Pamuk

 

A Pogány völgyében, dombokkal tagolt vidéken fekszik ez a kicsiny település, melyen a Bozót-csatorna fut végig. Adottságai régtől fogva az állattenyésztésre teszik alkalmassá Pamukot, hagyománya is van e tájon a szarvasmarha, a juh, a ló és a sertés tartásának. A napsütötte lejtőkön édes, zamatosra érnek a gyümölcsök, a háztáji szántóföldeken a burgonya és a gabonafélék hoznak jó termést. A talaj vastag lösztakaróval fedett agyag és homok. A táj éghajlata, csapadékmennyisége hasonlatos a Balaton térségéhez. A környező erdők a turistát sétára, a vadászt lesre csábítják, ez utóbbiaknak szervezett társasága is van a környéken. Az erdőt járók szarvas és vaddisznó nyomaira bukkanhatnak, a szerencsés szemlélődő nyulat és fácánt is megpillanthat.

Őskori leleteket találtak a település keleti, laskapusztai részén, amikor évekkel korábban ásatást végeztek. A föld mélyéből értékes leletek – kőmécses, pattintott kőkések – kerültek elő. A feltárásból azt feltételezik, hogy valamikor idáig ért a Balaton. A leletek a megyei múzeumba került, mint az a bronz szűrő is, melyet az 1960-as évek vízszabályozási munkái közben találtak. Földmunkák során bukkantak a római korra utaló pénzekre a vasútállomás mögötti területen, ahol egykor a rómaiak légiós útvonala húzódhatott. Többek között találtak itt Traianus, Diocletianus és Constantinus idejéből származó érméket az első századokból.
A falu honfoglalás kori múltja megjelenik címerében: az Árpád-házra utal a pajzs ezüst pólyája. A kalász a fő megélhetési forrást, a mezőgazdaságot idézi, a zöld szín pedig a jövőbe vetett hitet.

A faluról az első írások Incze pápa 1212-1215-ből való levelei, majd a két évtizeddel későbbi összeírás Albius mestertől, amely a szentmártoni apátság birtokaként említi e területet. A község 1428-ban Bamik néven fordult elő, akkor Osztopáni Bálint és fiainak tulajdona volt. Pa­muk­ként az 1700-as évek elejétől szerepel, s ettől fogva elég gyakran változtak a birtokosok. A Sós, a Muraközy, a Hadik és Rosty családokon keresztül 1800-ra a Bodonyi családhoz került, akik aztán több mint egy évszázadon keresztül uralták e vidéket. 1900-ban keresztelői ajándékba adtak 800 kh földet gróf Széchényi Máriának. A huszadik században a Gaál testvérek voltak a legjelentősebb birtok tulajdonosai, Pamuk 2078 kh földjének több mint a fele volt nagybirtok, a többin a parasztság gazdálkodott. Kaposvár–Fonyód között 1896-ban épült meg a vasút, ám megállóhelyet csak 1919-ben létesítettek a településnél. Abban az évben avatták fel az első világháborús emlékművet is a római katolikus kápolna falán.

A község 1868 és 1945 között közigazgatásilag Somogyvárhoz tartozott, Somogyvámossal együtt. A második világháború végén frontvonalba került a település, ezért az utolsó hónapokban kiürítették. A lakosság ingósága, állatállománya elveszett, mire visszatért. A háborút követő földosztás során hatvanan jutottak földterülethez, 27 családnak már előzőleg is volt tulajdona. A termelőszövetkezet 1959-ben alakult meg 1225 kh területen, a Gyapjútermeltető Állami Vállalat 2078 kh-t kapott, de ez később az Öreglaki Állami Magtermeltető Vállalaté lett. 1968-ban épült meg a sertésfiaztató.
1950-ben alakult meg Pamukon a községi tanács, ez Somogyvártól elszakadva 22 éves önállóságot jelentett. 1972-ben tértek vissza a nagyobb község igazgatása alá, majd 1990-ben megalakították a saját önkormányzatukat, s négy évig a somogyvámosi körjegyzőséghez tartoztak.

A 19. század végén, 1868-ban szerveződött az elemi népiskola, amely egészen az államosításig hatosztályos volt. 1948-tól lett nyolcosztályos az iskola, 1962-ben az öreglaki iskolához, három évvel később a somogyvári iskolához körzetesítették a felső tagozatot. 1976-ban azután megszűnt az alsó tagozat is. Ekkor átalakították az iskolaépületet, benne kapott helyet a művelődési ház, az orvosi rendelő és a könyvtár, amely már 1954 óta működik.

(Forrás: Pogány völgye, 1999. Szerző: Izményi Éva)