Németorzágba, elhagyott házaikba pedig a Felvidékről áttelepített magyar családokat költöztették.

Az első termelőszövetkezeti csoport 1950-ben alakult és 1956-ig működött Új Gazda néven, majd 1958-ban újra életre hívták, akkor Augusztus 20. téesznek nevezték.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva


Fel