Lőrincz Sándor: A rajzasztal két oldalán

Dr. L. Szabó Tünde, Somogy Ybl-díjas főépítész portréja

Járja a somogyi falvakat, javaslatot tesz arra, hogy melyik épület élvezzen helyi védettséget, előadásokat tart, tanít, szakfolyóiratokba publikál, s ha pihenni akar, akkor unokázik vagy jeles téglából álló, csaknem ezer darabos gyűjteményét rendezi.

Dr. L. Szabó Tünde, Somogy Ybl-díjas főépítésze lett Az év főépítésze. A díjat gyermekkora kedves városában, Gyulán vette át; a városházán, ahol édesapja dolgozott egykor. Somogy településeinek arculatformálásáért, a műemlékvédelemben, a népi építészeti és helyi értékvédelemben végzett kimagasló munkájáért és a főépítészeti hálózat megyén belüli fejlesztéséért kapta a díjat, amit az építész jelentős szakmai díjnak - ha úgy tetszik -, életműdíjnak tekint.

- Mit jelentenek, figyelmeztetnek-e valamire a rangos szakmai díjak?
- Arra, hogy valamennyi csapatmunka eredménye, így a kollégáim is benne vannak mindegyikben. A Somogytervnél is egy komoly szakmai team tagja voltam, és a szennai skanzen létrehozásában akkori igazgatómnak, az Ybl-díjas Szigetvári Györgynek, a közelmúltban Kossuth-díjjal kitüntetett Kampis Miklósnak valamint a Kós Károly-díjas Csepinszky Máriának, a Somogyterv akkori könyvelőjének - a falumúzeum későbbi "lelkének" - is nagy szerepe van. (Azt szoktam mondani: amit mi megterveztünk, ő felvirágoztatta.) Ezekben az években a műteremben számos műemlék-helyreállítást is tervezhettem. Olyanokat, mint a badacsonyi Szegedi Róza-házat, a grábóci görög-keleti szerb templomot, a kötcsei Antall-kúriát, a gálosfai Festetics-kastélyt és a bolhási Tallián-kúriát. Két nagy munkám is volt; az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából egy év alatt felmértük Magyarország összes zsinagógáját és valamennyi haranglábát.

- Hogyan került erre a pályára?
- Szülővárosom, Gyula most is őrzi azt a kisvárosi jelleget, mint amilyen 40-50 éve volt, gyerekkoromban, és meghatározta az életemet. Erkel Ferenc szülőházában jártam iskolába, és a Nádi Boldogasszony templomban voltam elsőáldozó. A várhoz, a 100 éves cukrászdához - és a többi műemlékhez is - sok kedves emlék fűződik. 14 éves koromig éltünk Gyulán, s hogy építész lettem, ebben meghatározó szerepe volt a városnak, a város épületeinek.

- A Somogytervnél tervezőasztalnál ült, a megyei önkormányzatnál íróasztal várta...
- Az új feladat - nem tagadom -, kihívást is jelentett, főleg, hogy nő lett a megyei főépítész. Többen le akartak beszélni erről, de nem hagytam magamat, és nem bántam meg. Vezetőim, munkatársaim mellettem álltak. A helyi önkormányzatok segítése a feladatom, ugyanis csak néhány polgármesteri hivatalban dolgozik építész, pedig sokkal több elkelne. Magyarország több mint 3000 települése közül csak kétszáz foglalkoztat főépítészt; Somogyban is alig egy tucat van csak. Egyébként nem zavart, hogy tervezőasztal helyett íróasztal mellől végeztem a munkámat. Úgy gondolom, Somogy megye önkormányzata így is felhívta magára a figyelmet. Csak egy eredmény a sok közül: országos kuriózum, hogy a megyei közgyűlés környezetvédelmi és műemléki bizottságot működtet. Más megyében ugyanis nincs ilyen bizottság.

- Egy megyei főépítész mivel alakíthatja a település jövőjét, építészeti arculatát?
- A helyi önkormányzatokkal való együttgondolkodásban. Az épített és természeti környezet védelme az elmúlt 15 évben különösen nagy szerepet kapott Somogyban; a megyei önkormányzat legalább tíz évvel megelőzte az erre vonatkozó jogszabályokat. Már az önkormányzatok megalakulásakor kidolgoztunk egy főépítészi útmutatót az építészeti értékek helyi védelmére. Az idő minket igazolt. Azok, akik időben éltek ezzel a lehetőséggel, jelentős támogatást nyertek az ilyen jellegű pályázatokon.

- Mit tekint élete fő művének?
- A Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény tervezését és megvalósítását. Ez volt első munkám, és a skanzen azóta Európa Nostra-díjas lett. Büszke vagyok arra, hogy tervezőként közreműködhettem a somogyvári bencés apátság kolostorának helyreállításában, és arra is, hogy több somogyi kastély újrahasznosítási tervét is elkészíthettem. Főépítészként pedig, szerencsére, nem magányos farkasként dolgoztam, hanem a megyei önkormányzat segítő támogatásával. Ezért tudtunk felmérni 116 nem védett kastélyépületet, üresen álló malmokat, magtárakat. Az egyetemistákkal elkészíttettük Kisbajom, Somogydöröcske és Libickozma építészeti értékfelmérését. 1998-ban Somogydöröcske Európai falufejlesztési díjat kapott, egy év múlva pedig Szóládra, a védett löszpincesorra irányult nemzetközi figyelem, ugyanis a település Henry Ford-díjat kapott.

- Férje, Lőrincz Ferenc, aki a kaposvári sétálóutca megvalósításáért kapta az Ybl-díjat, és többször nyert Az év lakóháza pályázaton is. Nyilván, ő az első kritikusa. Gyakran esnek egymásnak, vannak szakmai vitáik?
- Franci más jellegű épületeket tervez. Engem a műemlékvédelem foglalkoztat, ő az organikus építészeti stílust kedveli, de azért vannak vitáink is. Építész és építészeti látványterveket készítő fiamnak, és ugyancsak építész menyemnek is van véleménye. Terménybáb-készítő édesanyám, Szabó Gyuláné ugyancsak velem együtt örül a sikereknek. Francival egyébként közösen is terveztünk házat a hollókői ófaluba, amely azóta a Világörökség listájára is felkerült.

- Régi hobbija a jeles téglák gyűjtése. Amikor híre ment e titkos szenvedélynek, nem ritkán, postán is kapott téglákat. A kézbesítő megkérdezte: ugye, nem építkezni tetszik? Most is meglepik egy-egy új darabbal?
- Igen. Legutóbb egy bácsi állított be hozzám a hivatalba és három, kaposvári bontásból származó betűjeles téglával ajándékozott meg. Azt tervezem egyébként, hogy hamarosan megnyitom magángyűjteményemet, amelynek legbecsesebb darabjai római koriak és Fenékpusztáról valók.

Lőrincz Sándor interjúja (2001)