A honlap teljes felülete akadálymentes

Háromfa

Honlap: haromfa.hu

 

Ttelepüléstörténet

A déli határ közelében, Nagyatád és Barcs között, a Rinya patak közelében fekszik a község. Csak közúton érhető el, a legközelebbi vasútállomás Babócsán és Nagyatádon van, ahová rendszeres és sűrű a buszközlekedés. A település közelében a hetvenes években 56 hektáron víztározó épült, amely a két Rinya közötti árvízvédelmet szolgálja. Az utóbbi években a kevés csapadék miatt nem kellett használni, így horgászok vehették birtokukba. Tulajdonosa a Nagyatád Szövetkezet és a Pécsi Vízügyi Igazgatóság. A vízben él a hazánkban őshonos compó is, de a halállomány nagy része: ponty, csuka, süllő, keszeg és amur. Háromfa területén közepesen kötött a talaj, melyen elsősorban gabonát és olajos növényeket termesztenek.

A község neve Harumfaként szerepelt az első írásos emlékben, az 1377-ből származó okiratban; a Lórántfí, a Forster majd a Bornemisza család birtoka. Az 1554-es török kincstári adólajstromba három házzal vették fel. Mai címerében a három jegenyefa utal a névre. A XVIII. század első két évtizedében Tirunetti Herkules Lajosé, 1733-tól 1945-ig pedig a Festetics család uradalmához tartozott. A falu északi részén a XVI. század közepén önálló település jött létre Agarév névvel, ugyanis a hagyomány szerint a mostani Rinya völgyében egy rév külön biztosította a török aga átkelését. Gróf Festetics Kristóf a XVIII. század első évtizedeiben Muraszombat vidékéről vend lakosokat telepített ide, akik később teljesen asszimilálódtak. 1870-ben 1406 lakosa, 160 háza volt. Húsz évvel később Háromfához csatolták. 1907-ig Háromfa-Agarév volt a település neve, majd ezt követően lett Háromfa, közel kétezer lakosával. A századfordulón olvasókör, lövészegylet működött, s római katolikus iskolában tanítottak. 1924-ben kapott nagyközségi "rangot", melynek területe 5866 kh. 1938-ban  202 olyan gazdasága volt, melyek nagysága 1-5 kh. közötti, 109 pedig szántóföldes.Rajtuk kívül 27 iparos és hét kereskedő is élt a településen. A II. világháborút követően a Pókus uradalom helyén állami gazdaság jött létre kétezer hold földön. Az ötvenes évek elején több termelőszövetkezet is alakult, melyek 1956-ban megszűntek, s 1959-ben a felbomlott állami gazdaság helyén, 7100 holdas területen kezdett gazdálkodni az Új Barázda Tsz. Taglétszáma kezdetben elérte csaknem a 700 főt. A település lélekszáma ezt követően jelentősen csökkent, mert sokan a városokba költöztek. 1963-ban Bakháza került Háromfa közigazgatásába, majd 1975-től négy évig Tarannyal kényszerült közös tanácsba

Bakháza 1990-ben önálló önkormányzatot hozott létre, ám továbbra is a körjegyzőséghez tartozik.

Háromfa hagyományosan katolikus település, temploma 1881-ben épült,  védőszentjei  Péter és Pál apostolok. Az ő névnapjukon, június 29-én tartják a háromfaiak a hagyományos búcsút, mely az egész település ünnepe. A régi népviselet még néhány idős asszonynál előkerül: a két részből álló bő ruha és a konty lassan csak emlék marad csupán, mint ahogy a  szövés és a fonás mestersége is. E foglalatosság a hatvanas évektől szűnt meg, mikor leállították a kender vetését.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Izményi Éva


Fel