Nemeskisfalud

 

Településtörténet

Az első írásos feljegyzések 1331-ből származnak, de a XVI. század végéig nem találni a településről több említést, akkor is csak földesura, Dersfi Ferenc nevét. 1660-ban Könczöl Mihály és Somogyi István birtokolták a földeket, a XVIII. század elején készült összeírás szerint kizárólag nemesek lakták. A múlt században a Madarász család volt a település legnagyobb birtokosa. A református templom 1863-ban épült.

Az 1900-as évek elején a böhönyei körjegyzőséghez tartozott Nemeskisfalud, ekkor már működött a tűzoltó-, a levente- és a lövészegyesület,  valamint megalakult a polgári olvasókör is. A vegyeskereskedésen és a kocsmán kívül azonban nem volt más szolgáltatás, sőt iparosokról sincs feljegyzés. Később Nemeskisfaludnak is volt  kovácsa, cipésze, bognára, de mostanra már kihaltak a faluból a hajdani mesteremberek. A századfordulón 82 házat jegyeztek fel a krónikák, a harmincas években már csak 76-ot, s a csökkenés azóta is folyamatos: ma mindössze 62 házról és 74 lakóról adhatnak számot. Az első világháborúba az alacsony lélekszámhoz képest sok katonát küldött a település, a 35 hadba indulóból 12 hősi halottra emlékeznek a templomkertben felállított emlékműnél.

A település mindig valamelyik körjegyzőséghez tartozott, a második világháború után Szenyérhez, 1990-93 között Tapsonyhoz, 1994 január 1-től pedig Böhönyéhez. Hasonlóan alakult a termelőszövetkezet sorsa is, amely 1959-ben szerveződött, s kétéves önállóság után egyesült a szenyéri Búzakalász tsz-szel, 1970-ben pedig a tapsonyi Rákóczi termelőszövetkezettel.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Izményi Éva