A honlap teljes felülete akadálymentes

Inke

Története

A déli-pannonhát dimbes-dombos vidéke: a települést környező erdőket tölgy, éger, gyertyán és akácfák alkotják. A természet csendjére, a háborítatlan nyugalomra vágyó gyalogosan is útnak indulhat a vadászok paradicsomaként ismert 8 kilométerre lévő Kaszóra vagy a 10 kilométerre található Balátához. Szívesen útbaigazítják az utazót a vendégszerető helybéliek a kitaposott ösvények, a jól járható utak felé. Védet növénye ennek a szép tájnak a tőzike és a kosbor félék, s a rengeteg értékes vadak élőhelye is. Az apróvadak közül a nyulat és fácánt leshet meg a türelmes turista, a vadlesen őzre, szarvasra és vaddisznóra figyelnek a vadászok.

Az első írásos dokumentum 1278-ból való, s az oklevélben Inkee alakban szerepel. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben egyházas helyként tartották nyilván, sőt Balázs nevű papjáról is megemlékeztek. A falu 1341-ben Felső-Lendvai Miklóshoz került zálogul, majd 1406-ban Berzenczei Györgyhöz adományként, aki később egy részét szintén elzálogosította. Ez idő tájt a szentpéteri pálosoknak is volt birtokrésze a községben. A történelem során gyakran váltották egymást a birtokosok, mígnem 1524-ben II. Lajos király jutalmul adta a községet Loránth Márton fiainak. A török kincstári adólajstrom szerint 1566-ban mindössze tíz ház állt Inkén, melynek lakossága a reformáció elterjedésével a protestáns vallást követte. 1634-ben egy egyházközösséget alkotott Nemesdéddel és Vésével, a XVII. század végén azonban elnéptelenedett a falu, s csak a Rákóczi szabadságharc után települt újjá. Az ellenreformáció idején elvették templomukat, 1746-ban megfosztották az inkeieket a vallás gyakorlásától, elűzték tanítójukat, s a szülők ezért inkább nem taníttatták gyermekeiket. 1727-ben III. Károlytól a mezőszegedi Szegedy család kapta adományul, 1945-ig volt itt birtokuk és kastélyuk, amelyben a század elején 6000 kötetes könyvtár, értékes fegyvergyűjtemény, porcelánok, szőnyegek és numizmatikai gyűjtemény volt. Mindez áldozatul esett a II. világháborúnak. 1912-ben a család Hohenlohe Keresztélynek nagy területeket adott el, s ezzel hozzásegítette erdőbirtokai növeléséhez. 1850-ben már 1094-en éltek Inkén, 1870-ben pedig akkora volt a lakosság létszáma, mint ma. A XIX. század végén Inke székhellyel körjegyzőség alakult, ahol kétezernél is több ember telepedett meg. Ebben az időben a faluban négy malom működött, ezek látták el őrölt liszttel a környéket. A mai iskola alatti ligetben, a Zánglusban állót egy halastavat tápláló vízfolyás látta el vízzel, ám ez a századfordulón tűzvész martaléka lett. A Vak malom pici ablakairól kapta a nevét, míg a Szörcsök-féle malom népszerű molnárjáról. A Cifra malom egészen 1960-ig működött, ám az épületet elbontották.. Rengeteg magtára volt a településnek: a majorokban még ma is látható két szecessziós gazdasági épület.

Egy történelmi név is kötődik Inke nevéhez, gróf Bethlen István miniszterelnöké, aki 1923-tól 12 évre bérbe vette Hohenlohe Keresztély birtokait. Érdekes adalékokat tudhatunk meg Kanyar József  Harminc nemzedék vallomása Somogyról című könyvéből arra, hogy mi haszna volt a kegyelmes úr itteni érdekeltségéből a községnek. Az új bérlő nyomban vadászati jogot kért és kapott a község vadászterületére, amely aztán ifj. Bethlen Istváné lett, aki sokallta is az érte járó bérletet, s felére mérsékeltette. Nem járt jobban a falu népe akkor sem, amikor rossz állapotú iskolájának rendbehozataláról volt szó. A nagy úr az anyagi támogatás helyett inkább az iskola bezárását javasolta, hiszen annak diákjai úgyis 80 százalékban reformátusok voltak. A hű inkeiek mégis a miniszterelnök mellé álltak, mikor hírnevének helyrehozatalához az inkei díszpolgárság megszerzésére volt szüksége. Ám a jótett helyébe nem kaptak viszonzást: mikor vásártér céljára területet kértek tőle, olyan magas bérleti díjat szabott, amit Inke nem tudott megfizetni.

1941-ben egyesült Inke, Inkeyantalfaluval, ekkor lakossága elérte a két és félezret: 32 iparos, 15 kereskedő élt itt, s 232 1-5 kataszteri hold nagyságú gazdaság volt. A II. világháború végén a református templomot felrobbantották a németek. Helyette 1995-ben emeltek újat az inkei reformátusok. A római katolikus templomot 1920-ban szentelték fel, ma ezt is teljesen felújították a hívek segítségével: szószékei, főoltára és mellékoltára kararai márványból készültek.

Szerző: Izményi Éva, Somogy Megye Kézikönyve 1998


Fel