A honlap teljes felülete akadálymentes

Heresznye

Honlap: heresznye.hu/

 

Településtörténet

Okleveles adatok már a tatárjárást megelőző időkből vannak  a faluról, 1219-ben Haraznia iuxta Dravam néven szerepelt. Száz évvel később már egyházas hely volt, és két településből állt. Földbirtokosai gyakran változtak, közöttük találjuk a Bánfi, a Marczali, a Báthori, a Tahy és a Török családok nevét. A XVI. század közepén Zrínyi Miklós szigetvári kapitány parancsnoksága alatt állt, s Szigetvár elestével az előrenyomuló törökök ezt a falut is elpusztították, s csak száz év múltán népesült be újra.  Ekkor Széchenyi György kalocsai érsek kapta adományul I. Lipót királytól. A XVIII. században a lakosság a Dráva áradásai elől a magasabban fekvő területekre húzódott, 1784-ben 336-an lakták, s a horvát nyelvet beszélték. Még a XIX. század közepén is horvát faluként említik, bár akkorra megszűnt a zágrábi püspökség fennhatósága, a veszprémi püspök az ősi egyházmegyéhez csatolta.

1870-ben iskolát indítottak, tíz évvel később a falu kétharmada elégett. Századunk első évtizedeiben jelentősen megnőtt a lakosság száma, 1925-ben már 894-en lakták Heresznyét, s nyolcvan százalékuk a horvát nyelvet beszélte. 1935-ben építették meg a templomot, s a bekötőutat Babócsától. A II. világháborúban frontszakasz húzódott azon a területen, 1944 decemberében kitelepítették a lakosságot is. A háború után az addigi napszámosok zöme földet kapott, de 1949-ben már megalakult az első tsz-csoport. Egy évtized múlva egyetlen magángazda sem maradt, mindenki tsz-taggá vált. 1970-től összekapcsolódott három falu élete: Heresznye, Vízvár és Bélavár közös községi tanácsot alkotott. Ebben az időben körzetesítették az iskolákat, s mindez a többi alapellátást biztosító intézménnyel együtt a székhelyközségben, Vízváron összpontosult. Ekkor egyesült a három termelőszövetkezet is Kossuth Mg.Tsz.néven, mely 4118 hektáron gazdálkodott 556 taggal.  Ez időre tehető a jelentős mértékű elvándorlás is. Társközségként kevés lehetőség volt a fejlődésre, az 1990-es választást követően önálló önkormányzatot hoztak létre.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Izményi Éva


Fel