Bélavár

 

Településtörténet

A település nevét először az  1332-37-es pápai tizedjegyzék említi, akkor már egyházzal  rendelkezett, s a következő 150 évben a székesfehérvári káptalanhoz tartozott. 1469-ben városi kiváltságokat kapott,  később Török  Bálint majd Tahy Ferenc birtoka volt. 1531-ben a Dráva melletti - a falutól akkor félórányi távolságra lévő - várban gyűltek össze az ország rendjei. A török uralom alatt a vár  elpusztult (maradványai azonban fellelhetők ma is), a község is elnéptelenedett, s csak a XVII. század végén települtek be római katolikus vallású horvátok, s a XVIII. századtól lett Festetics birtok. A népesség száma lassan emelkedett, 1870-ben 640 lakója volt: fele részben horvát, fele részben magyar, és katolikus népiskolát tartottak fenn.

A XX. század tizes éveiben kilencszázan éltek Bélaváron,  ahol olvasókör, majd lövész és levente egyesület működött. Ünnepélyes alkalmakkor ma is az 1908-as címert használják, melyben egy eke jelzi a mezőgazdaság fontosságát a falu életében. 1920-ban Hangya, később tejszövetkezet és földműves szövetkezet alakult. A II. világháború után a gyerekek a közeli Vízvárra jártak iskolába, e községgel 1950-ig közös volt a körjegyzőség is. Önálló tanácsa  1950-70 között volt, amikor újabb összevonásra került sor. 1960-ban hozták létre a helybeli  iskolát, de a körzetesítéskor a felsősök Vízvárra kerültek. A három község - Bélavár, Vízvár, Heresznye - élete hosszú ideig összefonódott.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998., szerző: Izményi Éva