Nágocs

 

Településtörténet

Nágocs ősi település, ezt a határában lévő Csente-dűlőben talált őskori leletek bizonyítják. Neve a Nahács szláv helynévből ered, már a honfoglalás előtt is lakták. A Balatontól délre eső területeket a Bő nemzetség szállta meg, majd Koppány hercegi birtoka,  1055 után pedig az Árpád-ház birtoka lett. 1138-ban villa Nagasu néven jegyezték fel, mint a dömösi prépostság tulajdonát. 1208-1290 között a Győr-nemzetség Óvári-Keméndi ágának voltak itt földjei. A későbbi időkből gyakori tulajdonváltásról szól a krónika, amely feljegyezte Osli ispán, Nagothon Péter, Zichy Zsigmond és a Dombai család nevét. A török időkben viszonylag népes településnek számított, az adólajstromba  30 házzal vették fel. A hódoltág időszakában teret nyert itt is a református vallás.

A XVIII. század elején Zichy Ádám egyesítette somogyi birtokait és az uradalom központjává Nágocsot tette. 1714-ben nemesi kúriát épített a Zichy család és megszervezte birtokainak újratelepítését: 1723-ban 30 német telepesnek előnyösebb szerződést biztosított, mint saját jobbágyainak. 1735-ben  újabb 21 német telepes jött, akik már a szabad költözés jogát is megkapták, de sokan érkeztek az ország más területeiről is. A földbirtokos kettéosztotta a községet, északon a katolikus németek, délen a református magyarok éltek. Az ideérkezők szőlőt telepítettek, dohányt termesztettek és a dús erdei legelőkön jelentős állattenyésztést folytattak. A gazdálkodók ellátására kifejlődött a kézművesség is: a XVIII. század végén már 20 iparos dolgozott a településen, melyen 115 lakást és 824 lakost tartottak nyilván.

A katolikusok 1754-60 között építették fel kőtemplomukat, amelyet Dorffmeister freskói díszítettek, s 1789-ben Zichy József megalapította a plébániát. A reformátusok 1794-ben készültek el a fatemplommal, s 1804-re épült fel a plébániájuk.

A Zichy família gazdasági törekvéseinek  köszönhetően Nágocs 1788-ban országos vásártartási jogot nyert, amelyhez társult a mezővárosi rang is. 1830-as években a földbirtokos emeletet építtetett a kúriára, a kastély körül parkot létesített, a főkapuhoz Nepomuki Szent János szobrát állíttatta. Hatalmas ménest hozott létre, svájci szarvasmarhákat honosított meg, merinói juhokat tartott, bővítette a vetésszerkezetet és megkezdte birtokainak gépesítését. A jobbágyfelszabadítást 1836-ban egyezséggel fejezte be.

Az 1871-es községtörvény megszüntette a mezővárosi jogállást, Nágocs ekkor nagyközség lett. A század végén az egykori céhek helyett létrejöttek az ipartestületek. A község már 1851-től orvost alkalmazott, 1882-től postája, majd távírdája és takarékpénztára volt. Olvasókör, gazdaszövetség alakult, s 1901-ben megnyílt a magángyógyszertár. A századfordulóra 1144-re emelkedett a lélekszám, s még a 84 kivándorlási engedély ellenére is tovább nőtt.

Az első világháborúba 216-an vonultak be, s a harcokból 16-an nem tértek haza. Tiszteletükre márvány emlékkövet állítottak a húszas években. Erre került fel 1991-ben a második világháborúban elesettek névsora is.

A Nagyatádi-féle földreform során 201 kh mezőgazdasági ingatlant és 4 kh házhelyet osztottak ki. 1920-ban megalakult a Hangya szövetkezet, később pedig a tejszövetkezet, megszervezték a levente- és a lövészegyesületet. 1940-ben létrehozták a településen a Magyarországi Németek Szövetségének Nemzeti Csoportját, s később a német önkéntesek többsége már vissza sem tért a községbe.

1945 után 1818 kh földet osztottak ki, 1948-ban báró Rubidó Zichy Ivánnak el kellett hagynia földjeit s kastélyát. Ebben az épületben kezdődött meg akkor az oktatás. A kastély értékei, könyvtára elkallódott, sorsa ismeretlen. Itt kapott helyet a tsz iroda, az orvosi rendelő, tiszti szobák, szükséglakások, s egyre romlott az épület külső és belső állaga.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva