Kisbárapáti

 

Településtörténet

A település Kaposvártól északra, a Koppány mentén található. A Siófok-Kaposvár közötti vasútvonalon állomása van. A vidék dombokkal tagolt, gazdag élővilágú erdőségek tarkítják, a változatos vadállományban gyakori az őz, a szarvas, a vaddisznó és a fácán is. A vadászok kedvelt vadászterülete. Az éghajlat mérsékelt égövi, a mezőgazdasági termesztés számára kedvező számú napsütéses órával.

A község több hajdani település nyomát  őrzi határában: az egyik Gyisznó néven szerepelt már az 1055-ös Tihanyi alapítólevélben. 1267-ben a Szentszék ezt a birtokot Gyesznó vagy Apáti néven erősítette meg a tihanyi apátság részére. Az 1211-es összeírás szerint Apáti mellett létezett a Füzegy nevű helység, s a kettő összevonásából lett azután Füzeapáti. Az 1232-37. évi tizedjegyzékben már megtalálható Bar településnév is.

1500-ban a Szakadáti családnak voltak itt birtokai, s feljegyezték az Óbár, Újbár helyneveket. A török koppányi megtelepedését követően e települések többsége elpusztult, az 1573-74-es török kincstári adólajstromban Óbár hat adózó házzal szerepelt. A hódoltság után a veszprémi püspökség birtoka lett a környék, az ő telepítési politikájuknak köszönhetően Kisbáron magyarok, Apátiban illirek települtek meg. A telepítés idejében, 1724-33 között alakult ki a mai falu határa, s a püspökség mellett a Festetics család is szerzett  birtokokat.

1772-ben Kisbárnak már volt elemi iskolája és római katolikus plébániája. Az 1769-ben épült katolikus templom kupoláját Dorffmeister freskói díszítik. 1785-ben 839 lakost számláltak. A jobbágyfelszabadításra 1858-ban került sor, ekkor jutott földhöz 51 úrbéres jobbágy, és 28 zsellér. A lélekszám 1848-ra elérte a 928 főt, a századfordulón pedig meghaladta az ezret. Az 1871-es községtörvény eredményeként létrejött a Kisbári Körjegyzőség, amelyhez Bonnya és Fiad is tartozott. A település neve 1907-ben lett hivatalosan Kisbárapáti.

A XX. század első negyedében létrehozták a Hangya szövetkezetet, iparoskör, gazdakör, lövészegylet alakult. A Nagyatádi-féle földreform során 280 kh szántót és 28 házhelyet osztottak ki, a legnagyobb birtokos továbbra is a veszprémi püspökség maradt 800 holdjával  

A harmincas években megalakult a tejszövetkezet, s a községben évente kétszer tartottak állat- és kirakodó vásárt. A két háború között német vadásztársaság bérelte a Marinkai erdő halastavát, ahová pisztrángokat telepítettek,  közelébe  vadászházat építettek. A  tóban a hatvanas években még az állami erdészet is tenyésztett pisztángot, de miután egy esőzés elvitte a töltést, a tó az enyészeté lett.

Az 1945-ös földosztáskor 72 igénylőnek 536 kh földet osztottak ki, Báripusztán egy teljesen új utcasor jött létre, melyet azóta elhagytak, a házakat lebontották. A első szerveződő téeszek 1956-ig működtek, majd 1960-ban alakult meg a Kossuth Mgtsz, amely 1995-ben mezőgazdasági szövetkezetre változtatta a nevét. A településen újjáélesztették az erdőbirtokosságot, amely közel száz éven át épület- és tüzifával látta el a lakókat az átgondolt erdőművelés eredményeként.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva