Rinyaújlak

 

Településtörténet

Rinyaújlak a XIV. századig királynéi birtok volt, majd később az Ákos nemzetség tulajdonába került. 1395-ben a Marczaliaké, míg a Báthori család adományul kapta II. Ulászló királytól. A későbbi krónikák Nagy Jánost és Mátyás deákot említik földesúrként, a falu neve a XV. század elején Laak alakban, a század végén Wylak alakban maradt fenn. A török kincstári adójegyzék 29 házzal örökítette meg, s abban az időben Nagylak falutól délkeletre feküdt egy másik település is: Kislak. Közös templomuk volt, amely később elpusztult. A református egyház 1634-ben alakult, később Visonta fiók-egyháza lett.  1720-ban 150-200 főnyi volt a lakossága, amely az évszázad végére közel százzal emelkedett. A Széchenyi grófi család csokonyai uradalmához tartozó községben iskolával egybeépített templom épült 1787-ben, amely 1839-ben leégett. Az új katolikus templomot 1842-ben építették fel a földesúr jelentős anyagi támogatásával.

A századfordulón a lélekszám meghaladta a hatszáz főt, s ekkorra már a református iskolában megindult a tanítás. Élénk egyesületi élet vette kezdetét, volt olvasó- és kisgazdakör, hitel- és tejszövetkezet. A második világháború utolsó hónapjaiban a lakosságnak el kellett hagynia az otthonát, a front miatt Mernyére költöztek. Csak 1945 április 3-án térhettek vissza, s kezdhették meg az újjáépítést. Az ötvenes évek első felében három szövetkezeti csoport alakult, de a valóban életerős Haladás tsz 1959-ben jött létre, amely megváltozott névvel ma is működik. Az 1956-os forradalom után egy helybéli került börtönbe, ifj. Ammer Ferencet. 1970-ig önálló tanácsa volt Rinyaújlaknak, ezt követően húsz évig Csokonyavisontához tartozott, s a rendszerváltást követően újból önállósodott.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Izményi Éva

Utoljára frissítve: 2016. 10. 22. 19:52
Tájékoztatás x
Diákoknak hirdet pályázatot a Somogy Vármegyei Értéktár Bizottság

Fel