Vitamin és ásványi anyag kiegészítésként
Az élelmiszerek vitaminnal és ásványi anyaggal történő kiegészítése
A tápanyagokban lévő mikro komponensek hiánya különösen érinti a csecsemőket, a gyermekeket és a várandós nőket, ezért az élelmiszerek kiegészítése ezen komponensekkel világszerte ismert. Ezek hiányában csökken a munkaképesség, romlik a tanulási készség, ezért a vitamin és ásványi anyag kiegészítéstől rendkívüli előnyök várhatók társadalmi szinten. Az élelmiszerek kiegészítése a mikro komponensekkel gazdaságilag is hatékony stratégia, ezért főleg a széles körben fogyasztott élelmiszereket, és azok alapanyagait, mint amilyenek a gabona lisztek, a só, a cukor, vagy a szójaszósz, egészítik ki mikro komponensekkel. Az élelmiszerek ilyen fajtájú kiegészítése mind a fejlődő, mind a fejlett országokban mindennapos. Leginkább a gabonafélékből készült élelmiszereket, a csecsemőtápszereket és a gyermekek által fogyasztott csokoládés italokat egészítik ki. Iparilag fejlett országokban mikro komponensekkel kiegészített élelmiszereket, funkcionális élelmiszereket hoznak létre, melyeknek egészség megőrző, betegség megelőző és számos betegséget gyógyító hatásuk is lehet. Sok ilyen termék van forgalomban terhes és szoptató anyáknak, és kórházakban kezelt pácienseknek.
Néhány mikro komponenssel történő kiegészítés könnyen megoldható (pl. jód), másoké (pl. vas) nehezebben kivitelezhető. Az ásványi anyagok megváltoztathatják az élelmiszer színét, ízét, aromáját, állagát, ezért a kiegészítést alapos előtanulmánynak kell megelőzni, mely minden hatást próbál feltérképezni.
A kiegészítés szükségessége
Az ásványi anyag és a vitaminhiány nemcsak a fejlődő, hanem a fejlett ipari országokban is előfordul. Az ásványi anyagok közül a cink, a szelén, a vas, a jód és a kalcium, a vitaminok közül pedig az A- és a D-vitamin, valamint a folsavhiány szokott előfordulni, de gyakori a niacin hiány is a kukoricát fogyasztó társadalmakban, a tiamin hiány a rizsfogyasztó populációkban, és a skorbut azoknál, akik kevés friss gyümölcsöt vagy zöldséget fogyasztanak. Az orvoslás kétféle módon lehetséges: folyamatosan szedni olyan kiegészítőket, mely a hiányzó komponenseket tartalmazza, vagy az alapélelmiszereket kell kiegészíteni a hiányzó komponensekkel. Egy harmadik lehetőség a megfelelően vegyes táplálkozás, melynek során nagy valószínűséggel minden mikro tápanyaghoz hozzájut a szervezet.
Az élelmiszerek mikro tápanyagokkal történő kiegészítése tűnik hosszú távon a leghatékonyabb megoldásnak, mert ez az egész populációra kiterjed. Manapság kétmilliárd ember szenved vashiányban, 1,9 milliárd jódhiányban, és A-vitamin hiányában 250 millió iskolás korú gyermeket veszélyeztet a vakság, ezért az élelmiszerek kiegészítésére nemzeti és nemzetközi stratégiákat dolgoztak ki világszerte. A fő veszélyforrás a mikro komponensek alacsony koncentrációja az élelmiszerekben, de veszélyt jelent a csökkent felszívódás és hasznosulás, a gyermekkor, a terhesség és a szoptatás, valamint az öregkor is, amikor a tápanyagok hasznosulása romlik. A hiánybetegség ott fordul elő legnagyobb mértékben, ahol a táplálkozás gabonán és hüvelyeseken alapul, és nem fogyasztanak elegendő mennyiségben állati eredetű élelmiszereket, főként húst, friss gyümölcsöt és zöldséget. Az ilyen élelmiszerekben sok a fitinsav, mely rontja az ásványi anyagok felszívódását, és kevés bennük a vitamin, különösen az A-vitamin és provitaminja, a karotin. Az élelmiszerek alacsony szelén- és jódhiánya ezen elemek talajban lévő alacsony koncentrációjával magyarázható, mely mind a növényi, mind az állati eredetű élelmiszerekben megmutatkozik.
Amennyiben az élelmiszerekben még megfelelő is lenne a mikro komponensek mennyisége, az még nem jelentené a szervezet optimális ellátását, mert a komponensek hasznosulását, felszívódását sok tényező befolyásolhatja. Ilyen tényezők a hiányos fehérje és energia ellátás, a fertőző betegségek, és más mikro komponensek hiánya is befolyásolhatja a hasznosulást. Több mikro komponens együttes hiánya is előfordulhat, amelyek egymás hatását erősíthetik.
(A szerző Prof. dr. Csapó János egyetemi tanár a Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Élelmiszertechnológiai Intézetében és a SAPIENTIA Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Csíkszeredai Kar, Élelmiszertudományi Tanszékén )