Nyim

 

Településtörténet

A falu neve először a III. Béla királynak a székesfehérvári János-lovagokat megerősítő levelében olvasható. Az 1229-ben kelt oklevél szerint  a székesfehérvári káptalannak voltak még ott földjei. Királyi udvarnokok is éltek a környéken, vonzó volt számukra a kiváló szőlőtermő vidék. A XIV. század elején plébániával rendelkezett a település, melyet 1428-ban Zsigmond király Rozgonyi Istvánné Szentgörgyi Cecíliának adományozott.  Később Ugron Imre szerezte meg a területet, majd  1506-ban Perneszi Imre lett a birtokos. A török hódoltság alatt elpusztult a falu, s csak a XVIII. században népesült be újra. Ekkor a Lengyel és a Mérey családok, később több köznemes birtokolta a vidéket. 1825-ben felépült a katolikus templom, 1870-ben pedig a református templom.

Ma idegenforgalmi látványosság a Kási várrom, amelyhez a XIV. században plébániával rendelkező falu csatlakozott. Ettől nyugatra Szent László monostora és a hozzá tartozó Szent László puszta, a középkori falu helye található.

A századfordulón 450 lakója volt Nyimnek, e szám a harmincas évekre 520-ra emelkedett. A Nagyatádi-féle földreform idején  84 kh szántóföldet és 2 kh házhelyet osztottak ki, ez utóbbira 16 házat építettek a falubeliek. Az 1945-ös földosztásról nincsenek adatok. A termelőszövetkezet 1959-ben alakult meg, majd hamarosan társult a ságvári Egyetértés Termelőszövetkezettel.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva