Hács

 

A vidéken végigfutó hullámos dombhátak által védett völgyben fekszik az erdőkkel körülvett falu. Az akác, tölgy és fenyő alkotta erdőség kedvelt élőhelye a szarvasnak, az őznek és a vaddisznónak. Két vadásztársaság is működik a környéken. Hácshoz tartozó külterület a ma már ­néptelen Béndekpuszta, ahol a dombtetőn régi templomrom látható. Közútról nem lehet megközelíteni, a történelmi romokhoz látogatót sétára hívja a szép környék. Az alig félezer lakosú Hács önkormányzata önerőből nem képes helyrehozni az ősi épületet. A másik külterület Gárdonypuszta, amely lassan üdülőteleppé alakul: hétvégi házak, üdülők sora emelkedik, s folyamatosan mind több épül. Az itteni halastó vonzza a környékbeli horgászokat, és azokat is, akik jó levegőre, csendre vágynak. A község határában, a domboldalakon takarmánynövényeket termesztenek, a sík terület jó termőtalaján pedig a kalászosok s a kukorica hoznak jó termést. A háztáji magángazdaságokban ma elsősorban baromfit és sertést tartanak, melyek nevelése a családok eltartását hivatott megoldani.

A település viszonylag fiatal története a múlt században indult, amikor 1828-ban az Inkey család német telepeseket hívott ide. Hács lakói 1855-ben építették fel a torony nélküli evangélikus imaházat. Rossz emlékű az 1867-es év históriája, mert akkora tűzvész pusztított, hogy a falu házainak fele leégett. Az Inkey család itteni birtokait 1860-ban a Zichyek vették meg, akik még a XX. század elején is birtokolták a vidéket. Somogy megye krónikájába az 1905-ös aratósztrájkkal írta be a nevét Hács, itt volt ugyanis a megyében az egyik legnagyobb méretű szervezett megmozdulás. 1907-ig Lengyeltótihoz tartozott a falu, majd abban az évben önálló községgé alakult. Ez idő tájt a település része volt Keletipuszta és Hácsimajor is.

A község másik külterületén, Béndekpusztán Kacskovics Mihály építtetett kúriát. Béndek a középkorban már falu volt, az első írásos dokumentum, az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék Bennek néven említette, melynek plébániája is volt. A falu előbb a Kónyafi, majd a Kanizsai család birtokába került, mígnem 1446-ban átadták Török László kanizsai várnagynak. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták be birtokába, ám a hódoltság idején elnéptelenedett a falu, s később is pusztaként szerepelt. A XVIII. században Jankovich István lett a tulajdonos, a birtok azonban később házasság révén a Pongrácz családhoz került, s tőlük vásárolta meg a kúriát építtető földesúr, Kacskovics Mihály.

A település a megye északi felén, a Balatontól délre, 18 kilométerre fekszik. A legközelebbi város a 6 kilométerre lévő Lengyeltóti, ahol a vasút is elérhető. Hácsra naponta hét buszjárat közlekedik, a zsáktelepülés jó úton közelíthető meg. A Hács négy utcájában álló 170 lakóház többsége régi, a század eleji hangulatot árasztó parasztház. Az utóbbi időben kevesen építkeztek. Felkapott lett a település az 1990-es évek elejétől, ugyanis a német állampolgárok szívesen vásárolnak öreg parasztházakat, melyeket átalakítás, korszerűsítés után felújítva nyaralóként használnak. Jelenleg nyolc épület van külföldi állampolgárok tulajdonában. A többi elhanyagolt épületnek is valószínűleg ez lesz majd a sorsa, s lassan megújul a falu.

(Forrás: Pogány völgye, 1999. Szerző: Izményi Éva)