Lulla

 

Településtörténet

Lulla fiatal település, mert csak 1947-ben szervezték községgé a Torvajhoz tartozó Lulla-szőlőből és Lulla-telepből, Kisecsenyből,  valamint a Balatonendrédhez tartozó Jabapuszta egy részéből. A környék a XI. század elején a székesfehérvári bazilika papságának birtokában volt, de I. András 1055 táján a tihanyi bencéseknek adott a területből, s hamarosan a veszprémi püspökség is a tulajdonosok közé tartozott. A XIV. században Szent László monostora és a Kási vár közé szerveződő uradalom tartozéka volt Lulla és Gyönköd, melyek az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben plébániás helyként szerepeltek. Szentlászlón prépostság működött, a községhez tartozó Jabapusztán, a Besenyő-telepen lakók a jövedelmező szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A térség nagyobb része a XIV. században az Ugali családé volt, a Rozgonyi család pedig Zsigmond királytól kapott területeket 1428-ban. A XV-XVI. században sűrűn váltották egymást a földesurak, a török megszállás alatt pedig a tihanyi vár tartozékaként szerepelt a dokumentumokban. 1573-ban még 49 adózó házat jegyeztek fel, hét évvel később már csak 34-et, s a folytonos harcok következtében egyre fogyott a lélekszám. A török kiűzése után a Lengyel és a Mérey családok lettek a térség birtokosai.  A XIX. század közepén a Batthyány család svábokat hívott a gyéren lakott területekre, majd a jó gazdálkodási feltételeknek köszönhetően 36 magyar és 6 izraelita család is letelepedett.

1932-ben evangélikus népiskolát szerveztek Lullapusztán, amely 1938-ban székhelye lett a Balatonvidéki Tejszövetkezetnek. 1947-ben Lulla hivatalosan is községgé vált. Az Új Élet néven szerveződött termelőszövetkezet 1956-ig működött, majd három évvel később Jó Reménység név alatt szervezték újjá. 1974-ben egyesült Torvaj, Zala, Sérsekszőlős és Bábony szövetkezeteivel, később beolvadtak a tabi termelőszövetkezetbe.

A település hamarosan elveszítette önállóságát, miután megszűnt a községi tanács, majd az általános iskola. 1986-tól élénkült meg némileg az élet a gazdakör létrejöttével, amelyet követett a gazdasági népfőiskolai előadássorozat főiskolai, egyetemi tanárok részvételével. Meghonosodott az évenkénti borverseny, melyre a szomszédos községek szőlészeit is meghívták.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva