Mezőgazdaság

Szerző: dr. Bősze Sándor

Az országos átlaghoz képest mindig is magas volt az erdők aránya Somogyban. A század elején a megye összterületének 53 %-át a szántók 18%-át pedig erdők foglalták el. 1935-re valamelyest nőtt a szántóföldek, s csökkent erdők területi aránya. Az 1970-es évek elejére a szántók, a rétek, a szőlők és a legelők területe némileg visszaesett. Ugyanakkor valamelyest nőtt a kertek, a gyümölcsösök, a nádasok és az erdők aránya. Az extenzív gazdálkodást jelezte, hogy 1975-ben a megye mezőgazdasági termelőszövetkezetei összterületének 66,5 %-a szántó, 10,5%-a erdő, az állami gazdaságok fölterületeinek 62,7%-a szántó, 8,1%-a pedig erdő volt. Az 1980-as évek elején a megye összes földterületének már kevesebb, mint fele szántóként és közel egynegyede erdőként szerepelt. Emellett továbbra is alacsony maradt a kertek, a gyümölcsösök, a szőlők, a rétek, a legelők és a nádasok aránya. A tradicionális struktúra változatlanságát mutatja, hogy 1994-ben a háztartási használatban lévő – privatizált – földterületek 64 %-a szántó volt.

A megye adottságaiból eredően a mezőgazdaság szerepe 1990-es évek első felében is megőrizte meghatározó súlyát. Somogy mezőgazdasága 1945 előtt külterjes volt. A vetésterületet tekintve első helyen a búza és a rozs, másodikon pedig a kukorica, valamint a takarmányfélék álltak. Az ipari növények, illetve zöldségfélék nem foglalták el a vetésterületek 1-1 %-át sem. Az ún. szocialista nagyüzemi mezőgazdaság létrejöttével a vetésszerkezet és a gazdálkodás belterjes irányba változott. Míg a kenyérgabona vetésterülete 18,7 %-kal csökkent, addig takarmánynövények részesedése nőtt. Az ipari növények különösen – a cukorrépa és a dohány – vetésterülete a 1960-as évek végéig háromszorosára emelkedett. Továbbra is jelentős maradt a kenyérgabona-félék termesztése és a vágómarha értékesítése, a tejtermelés és a sertéstenyésztés. A háztáji és kisegítő gazdaságokban, de a nagyüzemekben is mindenütt megtalálható volt a gyümölcs és a szőlő. A szántóföldi növénytermelés szerkezetét a kukoricával szemben a búza elsősége, és a szálas takarmányok nagy aránya jellemezte. Az ipari növények közül főként a cukorrépa, a napraforgó, dohány és kender termesztése maradt jelentős. Ezek vetésterülete azonban a korábbinak a felére esett vissza. A zöldségfélék sorában a konzervzöldségeket vetettek. Ezek termesztése nagyobbrészt a nagyatádi konzervgyár vonzáskörzetére koncentrálódott. A burgonya termelése főleg Belső-Somogyban volt hagyományosan nagyobb arányú. A takarmánytermelés a belső- és külső-somogyi részeken csak átlagos, a Zselicben és a Kapos völgyében azonban már jelentősebb méreteket öltött. Az 1900-1910-es években a szarvasmarha-tenyésztést mondták Somogy megye mezőgazdasága legjövedelmezőbb ágának. A lótenyésztés, mely szintén fejlett volt, őrizte országos hírét. A juhtenyésztés ekkor már hanyatló tendenciát mutatott. A baromfitenyésztést pedig nem tartották fontosnak. A selyemhernyó-tenyésztés ugyanekkor nagy lendületet vett. Az állatállománya 1895-1937 közti változása már jelezte a korábbi arányok átalakulását. Míg a szarvasmarhák és a lovak száma megduplázódott, addig a sertéseké 156 %-kal nőtt. Ugyanakkor több mint egyharmaddal kevesebb juhot vettek számba. Az 1950-es évektől kezdődően a lovak és a juhok száma meredeken csökkent. Emellett a szarvasmarha-állomány is érzékelhetően megcsappant, s az 1980-as évekre sok helyen a háztáji gazdaságokból szinte teljesen kiszorult. Az 1940-es évek végétől 1994-ig a sertések és a baromfiak számának nagyarányú növekedését lehetett regisztrálni. A szarvasmarha-tenyésztés legintenzívebb területe a Kapos-völgy és a Zselic volt. A megye azonban továbbra is az ország legsűrűbb sertésállományú vidékei közé tartozik. Az előbbi két ágazat mellett jelentős a baromfitenyésztés. Somogy mezőgazdaságát jellemző adatok közül kiemelhető, hogy az 1980-as évek végén itt termett meg az ország búzájának 5,5 %-a, kukoricájának 7,5 %-a, burgonyájának pedig 12 %-a. Somogyban nevelték a szarvasmarhák, a sertések és a vágóállatok 5-5 %-át.

Az egyes birtokkategóriákon belül 1895-1935 között lényegesen, 28 %-kal csökkent a 1000 holdon felüli birtokok száma. Az ennél kisebb birtokok mennyisége viszont jelentősen megnőtt. A legintenzívebb növekedést az 5 kh alatti birtokategóriában mérték. Mindez a birtokok fokozatosan szétaprózódását mutatta. A 91 korlátolt forgalmú hitbizomány és a római katolikus egyház 212948 kh-at birtokolt a század első felében. 1945-ben a népesség 11%-a (országos átlag: 8,3 %), 42949 fő jutott földhöz. 1994-ben 190393 kh volt saját tulajdonú földterület. A termelőszövetkezeti mozgalom a Barcsi Vörös Csillag Mgtsz 1948-as megalakulásával vette kezdetét. 1952 végére 289 termelőszövetkezeti csoportot hoztak létre Somogy megyében. Ezek negyede azonban 1953-ban, 90 %-a pedig 1956-ban feloszlott. A mezőgazdaság átszervezése – főképp – a hetvenes évek során jelentős hatást gyakorolt a falvakra, melyek fejlődését az iparszerű termelési rendszerek elterjedése és a melléküzemági tevékenység közvetlenül érintette. Ugyanakkor a mezőgazdasági üzemek nagyságának és területi koncentrációjának változásai tovább fokozták a települések közötti differenciálódást. 1961-ben már 281 szövetkezet adott munkát a helyi lakosságnak. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek mennyisége utóbb, az egyesülések révén csökkent, számuk 1975-ben 84 volt. Az 1980-as évek elején még mindig alacsonyabb termelési színvonalúak voltak a somogyiak, mint a tolnaiak és a baranyaiak. A szövetkezetek több mint fele mostoha természeti feltételek mellett gazdálkodott. Az állami gazdaságok kialakulása szintén az 1950-es években kezdődött. Számuk 1975-ben tizenegy volt. Az 1980-as évek második felére a legjelentősebb állami gazdasággá a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát nőtte ki magát. A Balaton déli partjának másik jelentősebb nagyüzeme a Balatonnagybereki Állami Gazdaság volt. Bár a dél-somogyi homokhátak a földje kevésbé értékes, mégis a megye burgonyatermesztésének egyik központja, a Dél-Somogyi Mezőgazdasági Kombinát itt működik. A megye mezőgazdasági területe az 1980-as évek végén az országosénak 5,8 %-át tette ki. A földterületek több mint felén termelőszövetkezetek, egyhatodán egy állami erdőgazdaság, egyötödén pedig állami gazdaságok dolgoztak. A nagyüzemek természeti és közgazdasági adottságai az átlagosnál rosszabbak. 1994-ben még 84 mezőgazdasági termelőszövetkezet adott munkát a falusi lakosságnak.