Kára

 

Településtörténet

Először a dömösi prépostság irataiban szerepelt a falu neve 1138-ban. 1229-ben e birtokok a székesfehérvári káptalanhoz kerültek, jövedelmeikkel segítve a fehérvári koronázó templom építését. Kiskara 1485-ben királyi birtok volt, s e tény Karai László - aki Mátyás udvarában a nyomdászat meghonosítója volt - uradalmát feltételezi. A következő században a pannonhalmi apátság lett a terület nagyobb részének tulajdonosa, emellett Dereskei Pál és Ispán András nevét őrizték meg az iratok. A hódoltság alatt elnéptelenedett a község, s még 1757- ben is pusztaság volt, ám a következő évtizedekben a Zichy család birtoka lett, s újból benépesült. A század végén telepített e területre a földesúr római katolikus vallású németeket, akiknek hatévi adókedvezményt ígért. A szabadságharc idejére a 245 lakosú település fele már németajkú volt. 1858-ban, a jobbágyfelszabadítás eredményeként 56 telket különítettek el.

A XX. század első évtizedében 41-en kértek kivándorlási útlevelet, ezidőben mégis nőtt a lélekszám: az 1910-es népszámlálás szerint 307-en lakták. Akkor épült a mostani templom, melyet ma többnyire az idősebbek látogatnak. Búcsúnapja november 24-én van, Krisztus király napján.

Ötvenen küzdöttek  az első világháború hadszínterein a falubeliek közül, kilencen soha nem is tértek haza. A Nagyatádi-féle földosztáskor 62 kh szántóföldet osztottak fel, ekkor már működött a tejszövetkezet, volt levente egyesület, sőt a téli estéken rendszeres ismeretterjesztő előadásokat tartottak. Kárán csak 1959-ben alakult meg a termelőszövetkezet. 1950-ben - akkor még ritka példaként - Szorosaddal közös tanácsot hoztak létre, amely később, a településfejlesztési koncepció nyomán beolvadt a Törökkoppányi Közös Községi Tanácsba. Mostani önállóságát a rendszerváltás után, 1990-ben nyerte vissza, akkor alakította meg önkormányzatát is.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva