Kánya

 

Településtörténet

1057-ben keltezték azt az adománylevelet, amely szerint Mór pécsi püspöknek adta Kányát Radó nádor, s egy évszázad múltán a dömösi prépostság tulajdonában volt. Az 1300-as évek elején templomát Szent Miklós tiszteletére szentelték. 1309-ben a birtokosok között említették Fülöpöt, akit birtokairól Kányai Fülöpnek neveztek el, s aki egyben a tamási vár ura is volt. Halála után az egykor tulajdonában lévő Remetén, az általa építtetett templomban temették el.

1537-ben Werbőczy István volt a tamási vár ura, aki adómentességet biztosított Perneszi Ferenc  kányai szőlője számára. Kánya ezidőben mezőváros volt, rangját szőlőskertjeinek, jó borainak köszönhette. A hódoltság idején 15 adózó házzal vették fel az 1573-74-es adólajstromba. A XVI. században többen is nyertek részbirtokot itt, a krónikák Héderváry Ferenc, Nádasdy Tamás, Orosztonyi Péter, Perneszy Farkas és Henyei Miklós nevét őrzik ebből az időszakból.

A hódoltságot átvészelő lakosság  az andocsi jezsuiták buzgalma nyomán 1689-ben áttért a katolikus hitre. Bár Rákóczi szabadságharca  idején elpusztult a település, Viczay Ádám földesúr újratelepítette, ráadásul a vallási türelmetlenség miatt Tengődről is több református átköltözött ide. 1735-ben az új birtokos, Kenesey István engedélyt adott a szőlőtelepítésre; a remetei és csepögei szőlőhegyek beültetésére. A tengődi reformátusok 1744-ben költöztek vissza falujukba.

Az akkori Olaszkánya a mai településtől délnyugatra feküdt. Temploma fából készült, később Viczay Ádámné grófnő 1754-ben a mai templomot felépíttette. Az épület műemlék jellegű, a későbarokk stílusát idézi. Száz évvel később épült a plébániaház, ezt követően a templom kertjében felállították Nepomuki Szent János szobrát.

A kányai vízre, a Csöpögőre épült a község vízimalma a kiegyezés idején, melyet később gőzgép alkalmazásával alakítottak át az időnkénti vízhiány miatt.

Az első világháborúnak 44 áldozata volt a községből. A hadiözvegyeknek és a szegényparasztoknak a Kilátó pusztán szándékoztak a Nagyatádi-féle földreform során földet adni, ám ezt az igénylők nem fogadták el. 1925-ben felépült az új községháza és a falunak telefon összeköttetése lett Tabbal. 1927-től körorvosi székhely a település, a következő évben pedig elkészült az orvosi rendelő is.

Az 1930-ig eltelt időben nem változott jelentősen Kánya lélekszáma: 1880-ban 1078-an, ötven évvel később 1055-en lakták. 1936-ban megépült a makadámút Bedegkér illetve Tengőd felé, a következő évben pedig elkészült az út Tabra. Ezzel megnyílt a termények szállításának lehetősége, eljuthatott az áru a távolabbi piacokra és a vasútra is.

A Tornyi Schlosberger család  1938-ban felparcellázta és értékesítette Remetepusztán lévő birtokait, ahol több kányai család is földhöz juthatott. Ma egy család él a külterületi Remetepusztán.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva